Mint Lucifer az édenkertben – úgy éreztem magam láncdohányosként, miután 270 kilométerrel és majd háromórás autóúttal a hátam mögött megvetettem a lábam a településen, aminek már a határában tábla jelzi: „nemdohányzó község” – azaz itt a friss levegő az úr. És hogy tényleg erősebb hatalom lett az évek alatt, mint a nikotin utáni vágy, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy magam is meglepődöm, amikor néhány másodperc alatt már át is járja az agyam az érzés: ez akkora menőség, hogy már nem is akarok rágyújtani…
Folytatás a Meglepetés magazinban!
