Kertünk növényeinek sok előnye mellett olykor a hátrányait is látjuk: ilyen lehet a gyors növekedés, ami először látványos, később problémává válik. A kezdő kertészek gyakran vétenek ültetési hibákat is kertjük benépesítése során. Mindez tapasztalatlanságból vagy a fajtaismeret hiányából adódik, olykor pedig a türelmetlenségből. Sajnos az utóbbi a leggyakoribb!
Ez vezet oda, hogy évek múlva rájövünk: növényeink egymás hegyén-hátán állnak, egyik elnyomja a másikat, élet-halál harc zajlik a kertünkben. Ekkor sorra pusztulnak az elnyomottak, és csúnyulnak, amelyek megmaradtak. Valamit tennünk kell, de mit és hogyan?
Mérjük fel a terepet!
Az első fontos lépés az átalakítás során számba venni, mi az, ami ép maradt, mi az, ami áthelyezhető, és mi az, ami elpusztult, vagy amit már nagyon nem szeretnénk látni a kertünkben. Egyszerűbb a dolgunk, ha saját növényeinkről van szó, és ismerjük a habitusukat, nehezebb, ha vásároltuk a dzsumbujt, hiszen ilyenkor biztosan csak szakember tudja meghatározni a növényfajokat.
A szétválogatáshoz alapos metszés kell, utat vágni a növényzetben, egyrészt magunknak, hogy odaférjünk mindenhez, másrészt a növényeinknek, hogy megszabaduljanak egymástól. Ekkor derül ki, valójában mi maradt életben.
Harcra fűrésszel, metszőollóval!
Metszésnél a legjobb a fokozatosság! Ne vágjuk le egy bokor 70%-át, ha túl nagy, hiszen akkor csúnya lesz, és következő évben sokat és sűrűn hajt. Inkább metsszük minden tavasszal, és fokozatosan vegyünk vissza a méretéből, formázzuk.
A fenyők közül például a lucból fokozatos, rendszeres metszéssel sövény is kialakítható, míg ha hirtelen vágjuk vissza az ágakat, biztosan leszáradnak. A leylandsövény, ha túl magas, évek alatt egyre lejjebb hozható, ám vigyázat, hirtelen lefelezéssel akár el is pusztítható.
Érdekesség, hogy a hamisciprusokból is szoktak sövényt nyírni, ám ha a tetejüket vágjuk le, gyakran kipusztulnak. Ide inkább fűrész kell, mint metszőolló, valamint hidegvér, mert bizony sokszor a fák/cserjék jelentős részét el kell távolítanunk.
Szépítsük a cserjéket!
A cserjék sokkal jobban bírják a metszést, alakítást, másrészt jó részük egy-egy erősebb metszés mellett átültethető, így nem lesz feltétlen az enyészeté, ha épp rossz helyen nő. Cserjéinket úgy metsszük, hogy először a beteg, száraz ágakat távolítsuk el!
Ezután, ami maradt, már valamilyen formát vagy elképzelést kialakít bennünk, ami alapján folytathatjuk a munkát. Nem kell mindenáron utat vágnunk köztük, ha zárt növényfal kialakítása a cél, összeérhetnek. Arra számítsunk, hogy az első évben sokkal intenzívebben nőnek majd, mint azelőtt, hiszen kapnak levegőt, és lesz helyük. A sebfelületeket ne hagyjuk kezeletlenül!
TIPP
Sok cserje, mint a fagyal, selyemmirtusz, aranyvessző jól viseli az erős metszést, de van, amelyik nem. Ilyen például az orgona, nála jobb, ha maximum a felét vágjuk vissza, és néhány ágát meghagyjuk.
A napfényigényeseket, ha árnyékban vannak, át kell ültetnünk. Például a levendula és a kékszakáll csak a napon nyílik, a fűszercserjék nagy része szintúgy. Ezeket minden tavasszal ajánlatos visszametszeni, hogy dúsak legyenek, és sok hajtást neveljenek.
Komposztáljunk!
Komposztálható anyagok többek között a kerti növények nyesedékei, elnyílt virágok, vágott fű, gyomok és a lakásból kikerülő kávézacc, konyhai zöldségek, gyümölcsök, elpusztult növények maradványai. Komposztálható még a növényevő állati ürülék, alom.
Magát a szerves anyag lebontását mikroorganizmusok, gombák, enzimek, rovarok, férgek és giliszták végzik. Ahhoz, hogy ezek az élő szervezetek megfelelő munkát végezzenek, tápanyag, víz és levegő kell. Évente háromszor érdemes öntözni a halmot, először tavasszal! Az érett komposzt akkor jó, ha laza, morzsalékos, erdőtalajra emlékeztető illatú, földszerű – javítsuk vele a talajt!
Vágjuk ki a zavargókat!
A fákat nem lehet áthelyezni. Ha az egymás mellett állók nem érnek össze nagyon, elég az alsó, bokrok által elnyomott, leszáradt ágakat tőből levágni. Ha viszont összenőttek, választanunk kell közülük. Érdemes azt meghagyni, amelyik ritka, lassabban nő, egészségesebb, van gyümölcse, vagy azt, amelyik, ha megmetsszük, szép formájú lesz.
Az alkalmatlankodókat pedig vágjuk ki, tőből, sőt, a tuskójukat is fordítsuk ki, ugyanis vannak fajok, amelyek bosszúból évente méteres hajtást hoznak. Ha mégis marad a tuskó, totális gyomirtószerrel érdemes lekenni
a tetejét és a levágott sarjak helyét.
TIPP
Mindenképp vágjuk ki a gyomosító fajokat, mint az akác, bálványfa, ostorfa és a zöld juhar. Ha ezeket bent hagyjuk, magvetéssel, sarjakkal, fűszerűen szaporodnak, és folyamatos munkát adnak, ugyanakkor az idősebb tövek díszítőértéke messze elmarad más fákétól.
Formáljuk a fáinkat!
A fák alsó ágainak levágása a fák felpucolásával egyezik meg. Ezzel nem csak formát adhatunk a lombkoronás szépségeknek, hanem teret is nyitunk alattuk, így több fényhez jutunk, valamint jobban jár a levegő is, ám az értékes növény megmarad. Fontos, hogy minden keletkező sebfelületet kezeljünk!
Vannak úgynevezett allelopátiás növények, melyek alatt szinte semmi sem marad meg. Ilyen például a diófa! Ne tervezzünk alá semmilyen növényzetet, inkább alakítsunk ki egy kerti pihenőhelyet magunknak. Fontos, hogy a diófa lehullott lombját gyűjtsük, és ne komposztáljuk!
Fontos tudni!
Egy faágat mindig 3 lépésben vágjunk le, nehogy lehasadjon, és nagy seb keletkezzen.
Először a törzstől 30-40 centire, alulról vágjuk be az ág átmérőjének 15-20%-áig.
A második vágással a törzstől további 5 centire, felülről vagy oldalról teljesen átvágva távolítjuk el az ágat, amely így sérülés nélkül, egy csapásra levágható. Mindig az ággyűrű után fűrészeljünk! Ez a rész a törzs és az ág találkozásánál van, enyhén kitüremkedik.
Cserjék esetében általános, hogy az erős vesszőt magasabban, míg a gyengét alacsonyabban metsszük. A legfelső rügy hajt ki a legnagyobb erővel, így ha figyeljük merre áll, irányíthatjuk a növényt, hogy kifelé vagy befelé nőjön.
Vigyázzunk a kúszó-mászókkal!
A kúszónövények jelentik a legnagyobb gondot egy elburjánzott kertben. A borostyánt a madarak vetik a vadszőlővel egyetemben, így igen kitartó munka megszabadulni tőlük. A baj velük az, hogy ugyan romantikus hangulatú egy fa, ha befutotta valamelyik, ám a nagyobb súlyra egy erősebb szél esetén nincs felkészülve, így könnyebben összetörik a viharban.
Arról nem beszélve, hogy a futónövények nagy lombtömege besötétít, így a támrendszerként használt növény tönkremegy. Éppen ezért, csak bizonyos magasságig hagyjuk meg őket a törzsön, házfalon, így kordában tarthatóak, és kárt sem tesznek. Végleges kiirtásuk nehéz, mert egy-egy bennmaradt gyökérdarabról kihajtanak, és a gyomirtószert is túl jól bírják.
Le a tarackokkal!
A tarackoló évelők, mint a mentafélék visszaszoríthatóak kisebb területre, ha nagyon elburjánzottak. Esetükben azonban nem elég a föld feletti részek visszametszése, hanem fel kell szednünk a földalatti gyöktörzset is, különben ismét kihajtanak.
Erre egy ásóvilla vagy ásó megfelelő eszköz. A hagymásokkal könnyű a dolgunk, hiszen visszahúzódás után felszedhetőek, így akár minden évben máshová ültethetőek. Ugyanez érvényes a fagyérzékeny gyöktörzses kánnára is.
Rendezzük át az évelőket!
Az évelőkkel sokkal egyszerűbb a helyzet: szinte mind átültethető, nem sok nő nagyra, és sokuk télire visszahúzódik, így még könnyebb bánni velük. Arra kell figyelnünk, hogy van, amelyik árnyékban érzi jól magát, és van, amelyik csak a napon díszít.
Az árnyéki darabokat hagyhatjuk egy felnyírt fa vagy cserjecsoport mellett, alatt. Ilyenek a páfrányok és az árnyliliomok, valamint a hagymások nagy része, hiszen ők lombfakadás előtt bújnak ki és virágoznak. Amelyek napon díszítenek, kerüljenek fényre, mert csak így nem nyurgulnak, csak így dúsulnak be igazán, virágot, termést hoznak. Ilyenek a nősziromfélék és a díszfüvek. Az évelők átültetését tavasszal, kihajtás előtt végezzük!
