Az Önök kérték első adása után rengeteg pozitív és támogató üzenetet kapott a tévénézőktől. Olvasta a kommenteket?
Tótfalusi Fanni: Igen. Számomra nagyon fontos a nézők visszajelzése, hiszen értük csináljuk. Ezzel a műsorral lehetőséget és egyben egy új küldetést kaptam, hogy továbbvihessük azt, amit édesanyám felépített 28 éven keresztül. A nézők nagyon szeretik őt is, és ezt a műsort is. Boldoggá tesz, hogy engem is nagy-nagy szeretettel fogadtak.
Bényi Ildikó emléke
Elmesélné, mi a legemlékezetesebb élménye az édesanyjával?
Nem tudok egyet kiemelni, hiszen nemcsak az édesanyámat, hanem a legjobb barátnőmet veszítettem el. Felfoghatatlan a hiánya. Mindent együtt csináltunk: rengeteget főztünk, sütöttünk, vásároltunk, nyaraltunk együtt a Balatonon. Leginkább Siófokra jártunk vissza a kedvenc szállodánkba. Tavaly februárban Mátraházán töltöttünk pár napot, felmentünk a Kékestetőre is. A kilátóban szinte csak mi ketten voltunk, én akkor jártam ott először. Ezt a pihenést mindig emlegettem, pedig csak három napot töltöttünk ott, de nagyon emlékezetes maradt számomra. Idén szerettünk volna visszamenni, de sajnos erre már nem volt lehetőségünk.
Az anyukája melyik tulajdonságát szerette a legjobban, és mi az, amit mindenképp át kíván venni tőle?
A nyitottságát, kíváncsiságát, és azt, hogy mindig minden érdekli, bárkivel tud bármiről beszélgetni. A másik a maximalizmusa. Napokig készült egy-egy vendégből, így tudott olyan személyes kérdéseket feltenni nekik, amelyen a vendégek is mindig meglepődtek, hogy vajon honnan tudhatja. Hát onnan, hogy az interneten fellelhető összes cikket elolvasta, az összes interjút megnézte róluk. Anya rettentő precíz volt. Bármibe belekezdett, azt végigcsinálta. Ha kicsit is úgy érezte, hogy van szabadideje, akkor azonnal kitalált valamit, ezért szerzett több diplomát is.
Szokott vele beszélgetni? Esetleg küld jeleket odafentről?
Gyakran álmodom vele. 27 éven keresztül minden nap, minden percéről tudtuk, hogy ki, mit csinál. Csak abban bízok, hogy egy sokkal jobb helyen van, és egyszer majd újra együtt lehetünk.
Fél évvel a tragédia után
Hat hónap telt a szomorú tragédia óta. Hogyan képes túlélni a hiányát?
Nem tudom még mindig felfogni. Olyan mintha egy filmet néznék, és kívülről látnám az eseményeket. Próbálok minél kevesebb időt tölteni egyedül. Éjszakánként is sütök, mert hajnalban mindig felébredek, és órákig nem tudok visszaaludni, ezért igyekszem inkább hasznosan eltölteni ezt az időt.
Melyik a kedvenc tárgya Ildikótól?
Egy szív alakú aranymedál, amit tavaly születésnapomra kaptam tőle, és egy 15 évvel ezelőtt a konfirmációmra kapott arany kereszt alakú medál. Ezeket együtt hordom, illetve van egy gyűrű, amit pár évvel ezelőtt kaptam anyától, ez mindig rajtam van.
Ezeket olvastad már?
Nagyapa, mint lelki támasz
Legendásan szoros volt a kapcsolatuk. Most ki áll Önhöz a legközelebb? Ki a lelki támasza?
Nagyapa. Elképesztő ereje van, pedig tudom, hogy nagy fájdalom az övé, hiszen a lányát veszítette el. Nagyapa az energiáját, a figyelmét belerakja a munkájába és a kertbe, hogy lekösse magát. Ugyanígy vagyok ezzel én is. Nehéz úgy, hogy ennyire messze lakik tőlem, de hetente-kéthetente, akár csak egy-egy napra is igyekszem hazajárni, és minél több időt tölteni Hernádvécsén. Nagyapa 85 éves, nagyon aktív, nem tud meglenni egyhelyben. Hatalmas kertje van, amit a legnagyobb szeretettel gondoz, és még nagyobb szeretettel osztogatja a maga termelt zöldségeket. Rengeteg a paradicsom idén, úgyhogy már én szinte csak azon élek. A legjobb érzés, hogy az ő zöldségeit és gyümölcseimet ehetem.
Reggelente az első dolgom, hogy nagypapát hívom telefonon. Ő már ötkor felkel, és tudja, hogy én 6:30 és 7 óra között. Egyszer tovább aludtam, és véletlenül le volt némítva a telefonom. Arra ébredtem, hogy már tízszer hívott. Aggódott értem, és épphogy nem ült autóba, és indult fel Budapestre, annyira megijedt, hogy nem vettem fel a mobilom. Egymás támaszai vagyunk, egymásnak adunk erőt. A másik támaszom a legjobb barátnőm, aki már 21 éve van mellettem. Ő és a családja azok, akikre bármikor számíthatok, akiket bármikor felhívhatok, akár az éjszaka közepén is.
Tervek a jövőben
Jelenleg mi a kedvenc időtöltése, hobbija?
Most a sütés. Néhány hónappal ezelőtt elkezdtem, és azóta nem tudok leállni. Rossz alvó vagyok, éjszakánként receptes videókat nézek. Már a nézése is terápiás hatással van rám, de maga a sütés folyamata teljesen kikapcsolja az agyamat, és azt érzem, hogy jó hatással van a mentális egészségemre. Talán azért, mert a robotgép hangja mindig az édesanyámmal közös sütés-főzést juttatja eszembe.
Most teljesen új receptekkel kísérletezek, a kelt tészta érdekel a legjobban, és ezekből csinálok különböző dolgokat: kakaós csiga, fahéjas tekercs, briós, szív- és masni alakú sütemények, és nagyapa legnagyobb kedvencét: a túrós batyut. Nemrég két születésnapot is ünnepeltünk, én csináltam a tortákat: mákosat és tiramisut. Engem maga a sütés folyamata köt le, és az, hogy örömet szerezhetek másoknak. Mindig elosztogatom, viszek a szerkesztőknek, a munkahelyemre, a stábnak, de a legtöbbet a szomszédaim kapják. Sajnos csak az egyikőjük édesszájú, remélem, hogy még nem unják.
Elgondolkodott már azon, hol szeretne tartani az életben öt-tíz év múlva?
A televíziós műsorvezetést szeretném csinálni. Jó lenne majd családot is alapítani, de semmit sem siettetek, rábízom az életre. És talán az én majdani gyerekem is a televíziós hivatást választja, és néhány évtized múlva ő vezeti majd az Önök kértéket.
Ha valaki az Ön kedvében szeretne járni, mivel tudna mosolyt csalni az arcára?
Ha valaki meglepne egy rántott hússal és egy kis krumplipürével, az nagyon jólesne…
Fotó: Archív, MTVA/Csöndör Kinga
