Kevés olyan alkotás született a magyar filmművészetben, amely ennyire pontosan és kíméletlen őszinteséggel mutatná meg egy korszak lelkét, mint a Megáll az idő.
Több mint negyven év telt el a bemutató óta, mégis olyan erővel hat, mintha tegnap forgatták volna – írta az újságmúzeum.hu.
A Gothár Péter és Bereményi Géza által megalkotott történet a hatvanas évek Magyarországára visz vissza, de közben a nyolcvanas évek lüktetése is átszűrődik rajta. Egy olyan világ tárul elénk, ahol a háttérben már repedezik a rendszer, miközben a fiatalok a Bercsényi Klubban, az Ikarus Művelődési Házban vagy az Egyetemi Színpadon keresik a szabadság apró darabkáit.
Még több régi hírességről olvasnál?
Egy mondat, ami mindent elmond
A film már az első percekben letaglózza a nézőt. Az 1956-os forradalom zűrzavarában egy anya áll az ablaknál két fiával. Tudják, hogy az apa elmegy, menekül, és nem tér vissza. A nő rezzenéstelen arccal csak ennyit mond:
„Jó, hát akkor itt fogunk élni”
Ebben az egyetlen mondatban benne van egy egész generáció sorsa. Ez a pillanat nemcsak egy család története, hanem egy országé is.
Budapest, ahogy ritkán látjuk
A film nem idealizál. A város szürke, kopott és sokszor reménytelen, de mégis él és tele van vágyakkal. A hatvanas évek világában a gyerekek számára a karácsony legnagyobb ajándéka egy búgócsiga vagy egy olcsó műanyag katona lehetett, miközben a családok sokszor még egy szelet görögdinnyét sem engedhettek meg maguknak a piacon.
Ez a hétköznapi valóság adja a film egyik legerősebb rétegét.
Eleve kudarcra ítélt lázadás
A történet középpontjában Köves Dini áll, aki próbál eligazodni ebben a világban. Körülötte mindenki keresi a saját útját, még akkor is, ha pontosan tudják, milyen korlátok között mozognak. A házibulik félhomályában, ahol egyszer csak elhangzik a döbbent mondat, hogy
„Coca-cola, Pierre, Coca-cola, ez őrület!”
Nemcsak egy italról van szó. Ez a vágyakozás szimbóluma, a nyugat ígérete, amit sosem lehet igazán elérni. Pierre figurája különösen emlékezetes. Lázad, provokál, és egy pillanatban a tanáriba berontva mikrofont ragad, hogy belekiabálja a világba:
„Éljenek hülyék, ne legyen semmi!”
Később pedig kimondja azt a mondatot, ami mindent összefoglal:
„Olyanok vagytok, mint a saját apátok és anyátok…”
Sorsok, amelyekben magunkra ismerünk
A film egyik legnagyobb ereje az emberi történetekben rejlik.
Őze Lajos alakítása különösen megrázó: egy olyan férfit látunk, aki hét év börtön után próbál visszailleszkedni az életbe. Amikor megkérdezik tőle, mi történt bent, úgy válaszol, hogy abban benne van minden:
„Miért, kinn mi volt?”
A fiatalok álmai, szerelmei és kudarcai mögött ott húzódik a felismerés: a szabadság nem adott, hanem elérhetetlennek tűnő lehetőség.
Emlékezetes jelenetek
Ki lehetne törölni a fejünkből azt a képet, amikor a fiúk Elvis Presley zenéjére futnak az újpesti Attila utcában? Vagy azt, amikor egy Wartburg száguld a határ felé, mintha tényleg lenne esély eljutni a szabad világba? Aztán mégis megállnak valahol a Balatonnál, napsütésben, pálinkát kortyolva – mintha egy pillanatra elhinnék, hogy lehet másképp is élni.
Ez a film nem ereszt
A Megáll az idő nem kínál feloldozást. Nem mondja meg, hogyan kell élni. Csak megmutatja, milyen volt – és talán azt is, hogy mennyire nem változtunk. Ezért is fáj ennyire, mert miközben nézzük, rájövünk: nemcsak róluk szól, hanem rólunk is.
