Háttér Story podcastjának vendégei volt Fertőszögi Péter és Kelen Anna, akik azt fejtegették a műsorvezető, Baku Györggyel, mi lehet a műsor sikerének az oka és szóba kerültek eddig sosem hallott részletek is. Például, hogy van köztük egy erős szövetség és, hogy mi azok a dolgok, amiket még anyacsatornájuk, a TV2 kedvéért sem vállalnának be.
A Kincsvadászok sikere új helyzetet teremtett a műsor szereplői számára: a szakmai munka mellé egyre több kereskedelmi televíziós megkeresés érkezett. Kelen Anna és Fertőszögi Péter azonban egyértelművé tették, hogy nem kívánnak klasszikus tévés szereplőkké válni, és már a kezdetekkor közös döntést hoztak arról, meddig hajlandók elmenni.
Nem érzik magukat sztárnak, nem is akarnak azok lenni
„Megmondom őszintén, sosem éreztem magam sztárnak. Interjúkban szoktak így beharangozni bennünket, ami nagyon kedves, de azt gondolom, hogy mi a siker ellenére ugyanazok az emberek vagyunk, akik voltunk, végezzük a mindennapi munkánkat” – mondta Fertőszögi Péter. Szerinte a műsor sikere éppen abból fakad, hogy nem televíziós szerepeket játszanak, hanem a saját szakmájukat képviselik.
A népszerűség azonban új típusú felkéréseket is hozott. Erre válaszul a Kincsvadászok szereplői közösen húztak meg egy határt.
Nagyon szigorúak az elveik és tartják is magukat hozzá
„Közösen húztunk egy nagyon szigorú határt. Ez a nagyon szigorú határ azt jelenti, hogy szeretnénk megmaradni azok, akik vagyunk, mert így hiteles a dolog” – fogalmazott Fertőszögi Péter.
Hangsúlyozta, hogy nem vállalnak olyan műsorokat, amelyekhez nincs közük, vagy amelyekben nem érzik magukat kompetensnek.
„Világért sem szeretnénk elmenni olyan területre, amihez nem értünk, nem vagyunk jók benne.
Én nem tudok énekelni, és nem tudok táncolni, tehát biztos, hogy ilyen műsorba nem megyek.”
Nem csak a műsorfelkérésekre vonatkozik a szigorúság
Olvasd el ezeket is!
A határ nemcsak a műfajokra vonatkozik, hanem arra is, hogyan és milyen feltételekkel jelennek meg máshol.
„Mindig együtt vagyunk, tehát nem keveredünk. Csak akkor vállaljuk, hogyha a saját zárt közösségünkben lehetünk, mert akkor ugyanúgy magunkat tudjuk adni.”
A szerepléseknek emellett céljuk is kell legyen.
„Ha mégis elmegyünk ilyen helyre, azt azért tesszük, hogy jótékonykodjunk” – teszi hozzá Péter, példaként említve, hogy az ilyen műsorokban nyert összegeket felajánlják.
Kelen Anna önvédelemből döntött így
Kelen Anna szerint ez tudatos önvédelem is.
„Egyáltalán nem gondolok magamra úgy, mintha tévében dolgoznék. Ez egy nagyon szuper lehetőség, és nagyon nagy szeretettel és örömmel csinálom, de a mi munkánk attól mindennap ugyanúgy folytatódik. A tévézés egy ritka alkalom az életünkben.”
Hozzáteszi: „Tilla mondta nekünk a legelején, hogy tényleg csak olyat szabad elvállalni, amiben úgy igazán komfortosan és jól tudod érezni magadat.”
A magánéletükbe is csak ritkán engednek bepillantást
Fertőszögi Péter arra is kitér, hogy a műsor hozta el azt a fajta érdeklődést, amely már túlmutat a szakmai megszólalásokon.
„A Kincsvadászokkal jött az a fajta kereskedelmi televíziós megkeresés, hogy a közönség máshol is szeretne bennünket látni, vagy szeretné egy picit megismerni a magánéletünket.”
Ezt azonban tudatosan kezelik, és nem engedik, hogy a műsor sikere teljesen átalakítsa a szerepüket.
A döntés tehát közös és határozott: a Kincsvadászok nem lépik át azt a határt, ahol a szakmaiság helyét a puszta szereplés venné át. A népszerűség ellenére sem vállalnak el mindent, még akkor sem, ha erre a kereskedelmi televízió részéről igény lenne.
Az interjú további részleteit megtalálod a Story eheti számában. keresd az újságárusoknál!
Fotó: Olajos Piroska
