Szandra azzal kezdi a lapunknak, hogy a legtöbb feltételezéssel ellentétben neki éppen olyan átlagos élete van, mint sokan másoknak. Tehát reggel iskolába viszi a kamasz fiát, Marcit, majd késő délutánig, kora estig dolgozik. Továbbá ő is főz, mos, és olykor náluk is szalad a lakás.
„Van egy jól kialakult rutinunk”
Noha a műsorban teljes egészében magát adja, és például kimondottan szereti, ha szépen kisminkelik, felöltöztetik, értelemszerűen a hétköznapokban ő ennél valamivel visszafogottabb, praktikusabb. A férjével és a fiával Magyarpolányban élnek, mindannyian elfoglalt emberek, és pontosan tudják, mi a dolguk.
„A mindennapjaink nagyjából ugyanarról szólnak, van egy jól kialakult rutinunk. Reggelente irány a város, beviszem a suliba a gyereket, majd a férjemmel, Tomival elindítjuk a napot a galériában. Egy kávé mellett átbeszéljük, mik az aznapi teendők;
mely darabokat kell restaurálni, kik jönnek hozzánk, milyen tárgyak érkeznek, vagy esetleg nekünk kell-e elmenni valamiért.
Én többnyire az emeleten dolgozom, a férjem az alsó szinten, de persze egész nap kapcsolatban vagyunk, beszélünk. Nem csak, mert nem bírjuk egymás nélkül, muszáj is kommunikálnunk!” – neveti el magát.
„A vacsorát mindig közösen készítjük”
Délután szintén ő hozza el a fiát az iskolából – vagy épp az úszóedzésről –, de aztán dolgozik is tovább.
„Hazaviszem Marcit, és folytatom a dolgom. Nagyjából reggel nyolckor szoktunk kezdeni, és olyan este hat, inkább hét felé érünk haza. Tehát nem sok időt töltünk otthon. Ennek köszönhetően nem is tudunk akkora kuplerájt csinálni” – mosolyodik el.
„Hétvégére azért felhalmozódnak a dolgok, hiszen esténként tényleg csak arra marad időm – vagy erőm – hogy magunk, illetve a kamasz fiunk után elpakoljak… Meg hát hogy főzzünk, de azt együtt! A vacsorát mindig közösen készítjük, már csak azért is, mert a fiúk nagyon ügyesek a konyhában, ráadásul ez egy jó közös program. De tényleg minden más a hétvégére marad.
És most nemcsak a háztartási munkákra gondolok, hanem a mozgástól elkezdve a könyvolvasáson át a kertészkedésig bármire.
Amiket egyébként mind nagyon szeretek, és amikre mind nagy szükségem van ahhoz, hogy mentálisan és fizikailag is rendben legyek! A túlélésem érdekében ezekre muszáj rászánnom egy napot. Ezzel persze a férjem is így van, aki imád kifeküdni a napra meditálni, mondjuk, eközben én rendszerint gazolok mellette…” – jegyzi meg a rá oly jellemző humorral.
„Jólesik az emberek szeretete és érdeklődése”
A legtöbbször már annak is örül, ha sportolás gyanánt elmennek sétálni egy nagyot.
„A Bakonyban lakunk, fantasztikus a levegő, és van, hogy estébe nyúlóan barangolunk a hegyekben. Ez engem hihetetlenül feltölt. Pláne abban az időszakban, amikor Kincsvadászokat forgatunk. Az minden szempontból húzós szokott lenni. És ha már itt tartunk, nemcsak nekem, hanem a fiúknak is. Akkor azért érzik a hiányomat. Ők veszik át a napi rutint.
Mint mondtam, a főzéssel nincs gondjuk, így legalább amiatt nem kell aggódnom, hogy nélkülem éhen halnak…
A mosással már nincs ekkora szerencsém – mosolyodik el.
„Pedig kiírtam a mosógépre, hogyan használják, melyik gombot merre tekerjék el, meg hány fokra állítsák, stb., de a férjem kivan tőle. Mindig azt mondja, ’Csak mosni ne kelljen!’ Noha szerintem az a legegyszerűbb házimunka. De hát megvár… Általában az első dolgom berakni egy adagot a gépbe, amint hazaértem a Kincsvadászok VIP forgatásáról. És persze ez tökéletesen rendben van így” – nyugtázza.
„Jólesik, hogy az emberek szeretettel fordulnak felém, hogy kíváncsiak rám, hogy csak miattam betérnek a galériába, de attól, hogy látható vagyok a tévében, én ugyanúgy feleség meg anya vagyok, aki dolgozik és háztartást vezet.”
Szöveg: Janotka Krisztina
Fotó: Birton Szabolcs, RTL, TV2
A videó AI alapú programmal készült.
