Aki 2012 előtt indult repülőútra, még élvezhette az azóta bezárt 1-es Terminál vendégszeretetét. A ma irodaépületként és rendezvényhelyszínként funkcionáló első terminálunk az 1950. május 7-i megnyitásakor kiemelkedően modernnek számított.
A Dávid Károly tervezte épületről kevesebben tudják, hogy alakja felülről nézve egy repülőgép sziluettjét formázza. Az utasforgalom 2012-ben került át teljes egészében az 1985 óta működő 2A és az 1998-ban átadott 2B terminálokra, a két épületet a 2011 óta használatban lévő Sky Court köti össze.
A két épület és a Sky Court alatt egy 3,2 kilométer hosszú futószalagrendszer szállítja a poggyászokat. Valentínyi Katalin, a Budapest Airport vállalati kommunikációért és kormányzati kapcsolatokért felelős vezérigazgató-helyettese elárulja: csomagjaink több röntgen- és CT-vizsgálaton is áthaladnak, és ha valami gyanúsat találnak bennük, akkor hivatalból fel kell nyitni őket.
Ilyenkor elsőként megpróbálják megkeresni a tulajdonost, ha azonban ez nem lehetséges, rendőr jelenlétében, CCTV kamerák által rögzítve történik a művelet. Ilyenkor a felnyitásról a reptéri hatóságoknak értesítést kell hagyniuk a poggyászban.
Viharban is első a tájékoztatás
Ez csak az egyike azoknak a háttérfolyamatoknak, amelyek mind az utazás biztonságát szolgálják a 15 négyzetkilométernyi, több budapesti kerületnél is nagyobb területű Budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. Nagyjából húszezer ember dolgozik azon, hogy minden óraműpontossággal menjen. Egy ekkora komplexumban folyamatosan adódnak váratlan helyzetek, amelyekre reagálni kell.
A kommunikációs csapatban például világos „riadólánc” van érvényben az olyan esetekre, mint a jégeső, vihar vagy más rendkívüli események, amelyek miatt esetleg késések, járattörlések léphetnek fel.
„Ilyenkor az első és a legfontosabb a pontos utastájékoztatás”
– mondja Valentínyi Katalin.
A repülőgépek mozgását modern digitális eszközök segítik.
„A vizuális dokkolórendszerek deciméterre pontosan mutatják a pilótáknak, hová kell beállniuk, melyik oldalon kell korrigálniuk, ugyanakkor a hagyományos, kézi beállítás sem került még ki a gyakorlatból.
A hatalmas gépekkel éppolyan precízen kell parkolni, mintha csak egy autóparkolóba állnánk be
– sőt, néha még pontosabban, hiszen az utasfolyosóhoz való csatlakozás alig enged néhány centiméternyi eltérést” – ezt már Kránitz Balázs rádiós szerkesztő-riporter, szakújságíró, az Aeropark repülőmúzeum ügyvezető-helyettese meséli, aki végigkíséri a csoportunkat a kulisszák mögött.
Az Aeropark szervezésében rendszeresen indulnak reptértúrák, bárki részt vehet rajtuk. A pilóták is számítanak a sárga láthatósági mellénybe öltözött „minyonseregek” felbukkanására, ha meglátnak egy csoportot, a legtöbben barátságosan integetnek a látogatóknak gurulás közben.
Mindenki precízen teszi a dolgát
A földön töltött időt a légitársaságok igyekeznek minimálisra csökkenteni. A „diszkont” gépek csak körülbelül 25-40 percre szállnak le, ezalatt kell végezni az utasok ki- és beszállításával, a poggyászok ki- és berakodásával, a tankolással, illetve a műszaki ellenőrzéssel – ez utóbbi nélkül egyetlen gép sem emelkedhet a levegőbe.
Az egyik pilóta körüljárja a gépet, a tankolást intézi, a másik a navigációval foglalkozik, az utaskísérők kabinellenőrzést hajtanak végre, és rendet raknak a fedélzeten a ki- és beszállítás között.
Az azonban nagyon szigorúan szabályozva van – mind az ő esetükben, mind pedig a torony légiirányítói esetében –, hogy mennyi időt tölthetnek munkával. A hatékonyság ugyanis nem mehet a biztonság rovására.
Ezeket olvastad már?
Az állatoknak is van felelőse
A vészhelyzetek elhárításának kulcsterülete a reptér területén működő három tűzoltóállomás. A tűzoltóknak a riasztástól számított két percen belül el kell jutniuk a repülőtér bármely pontjára, és a gépek tankjában tárolt nagy mennyiségű kerozin miatt akár extrém tűzeseteket is tudniuk kell kezelni.
Nem véletlen, hogy az állomáson olyan hipermodern tűzoltójárművek állnak – mint a speciális Ro-senbauer reptéri tűzoltóautók –, amilyeneket sehol máshol nem láthatunk.
„A reptéri tűzoltóságra csak olyan tűzoltó kerülhet, akinek bőven van már tapasztalata”
– teszi hozzá Kránitz Balázs.
Túravezetőnk azt is elmeséli: a reptéren nem csak emberek jönnek-mennek. Itt található ugyanis Magyarország legnagyobb ürgepopulációja, az állatokat akár a gép ablakából is megpillanthatjuk, érdemes figyelni őket. De nyulak, rókák is előfordulnak errefelé.
A sok apró állat azonban idevonzza a ragadozó madarakat is, melyek a galambokkal, varjakkal együtt már kockázatot jelenthetnek. A reptéren külön madár- és vadvédelmi csoport gondoskodik az élőhelykezelésről: a védett állatokat ugyanis nem lehet veszélybe sodorni, hangágyúkkal kell őket távol tartani, vagy élvefogó csapdák segítségével befogni, és nemzeti parkokba szállítani.
Kránitz Balázs hozzáteszi: bár ma már nem működik, régen kertészete is volt a reptérnek. Az ott dolgozók a terminál előtti ágyásokról, a virágdíszítésről, a repülőtér zöldebbé tételéről gondoskodtak. A szolgálati lakásokban családok is éltek. Ahogy meséli:
„van olyan kollégánk, aki szó szerint itt született. Máig emlékszik, hogy az iskolában azt mesélte az osztálytársainak: olyan nagy a kertjük, hogy a végéből szállnak fel a repülők.”
Fotó: Budapest Airport, Jakab Benedek, Kiss Gergely, archív
