Vitathatatlan, hogy az egyik legnagyobb hatású magyar zenész volt, generációk nőttek fel a dalain. A siker azonban nem tette Fenyő Miklóst önteltté, képes volt kívülről látni önmagát, és korrigálni a hibáit, emberi gyengeségeit.
Kivételes életút állt mögötte, mégis belső vívódások is gyötörték, amikről olykor beszélt – ha éppen olyan hangulatba került, mert érzékeny művészként bizony jellemző volt rá a hangulatingadozás
„Azt hiszem, negyvenéves korom után váltam bölcsebbé, és tanultam meg együtt élni a hibáimmal… Nem könnyű az önzésen változtatni. Gyakran természetesnek veszem, hogy én vagyok az első, ez elég nagy hiba, folyamatosan figyelek rá, de
néha még él bennem valamiféle rosszul értelmezett, nem tudatos önteltség is.
Szerencsére a modorom sokat változott, mondták, nagyon lekezelő voltam, már erre is odafigyelek. Most már jobban tudok kommunikálni, olyanokkal is, akik nem annyira szimpatikusak. Könnyebben megadom a tiszteletet, ezáltal jobban meg is kapom a munkában és a privát kapcsolataimban is. Már többet dicsérek, és bűntudatom van, ha elmulasztottam egy pozitív visszajelzést” – nyilatkozta korábban a Meglepetésnek.
A családja volt a hajtóerő
Erényei közé tartozott, hogy nem állt távol tőle az önvizsgálat. A szülőségről és a gyerekeivel való kapcsolatáról így beszélt:
„Nem vagyok mintaapa: vannak nálam rosszabbak, de jobbak is. Nem vagyok az, akit a közvélemény ideálisnak tart. Szeretetből csillagos ötös voltam, a kimutatásából csak hármas fölé. Soha nem voltam elfogult a gyerekeimmel, csak meggyőződésből dicsértem őket.
Úgy gondoltam, ha valótlant állítok, az visszaüt, nagyobb pofon lesz, ha kiderül az igazság.
Viszont jó apa voltam abból a szempontból, hogy azt mondtam nekik, mindegy, mivel foglalkoztok, csak örömmel végezzétek a munkátokat. Nagyon büszke vagyok Dácira és Dióra, a tehetségükre, az emberi értékeikre, fejlett morális érzékükre.”
Jobb nagyszülő lett, mint apuka volt
A nagyszülőség sokat változtatott, lágyított az énekesen. A 12 éves Balázs és a két és fél éves Laura aranyozták be a hétköznapjait. A közönséggel való találkozáson túl a családjából merített erőt.
„Túlzás nélkül állítom, nagypapaként már ötös osztályzatot adok magamnak. Balázst én csak Mikulásnak becézem, és úgy osztom be a teendőimet, hogy mindig jusson időm rá és a lányunokámra, Laurára. Elmondhatatlanul bensőséges viszony van köztünk. Érzik, hogy mennyire különlegesek számomra. A velük töltött idő színtiszta öröm” – árulta el Miklós, aki felesége, Ági elvesztése után Erika mellett találta meg a magánéleti boldogságot.
Bár nem házasodtak össze, Erika a csendes támaszt jelentette, akivel olyan mély érzelmi elköteleződése volt, hogy a feleségének tekintette.
Ez is érdekelhet
Szívesen tanult a fiataloktól
Mikinek ahhoz is kifinomult érzéke volt, hogy másokban felismerje a tehetséget: Dolly, Flipper Öcsi, Szikora Róbert és Szandi is neki köszönheti, hogy országosan ismert előadó lett. Fenyő nem volt gőgös, kész volt tanulni a fiatalabb generációtól. A nála harminc évvel fiatalabb Szandiról például ezt mondta:
„Olyan erő és elszántság árad ebből a lányból, hogy gyakran eszembe jut, vajon, hogy csinálja, mitől van benne ennyi tűz? Nem tagadom, előfordult, hogy egy-egy Made in Hungária színházi előadás során, mielőtt színpadra léptem, görcsbe rándult a gyomrom az izgalomtól. Ekkor mindig Szandi jutott eszembe, és azt mondtam magamnak:
ha ő olyan kiválóan megcsinálta azokat a dolgokat, amiket elvállalt, én is meg tudom.”
Egy saját vidámparkról álmodott
A rock and roll sztár élénk fantáziája nem ismert határokat. A valóság és az álmok nála gyakran összekeveredtek. A Hotel Menthol, a Csókkirály és a Limbó-hintó is az élete szerves részévé vált, és azt akarta, hogy ezeket a slágereket hallgatva mások is jókedvűek legyenek.
Még idős korában is mindennap dolgozott, alkotott, új dalokat írt. Az egyik utolsó álma azonban már nem valósulhatott meg.
„Szeretnék egy vidámparkot, amit Rockandrolliának hívnak, a hullámvasút neve Limbó-hintó lenne, az elvarázsolt kastélyé Hotel Menthol, a szórakozni vágyók pedig a zenémet hallgatnák.
Én el tudom képzelni – mondjuk, elég élénk a fantáziám”
– mondta nevetve az egyik utolsó találkozásunkkor.
Így emlékeznek rá a sztárok
- Szandi: „Köszönöm, hogy második Apámként tekinthettem Rád. Hiányozni fog minden pillanat, amit együtt éltünk meg, a hajnalig tartó beszélgetéseink és az az érzés, amit csak mi tudunk, amikor a színpadon egymás kezét fogva énekeltünk. Fájó szívvel és örök szeretettel gondolok Rád. A Te Madárkád.”
- Dolly: „Mindig azt mondtuk egymásnak, a »zenei testvérem« vagy. Megint azon kapom magam, hogy a könnyeim csak folynak. Isten veled, Barátom.”
- Csonka Pici: „Sokszor összefutunk, vendégnek is hív a koncertjére. Közli, hogy jó a keresztnév, ami ellentétes a valósággal, de ő nem áll be a sorba és nem szólít engem Picinek. Inkább kitalál egy újat. Ő az egyetlen a világon, akinek Csonka Pufi vagyok.”
Szinte nem volt olyan híresség, aki ne emlékezett volna meg közösségi oldalán Fenyő Miklósról. A búcsúkból egy hosszabb összeállítást is találsz a Story.hu-n.
Fotó: Szabolcs László, archív, Olajos Piroska
