Dalban tette helyre a kötekedő Vitrayt Szörényi és Bródy: „Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ”

A Nehéz az út című 1968-as albumon szereplő „Ne gondold” című slágert sok jelzővel illették már: szókimondó, lázadó, ironikus, őszinte, ikonikus. Mindez igaz is, és nem csak erre a dalra, magára az együttesre is.

Legnépszerűbb, de nem a tévében

A családi zenekarként induló Illés-együttes a 60-as és 70-es évek legnépszerűbb magyar beatbandája volt. Az együttes legendás első nagy áttörése az I. Táncdalfesztiválon történt 1968-ban, ahol Szörényi Levente az egész országot megosztotta a saját szerzeményű, magyar nyelvű számaival. Ennek ellenére az együttes öt díjat is elhozott a fesztiválról, és hihetetlen népszerűségre tett szert.  

Az addig angolszász dalokat éneklő beatzenekarok az 1968-as Táncdalfesztivál után, az lllés nyomdokaiban lépkedve kezdtek el saját, magyar nyelvű számokat írni. Ekkor születtek meg a nagy slágerek, amelyeket ma is játszanak a rádiókban és a mostani fiatal generáció is jól ismer. És bár a kritika kezdetben támadta ezeket, sőt a közönséget is megosztotta, a magyar beatzene elindult hódító útjára. 

Bródy János egyszer így fogalmazott: „a beatgeneráció nagy képviselői a saját hazájukban is lázadóknak számítottak a saját társadalmi berendezkedésükkel szemben”  

Az együttes frontembere kötéltánchoz hasonlította az akkori helyzetüket, a közönséggel, és a hatalommal is el kellett fogadtatniuk magukat. Véleménye szerint a Kádár-rendszer nem nézte jó szemmel sem őket, sem magát a műfajt, sőt mi több, a Táncdalfesztiválokat is azért szervezték, hogy szem előtt tartsák a beatzenészeket.

A Táncdalfesztivál egyet jelentett a közönségsikerrel 

A Táncdalfesztiválok ennek ellenére fontosak voltak a feltörekvő zenekarok számára, aki ezeken felléptek, egy csapásra ismertté váltak. 

„Amikor meghirdették az első fesztivált, dacosak voltunk, és bár ciki volt, de elmentünk játszani. Tudtuk: az egész ország lát majd minket. Erős nótánk volt, innen lehet számítani a tényleges generációs szakadást. (…) 1966-ban nagyon beindult a bicikli, és persze, úgy gondoltuk, hogy a következő Táncdalfesztiválra már nem adunk be dalt” – fogalmazott egy interjúban Szörényi Levente. 

Az 1967-es II. Táncdalfesztiválon a sikeres együttes nem indult el. Távolmaradásukat a Show-hivatal című tévéműsorban jelentették be, azzal indokolva, hogy idegennek érezték magukat ebben a közegben, a fesztivál ugyanis nem a beatről, sokkal inkább a táncdalokról szólt. A műsor házigazdájával Vitray Tamással élő adásban komolyan össze is szólalkoztak, ami az akkori időben nem volt megszokott. A vitát végül Vitray zárta le:

„Nem a Táncdalfesztivál lesz szegényebb, ha az Illés nem lesz ott.”

A legenda szerint ezt követően született meg a „Ne gondold” című daluk. Hogy ez a máig népszerű nóta valóban a műsorvezetővel történt vita miatt íródott, vagy egyenesen Vitray Tamásnak címezték, esetleg mindenkinek, aki akkoriban visszaélt a hatalmával, nem derült ki egyértelműen. Egyes források szerint már a műsor előtt is fiókban pihent a dal.

Szörényi egy később megírt könyvében sem lebbentette fel a fátylat, a szerzőtársára utalva csak annyit írt, hogy Bródy tudja pontosan, miért és kinek írta. Viszont az igaz, hogy a „Ne gondold” című számuk nem sokkal az ominózus tévéműsor után jelent meg. És az is tény, hogy a dal elképesztően népszerű lett, majdnem egy egész éven át szerepelt a slágerlistákon!

A dalszöveg beszélt helyettük

Bródy – általában komoly mondanivalójú – dalszövegét olvasva, mi is elgondolkodhatunk, vajon melyik magyarázat lehet igaz… 

„Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ,
Nem fog mindig a szerencse könyörögni hozzád
És ha még most tied a szó,
Ne hidd, hogy így marad örökre,
Ajánlom, tűnjél el a színről sietve.

Ne hidd azt, ó, ne, hogy letagadhatod,
Mások dolgoznak helyetted, míg szerepedet játszod.
Egész más most ez a világ,
Jobb lesz, ha végre már megérted,
Az idő lassan, lassan eljár feletted.”  

Fotó: Fortepan/ Glósz András, Szalay Zoltán