Miért éppen rian a Balaton?
A „rianás” szó eredete messzire nyúlik vissza a balatoni tél történetébe. Régen, amikor a tó vastag jégtakarója téli útként szolgált, lovas szánokkal, hintókkal, kocsikkal és szekérrel keltek át rajta – írta a Turista Magazin.
A lovak azonban hamar megérezték a nyílt víz szagát – sokkal hamarabb, mint arra ember képes lett volna. Ilyenkor kétféleképpen reagáltak: vagy megálltak – ez volt a szerencsésebb –, vagy megriadtak, és vágtába törve magukkal rántották a járművet esetleg a vízbe egy hasadékon át. Az eltűnt embereket sokszor csak tavasszal találták meg.
Innen ered a név: a rianás a „riadás” balatoni alakja.
Az „éneklő” Balaton, roppanó jég: mi történik valójában?
De mi történik valójában a jéggel, amikor rian és egyáltalán, miért teszi, ha hetek óta olyan hideg van, hogy képes volt befagyni és tartja is magán a jégpáncélt? Természetesen, a jelenség nem más, mint fizika.
A Balaton télen nem némul el. Amikor hirtelen lehűl az idő, a jégpáncél összehúzódna, majd a melegebb napsütésben újra tágulna. A partok, a kikötők, a nádasok és maguk a jégtáblák azonban nem engedik szabadon mozogni ezt a hatalmas, mégis rugalmas lemezt.
Feszültség keletkezik, amely egyszer csak durranással kiszabadul. A repedés futni kezd, a hang pedig messzire száll: ezt nevezzük rianásnak.
A jelenség akusztikai része külön érdekes: a vékony, rugalmas jég úgy vezeti a hangot, mint egy óriási membrán, és ezért halljuk a magasból a mélybe „lecsúszó” csipogást vagy a mély morajló hangokat.
Miért nem szakad be a jég azonnal, ha egyszer reped?
A rianás valójában a repedés, de a jég nem omlik össze azonnal tőle. Nem keletkeznek úszú jégtáblák, mint amiken a jegesmedvéket látod sétálni a természetfilmekben. A lemez ugyan itt is táblákra tagolódik, amelyek egymásnak feszülnek, majd a friss repedésélek között víz és hólé újra megfagy. De ezek a táblák nem sodródnak messze egymástól.
Így napok alatt mintegy „összeragasztja” magát a páncél. Ha melegszik, a táblák tolni kezdik egymást, és torlaszok, jégpúpok jelenhetnek meg a partoknál. A nagy tavak saját „beszéde” ezért a hőingás ütemét követi: csattog éjszaka, amikor nagyot esik a hőmérséklet, és ropog nappal, amikor a nap felmelegíti a felszínt.
Hogyan hízik a jég?
A jég nem felül „nő”, ezért nevezik hízásnak a balatoni jég megvastagodásának folyamatát. A vastagodás döntően alul, a víz–jég határán zajlik. A hideg levegő elszívja a hőt a felszínről, a jég pedig vezeti a hideget lefelé.
Új kristályréteg akkor képződik, amikor a vízből ki tudjuk vezetni a fagyáshoz szükséges hőt. Ezért igaz az alapképlet: minél hidegebb a levegő és minél vékonyabb a jég, annál gyorsabb a növekedés, majd a vastagodás üteme lassul.
A klasszikus Stefan‑törvény szerint a jégvastagság jó közelítéssel az idő négyzetgyökével arányos, amit a mérnöki gyakorlat és a terepi mérések is használnak. Hó esetén a helyzet bonyolultabb, mert a hó szigetel, ezért lassítja az alulról történő hízást, viszont a hólé visszafagyva „hó‑jeget” képez a tetején.
Ez is érdekelhet
Balaton‑specifikus sajátosságok a jégképződésben
A Balaton sekély és nagy kiterjedésű, ezért a jégpáncél ritkán lesz homogén. Ezt te is tudod, hiszen ezért olyan nagy öröm most mindenkinek, hogy 2017 után újra lehet a tó jegén sétálni.
A szél könnyen megindítja a táblákat, a nappali felmelegedés és az éjszakai lehűlés pedig látványos rianásmintákat rajzol. Az idei tél is jó példa: a HungaroMet figyelmeztetett a széles rianásokra, Siófok környékén 10–15 centiméteres vastagság mellett is veszélyes, gyorsan kiszélesedő repedéseket és frissen befagyó sávokat észleltek. A rianás gyakran csak centiméteres, de reggelre vékonyan visszafagy, ettől megtévesztő.
A parttal párhuzamos sávokban gyakori a „túrolás” is. Ilyenkor a jégtáblák egymásra tolódnak, megemelik és megtörik egymást. Olvadás után alattomos vízcsík, rianás maradhat vissza, amit a régi balatoni halászok ismertek legjobban.
Erre figyelj, ha énekel alattad a jég
- A jég zaja nem egyenlő az azonnali beszakadással, de feszültségre utal. A jég vastagsága pár méteren belül is nagyon változó lehet, különösen befolyók, nádasok, hidak és kőszórások közelében.
- Szeles, hőingásos időben gyakoribbak a szélesedő rianások, amelyek éjszaka visszafagynak és alig látszanak.
- A „csipogó” hangok a jégben terjedő hullámok miatt jelentkeznek. Ezért hallod a fel‑le futó tónusokat korcsolyázásnál vagy egy nagyobb durranás után.
Fotó: Ai-Generált kép, archív
