Az interjú eredetileg 2012-ben jelent meg a meglepetés magazinban.
„Gyors tempóban gyalogolunk”
„Sokan kérdezik, hogy őrzöm a kirobbanó formámat? Hát tessék ránézni Mamára, aki 89 évesen is nagyjából egészséges: úszik, koncertre és kiállításokra jár a barátnőivel. Most pótolja mindazt, amire nem volt ideje. Megszerette a nordic walkingot, ha teheti, naponta gyalogol egy órát! Hát én sem adhatom alább. A mozgás nekem is fontos: tornázom, télen síelek. Tavasszal és ősszel én is nordic walkingolok, azaz gyors tempóban gyalogolok.”
Eltanácsolták a jogi pályáról
„Humán érdeklődésűként kerültem a jogi egyetemre. Egyre többet énekeltem, ki-kimaradoztam. Választás elé kerültem: jog vagy éneklés? A tanáraim megoldották a dilemmámat, eltanácsoltak: »Kislány, maga annyira híres, csak blamálná a nagytekintélyű testületet!« Anyu azért a legutolsó időkig szorongott, hogy mi lesz velem, mert, ahogy ő tartja: ez az éneklés mégsem egy komoly dolog. A szabad foglalkozás annak idején nem volt gyakori, és munkakönyv sem járt vele… tán ez volt a baj.”
Ápolónőként dolgozott
„Édesanyám kórházi ápolónőként dolgozott, orvos szeretett volna lenni, de nem volt módja tanulni. A háború elvitte a fiatalságát. Szerény körülmények között éltünk. A család keveset volt együtt, a szüleim állandóan dolgoztak. A nagymamák vigyáztak ránk, gyerekekre. Jól éreztük magunkat velük, vidámak voltunk. Nálunk a család nőtagjai domináltak, ők kormányozták az életünket: anyu és a nagyik. Nem véletlenül énekeltük
a Ki Mit Tud?-on a Nagymami című dalt és a Mama, kérlek sem véletlen született.”
„Mindig rövid haja volt”
„Neki nem volt soha hosszú haja, mindig rövid frizurát viselt, de mostanában már fiúsan hordja, mert úszni jár, és így praktikusabb. Nekem védjegyem lett a hosszú, barna hajam. 1997-ben levágattam. Akkor voltam életemben először fodrásznál!”
„Csak egyet kért”
„Önálló kislány voltam, magam bonyolítottam az életemet. Később is a hosszú póráz jellemezte a mamámmal való kapcsolatomat. Többnyire minden döntésemről utólag értesült. Egy kikötése volt: tegyem le az érettségit és fejezzem be az egyetemet. Sajnos a megállapodásunkból csak az egyiket sikerült teljesíteni.”
„Jókedvében énekelgetett”
„Nálunk mindenki szerette a zenét. Édesapám kántortanító volt egy falusi iskolában, éneket is tanított, és anyunak is jó hallása volt. Jókedvében énekelgetett, akár vasalás közben. Egyébként nem volt művész a családban. Anyukám nagyon szép nő volt. Igazi bombázó! Nem panaszként, csak néha heccből mondom neki: Anyu, ezeket a lábakat szívesen örököltem volna!”
Fotó: archív – Modos Gábor
