Mindig öröm volt vele találkozni. Életének legnehezebb időszakában is megőrizte derűjét. Dacolva a súlyos betegségével is viccelődött és dolgozott. Önálló műsorával járta az országot, szinkronizált, és narrációs munkákat végzett különböző kereskedelmi tévécsatornáknak.
„Nem vagyok hajlandó tudomást venni a rákbetegségemről. Nem akarom sajnáltatni magam, és nem kívánok tétlenül ücsörögni egy kényelmes fotelben. Szerencsém van, mert igény van arra, amit csinálok. Kevés az idős férfi szinkronhang, így sok helyre hívnak. Gyakran reggel indulok el itthonról és csak este érek haza” – nyilatkozta 2023-ban Forgács Gábor a Meglepetésnek.
Málnaszörp volt a poharában
A színész-humorista évtizedeken át a Szeszélyes évszakok és a Gálvölgyi-show állandó szereplője volt. Nem zavarta, hogy a közönségnek a svájci sapkás alkoholista ugrott be róla először.
„Nincs drámai vénám. Sosem akartam III. Richárd vagy Hamlet lenni. Tudom a helyemet, és nekem nagy megtiszteltetés, hogy Gálvölgyivel, Tahi Tóth Lászlóval vagy Bodrogi Gyulával dolgozhattam. A nagy sztárok mellett kellenek az olyan untermannok is, mint amilyen én vagyok. Kisebb szerep, de nélkülünk nincs előadás vagy kabaréjelenet. Van egy sejtésem, hogy a közönség a svájci sapkás, részeges csávóként könyvelt el, pedig nem ittam alkoholt, mindig málnaszörp volt a poharamban” – árulta el egy korábbi interjúban. A színész az 1972-es Ki mit tud?-on tűnt fel egy jódliszámmal.
„A tehetségkutató előtt segédmunkásként és irodagép-műszerészként dolgoztam. Melósként mentem be a tévébe, és hírességként jöttem ki. A szórakoztató műsornak köszönhetően másnap mindenki felismert az utcán. Olyan szeretet vett körül, amit elmondani nem lehet. Eleinte furcsa volt a túláradó érdeklődés, de bevallom, nagyon jólesett. A színészet legnagyobb örömét az adja, hogy ismert lesz az ember, és óriási tehetségekkel dolgozhat együtt.”
Elsírta magát, amikor Hofi kibékült vele
Hofi Gézát a mesterének tartotta, a 70-es években sokszor hakniztak együtt. Aztán egy banális félreértés miatt húsz évig nem beszéltek egymással.
„Itt-ott néhányszor véletlenül összefutottunk, de Hofi nem fogadta a köszönésemet, elfordította a fejét. Később váratlanul megtört a jég. Egy közös ismerősünk születésnapjára őt is meghívták. Amikor észrevett, azt mondta: »Gyere ide, te pöcs!«, majd megölelt. Mire megkérdeztem tőle: »Géza, már nem haragszol?« Erre annyit válaszolt: »Elévült.« Ekkor elbőgtem magam. Sokat jelentett, hogy Hofi újra szoba állt velem. Nagy boldogságomra később sikerült leülnünk egymással, és megbeszélntük a köztünk lévő félreértés okát” – mesélte Gábor a Meglepetésnek.
Párját az interneten ismerte meg
A munkáján kívül a családját imádta. A második házasságából született lányát, Beát, a két unokáját, Lizát és Olivért.
„A lányom kommunikációs szakember. Többek között Szinetár Dóra és Németh Kristóf sajtóját intézi, mellette pedig címlapfotókat készít heti és havi magazinok számára. Igyekeztem jó apa lenni, de mivel szerelmes voltam a szakmámba, mindig nagyon sokat dolgoztam. Nem vagyok klasszikus nagypapa, ahogy apának sem voltam az. Viszonylag kevés időt töltöttem a családommal, de a szívem legmélyén nagyon szeretem őket” – nyilatkozta.
Gábor nem egyedül élt, társával, Ildikóval közel két évtizedet töltött együtt.
„A lányomnak köszönhetem a páromat. Bea is egy internetes társkeresőn találta meg a férjét. És miután neki sikerült, engem is felregisztrált arra az oldalra. Tízesével jöttek a fotók, az 51. kép Ildikóé volt. Azonnal megakadt rajta a szemem. Nagyon jól kijövünk egymással, de nem tervezünk házasságot. Neki is volt korábban kettő, nekem is. Közös gyereket nem akarunk, akkor meg minek?” – árulta el a Meglepetés munkatársának.
Élete utolsó éveiben már sokat betegeskedett, több életmentő műtéten is átesett. A nagy nevettető a közönség felé még ekkor is a humoros énjét mutatta, de szorongásairól és aggodalmáról így nyilatkozott nekünk:
„Féltem, sírtam és elveszettnek éreztem a harcot a rákkal szemben. Aztán valami átértékelődött bennem: egyszer úgyis el kell menjek. Senki nem élte még túl a halált. Nagyon sok kollégám nálam lényegesen fiatalabban távozott az élők sorából. Örülni kell annak, ami számomra még megadatik. Gyakorlatilag egész életemben alig voltam beteg, most egyszerre kaptam meg, ami eddig kimaradt. Azon vagyok, hogy a jelen időt szépen és boldogan éljem meg” – mondta a halála előtt néhány hónappal, míg végül november negyedikén, 76 éves korában örökre eltávozott.
Fotó: Csibi Szilvia, Dfp, Mti, Archív
