81 éves Az egri csillagok Bornemissza Gergője: így él vidéki idillben Kovács István

Kovács István neve generációk számára egyet jelent Bornemissza Gergellyel. Az Egri csillagok hőse nemcsak egy ikonikus történelmi alak lett a filmvásznon, hanem a hatvanas évek egyik legismertebb magyar színésze is.

A közönség később olyan klasszikus filmekben találkozhatott vele, mint A kőszívű ember fiai, a Kárpáthy Zoltán vagy A Pogány Madonna, színházban pedig többek között a Figaro házassága és a Ványa bácsi előadásaiban.

A pályája során sorozatokban is feltűnt – a fiatalabb nézők a Barátok közt epizódjaiból ismerhették meg –, ám ma már egészen más tölti ki a mindennapjait. A 81 éves színész tudatosan háttérbe lépett, és a rivaldafény helyett a nyugalmat választotta.

Egy szerelemből lett házasság

8 fotó

Kovács István és Sajgál Erika kapcsolatát immár több mint negyedszázada tartja össze a szerelem. Egy fellépésen ismerkedtek meg, kapcsolatuk pedig a húsz év korkülönbség ellenére is természetesen mélyült el. 1999-ben megszületett fiuk, Domonkos, a házasságuk pedig azóta is stabil és kiegyensúlyozott.

Sajgál Erika ma is aktív, rendszeresen játszik színházban, ám amikor csak teheti, férjével együtt élvezi a vidéki életet. A Story.hu egyik interjújában így mesélt közös étkezéseikről:

„Három óránál korábban ritka, hogy asztalhoz ülünk. Ilyenkor vagy becsalom a férjemet egy olyan helyre, amit mindketten szeretünk, mint például a kisvasút végállomásánál a büfé, és meglepjük magunkat egy tál levessel. Vagy én főzök valamit.”

A színésznő arról is beszélt, hogy egy-egy előadás után otthon is hosszú órákig ülnek az estebéd mellett. Ilyenkor nemcsak az idő lassul le, hanem az étkezés is rituálévá válik.

Hosszú vacsorák, házi kenyér és jó bor

Sajgál Erika egy kevésbé ismert oldalát is megmutatta férjének, amikor részletesen mesélt a közös esték hangulatáról:

„Este, előadás után otthon is órákig tudunk enni a férjemmel. Legutóbb a piacon kacsahájat vásároltam, abból sütöttem tepertőt. Mellé a paprika, az avokádó, a kesudió, a sajtok, a narancslekvár és a lágy tojás valami isteni. Bár Kovács Pista finom kenyereket süt, én ilyenkor már inkább csak a finn crispeket vagy az extrudált kenyeret ropogtatom.”

„De a jó bor sem hiányozhat.”

A kenyérsütés Kovács István számára nem hobbi a sok közül, hanem a mindennapok része. A tempó, az odafigyelés, a kézzel végzett munka ugyanazt az elmélyülést adja, mint egykor a próbák világa.

Csillebérci otthon az erdő szélén

A színészpár több mint 25 éve él Csillebércen, egy erdőkkel körülölelt házban. Ritkán engednek bepillantást a magánéletükbe, de a TV2 Mokka című műsorában megmutatták, milyen környezet veszi körül őket. A zöld számukra nem díszlet, hanem életforma.

Kovács István így fogalmazott az otthonukról:

„Nekünk az erdő volt a fő szempont, hogy jó környezetben és friss levegőn legyünk minél többet.”

A kert az évek során folyamatosan bővült. Sajgál Erika elmesélte, kezdetben csak egy kisebb telekrészük volt, majd több kertdarab is hozzájuk került. Ma már tizenöt fenyőfa és egy nyolcvanéves diófa határozza meg a teret, amely igazi zöld oázissá vált.

Kert, bútorok és nyáresték a szabad ég alatt

A természet közelsége nem ér véget a kertkapunál. A házaspár nyaranta gyakran „kiköltözteti” a nappalit a szabadba, és nem ritka, hogy a kertben alszanak. Sajgál Erika erről így mesélt:

„Ha megununk egy bútort, akkor kihozzuk a kertbe, és így olyan érzést kelt, mintha ide kitelepülne az egész nappalink. Fúrok és faragok, amikor csak időm engedi. Isteni idő van, ráadásul most csillaghullás is, sokszor alszunk kint. Meglepő, de a vendégek és barátaink is szeretnek kint éjszakázni ilyenkor.”

A kerti munkák nagy részét Erika és édesanyja végzi, Kovács István pedig inkább élvezője ennek a világnak:

„Én maximum locsolni tudok, Erika és a mamája fantasztikus kertgondozók, én pedig a haszonélvezője vagyok mindennek.”

A nyugalmat választották

Kovács István, az egykori Bornemissza Gergely életében a csillebérci csend nem visszavonulást jelent, hanem egy másik ritmust. Egy olyan mindennapi létezést, ahol a természet, a közös étkezések, a kert és az egymásra fordított idő fontosabb, mint a reflektorok fénye.

Bornemissza Gergő alakja örökre megmarad a filmtörténetben – az ember mögötte pedig megtalálta azt az idilli életet, amelyet mindig is keresett.