Volt idő, amikor a Magyar Televízió bemondói igazi sztárok voltak. Esténként ők köszöntötték a nézőket, és szinte családtaggá váltak minden otthonban. Köztük volt Hajas Ilona, a 70-es és 80-as évek egyik legnépszerűbb bemondónője, aki eleganciájával, kedvességével és hibátlan beszédével meghódította az országot.
A gyökerektől a reflektorfényig
1951-ben született Nagysimonyiban, pedagógus szülők harmadik gyermekeként. Gyerekkora vidám és mozgalmas volt, tele irodalmi estekkel és színjátszó körökkel, amelyeket édesanyja szervezett. Az ’56-os forradalom azonban árnyékot vetett a családra: édesapját internálták, ami később Ilona pályáját is befolyásolta. Hiába próbálkozott az ELTE-re bekerülni, nem vették fel, így képesítés nélkül kezdett tanítani.
A sors azonban más utat szánt neki. Felvették a Szegedi Tanárképző Főiskolára, majd Pécsett folytatta tanulmányait, ahol vezetője lett az irodalmi színpadnak. Orgánuma és szép beszéde hamar feltűnt: 1973-ban Kazinczy-díjat kapott.
A televízió csillaga
1974-ben jelentkezett bemondónak a Magyar Televíziónál, és azonnal elnyerte az állást. Hibátlan próbafelvételei, természetes stílusa és kedves mosolya mindenkit levett a lábáról. Nemcsak híreket mondott, hanem az Iskolatelevízió kedves „tanító nénije” lett, és számos kulturális műsort vezetett. A nézők rajongtak érte, magazinok címlapján szerepelt, divatot teremtett frizurájával és öltözködésével.
1980-ban férjhez ment, Budán otthont teremtett, és látszólag minden adott volt a boldogsághoz.
Ezeket olvastad már?
A csillogás mögött árnyak
1980-ban feleségül ment Szabó Gyulához. A budai Újház utcában vásároltak lakást, melynek az átalakítását tervezték. Az ehhez szükséges pénzt Ilona vidéki fellépéseivel teremtette elő. Életének ezt az időszakát szinte gépkocsiban töltötte, folyamatosan úton volt, mivel egy este két-három előadást is vállalt. Életmódja aláásta fizikai és lelki egészségét egyaránt. Anyagcsere- és látászavarokkal küszködött – a siker ára nála mindenkinél magasabb volt.
„Egyik napról a másikra megvakult. A bajai orvos hozta vissza a szeme világát. Bekerült a belgyógyászatra, mert egyéb gondok is támadtak. Besárgult a szemfehérje, sárgás lett a márványbőre. S közben? Közben élt. Vidáman, röhögcsélve, tréfálkozva. Imádta a társaságot, és szerette, ha imádták. Annál már csak egyet jobban: ha szerették. Minden meg is tett azért, hogy szeretnivaló legyen.
Pazarolta magát.
Az új ház, a virágok, a kert, a szépen terített asztal – mind-mind önmagáért és a környezetéért volt. Hogy elégedettek legyenek vele. Fontos volt számára, hogy mindent kibír… Azért fogy olyan gyorsan, azért ég olyan nagy lángon…” – mesélte Kertész Zsuzsa a Pesti Divat 1989.-es számában.
Hajas Ilona lelki törésként élte meg, hogy lányát, Vivient nem vehette magához férje ellenállása miatt, aki senkit nem volt hajlandó megtűrni maga mellett a családból. Házassága megromlott, az agyonhajszolt életmód következtében többször került kórházba. A válópert beadta, majd visszaköltözött régi lakásába.
Utoljára 1988 szilveszterén láthattuk a képernyőn.
A tragikus vég
1989. április 25-én, mindössze 38 évesen elhunyt. A Nagysimonyi temető csendje őrzi ma azt a rendkívüli nőt, akit az egész ország rajongásig szeretett. Lánya, Vincze Vivien egy évig a Magyar Televíziónál volt bemondónő, később a Juventus Rádió hírszerkesztőjeként és hírolvasójaként dolgozott.
Miért emlékezünk rá ma is?
Mert Hajas Ilona nemcsak bemondó volt, hanem stílusikon. Mosolya, kedvessége és szakmai igényessége örökre nyomot hagyott a magyar televíziózás történetében.
Fotó: youtube
