A cikk eredetileg 2013-ban jelent meg a Meglepetés magazinban. Akkor arról kérdeztük a színésznőt, mit tesz másként vagy éppen ugyanúgy, mint édesanyja, Rózsika az ő korában.
„Óvoda helyett vele voltam”
„Amíg nem mentem iskolába, anyukám otthon volt velem, így nem kellett óvodába járnom. Később a postaigazgatóságon dolgozott, telefonkezelő volt. A művészi vénát nem édesanyámtól örököltem, nagy volt a meglepetés, amikor kiderült, hogy színésznő leszek. Szerencsére a szüleim támogatták a művészi ambícióimat.”
„Édesanyám fiatalként korcsolyázott, és az én tinédzseréveimet is meghatározta a jégen siklás. Szerettem a műjégpályára járni.”
„Anyunak jó kézügyessége volt, és imádott horgolni. Sajnos engem nem kötött le a kézimunka. Anyu 2013 januárban ment el, másfél hónappal a 89. születésnapja előtt. A horgolt terítőit megőriztem, és nem is szeretnék megválni tőlük.”
„Két gyereket szült, nekem egy van”
„Anyukám gyerekkorában Jászberényben élt. 17 éves volt, amikor a szüleivel felköltözött a fővárosba. A II. világháború után férjhez ment, és szült két gyereket, a bátyámat és engem. A szüleim 45 évig éltek házasságban. Én idestova 30 éve vagyok férjnél. Van egy édes lányunk, Franciska. Majdnem 12 éves koráig szerepelt a Szomszédok-sorozatban, de végül nem a színészetet választotta. Most történelem– régészet szakon tanul a szegedi egyetemen.”
Ápolta a szeretteit
„Anyukámnak nagyon fontos volt a család. Az egész élete egy szolgálat volt. Először a nagymamát, később a nagypapát, majd a saját beteg férjét ápolta. Amikor anyu idős lett, és már nehezen mozgott, én sem feledkeztem el róla. Ideköltözött hozzánk Szentendrére, és gondoskodtam róla. Igyekeztem széppé tenni élete utolsó időszakát is. Jó érzés volt visszaadni azt a szeretetet és gondoskodást, amit tőle kaptam.”
„Alacsony volt”
„Csak az arcformám hasonlít anyáéra. Ő alacsony, barna hajú és barna szemű, mutatós nő volt. Én 12 centiméterrel magasabb, szőkésbarna hajú, kék szemű vagyok.”
„Zongorázni taníttattak”
„Anyu takarékosan élt, beosztotta a pénzt. A fizetéséből vagy később a nyugdíjából először a sárgacsekkeket fizette be, csak utána jöhetett minden más. A szüleim átlagos keresetű emberek voltak, de azt fontosnak tartották, hogy tanuljunk és különórákra járjunk. Évekig zongoráztunk, és németre is beírattak.”
fotó: archív
