A munkaidőn kívüli telefonhívás vagy üzenet sok dolgozó számára érzékeny téma. Van, ahol természetes része a működésnek, máshol viszont komoly feszültség forrása lehet. De mit mond a jog, és mit mutatnak a tapasztalatok? Mikor indokolt, hogy a főnök este vagy hétvégén keres, és mikor nem?
Nemzetközi trend: kutatások igazolják
Nem magyar sajátosságról van szó! Az Eurofound 2023-as, négy európai országra kiterjedő felmérése szerint a dolgozók több mint 80 százaléka kap munkaidőn kívül is munkával kapcsolatos üzenetet. A többség – csaknem tízből kilencen – időnként reagál is ezekre.
A Microsoft Work Trend Index elemzése arra is rávilágít, hogy a hétvégén aktív dolgozók közel ötöde már délig megnézi az üzeneteit, sőt több mint 5 százalékuk esténként is visszatér a levelekhez. Bár a Covid lecsengésével enyhült a folyamatos online jelenlét, de a probléma korántsem tűnt el.
Érdekes ellentmondás, hogy egy másik kutatás szerint a cégek mindössze 10 százaléka képes munkaidőn túl, tömegesen elérni a dolgozóit, valamint munkaidőben is csupán 16 százalék ez az arány. A magyarázat egyszerű: a folyamatos jelenlét elsősorban az irodai munkakörökben dolgozókat érinti, míg a külső helyszínen, terepen dolgozók nehezebben elérhetők.
Mikor indokolt a munkaidőn kívüli hívás?
Vannak helyzetek, amikor senki sem kérdőjelezi meg a főnök telefonhívását. Ilyen lehet például:
- üzemzavar
- informatikai incidens
- munkabiztonsági kockázat
- extrém időjárási helyzet
Azokon a munkahelyeken, ahol az ügyeleti vagy készenléti rendszer a mindennapok része, a dolgozók eleve számítanak arra, hogy szükség esetén elérhetők kell legyenek.
A gond akkor kezdődik, amikor a bármikor hívhatlak állapot általűnossá válik. Ha a munkavállalók azt érzik, hogy természetes részedről a folyamatos rendelkezésre állás, az könnyen frusztrációhoz és konfliktushoz vezethet.
A munkajog szerint mi a szabályos?
A munkavállaló munkaidőn kívül csak meghatározott keretek között kötelezhető rendelkezésre állásra, ügyelet vagy készenlét formájában. Az ügyelet legfeljebb 24 órás lehet. A készenlét havi maximum 168 óra. Az ilyen beosztást legalább egy héttel korábban, egy hónapra előre közölni kell. Ilyen a keretekkel a készenléti forma gördülékenyen szokott működni.
A problémát inkább a szabályozatlan elvárások okozzák.
Napirenden van a kérdés: az Európai Bizottság tavaly júliusban a második szakaszba léptette a távmunka és a „lekapcsolódáshoz való jog” témájában indított egyeztetést. Ez is azt jelzi, hogy a munka és a magánélet határainak védelme nemzetközi szinten egyre fontosabb.
Ez is érdekelhet
Mi lehet a megoldás?
Czinger Erik, a Munipolis hazai vezetője szerint néhány tucat fő felett már érdemes egyértelmű, a teljes szervezetre kiterjedő belső kommunikációs szabályozást kialakítani.
„Teljes dolgozói állományra kiterjedő, belső kommunikációs szabályozás”
„Kit, mikor, milyen indokkal szabad, lehet vagy kell értesíteni munkaidőben, vagy azon túl. Minden, de legalább minden munkaidőn túli kommunikációt érdemes naplózni a későbbi viták elkerülésére. Célszerű ügyeleti vagy vészhelyzeti csoportokat kijelölni bizonyos témákban és érdemes előre meghatározni a kapcsolatfelvétel módját” ‒ mondta.
A cél tehát nem a teljes elzárkózás, hanem az egyensúly: a dolgozók időben és igazolhatóan megkapják a fontos információkat, miközben a pihenőidő is tiszteletben marad. Így senki sem érzi majd úgy, hogy a munkaadó kéretlenül beszivárog a magánéletébe.
Fotó: archív
