Hiába mosolygott mindig a kamerák előtt, Tábori Nóra, az ország egyik legismertebb színésznője, egész életében súlyos gyermekkori traumákkal küzdött – írta az ujsagmuzeum.hu. Vajon hogyan sikerült mindezek ellenére mosolyt csalnia az emberek arcára?
Apanélküliség és a menekülés árnya
Tábori Nóra eredeti nevén Suba Eleonóra Ibolya 1928-ban látta meg a napvilágot Temesváron. Édesapja, egy jóval idősebb férfi, soha nem vette feleségül az akkor még csak 18 éves édesanyját, Tábori Katalint. A családi boldogság hamar szertefoszlott, hiszen amikor Nóra még csak tíz éves volt, édesanyja váratlanul úgy döntött: hátat fordít a kapcsolatnak és Temesvárnak is. Egyik napról a másikra Békéscsabára költöztek, a kislány pedig élete hátralévő részében viselte az apa nélkül maradás fájdalmát.
Ezeket olvastad már?
Menekülés a művészetbe
Bár az anya újraházasodott, és született egy féltestvére is, Tábori Nóra lelke mélyén mindig hiányzott az édesapja jelenléte. Talán épp ezért választotta a művészet világát: először táncos szeretett volna lenni, majd végül a színházban találta meg önmagát. Azonban ez sem volt egyszerű, hiszen az élete magánügyi nehézségekkel volt kikövezve:
- 18 évesen már édesanya lett, első házassága a színész Mezey Károllyal korán zátonyra futott.
- Második férje, Zselló Béla kohómérnök sem bizonyult élete párjának, így végül egyedül maradt.
A színpad adott erőt
Tábori Nóra azonban sosem hagyta, hogy magánéleti kudarcai a karrierjére is rányomják a bélyegüket. A színház és filmek világában bontakozott ki igazán, karrierje csúcsán már nemcsak komoly drámai szerepekben nyűgözte le a közönséget, hanem szórakoztató produkciókban is maradandót alkotott, például évtizedeken át szerepelt a népszerű Szeszélyes Évszakokban.
Számára nem létezett olyan, hogy kis szerep. Mindegy, hogy három mondat vagy egy főszerep, ő játszani akart. Így menekült a gyermekkori traumák elől is.
Az állatok és növények jelentették a menedéket
Amikor lánya, Julianna 1969-ben az NDK-ba költözött, Tábori Nóra magára maradt. Állatai és növényei töltötték ki a hétköznapjait:
- Évekig lovagolt, otthonában mindig kutyák és macskák vették körül.
- Első macskáját még az 1956-os forradalom káoszában fogadta be, de voltak pintyei és különféle kutyái is.
- Pasaréti házának kertjében imádott növényeivel foglalkozott, úgy gondoskodott róluk, mintha gyerekei lennének.
Méltósággal öregedni
A színésznő sosem szégyellte életkorát, sőt, kihívásnak tekintette az idő múlását. „Ha már nem lehetek Júlia, akkor leszek a dajka” – hangzott híres mondata, amellyel a kor előrehaladását is humorral kezelte.
Tábori Nóra élete végéig fegyelmezett maradt: egész karrierje során csak egyszer késett el a színházból, akkor is alig húsz perccel a kezdés előtt ért oda, mert egyszerűen elfeledkezett róla.
A színésznő végül 2005-ben, 77 évesen távozott az élők sorából. Bár egész életében kísértették fájdalmas gyermekkori sebei, mindig erőt merített a színpadból, ami mindenért kárpótolta őt.
Fotó: Szalmás Péter, Fortepan/Szalay Zoltán
