A Hatáskeltők című műsorban volt vendég nemrég Csankó Zoltán színész, aki a 90-es években Bobby Ewing hangját kölcsönözte a Dallasban Patrick Duffynak (és azóta is ő a magyarhangja más szerepekben is). Általa ismertük és szerettük meg a Ewing család talán egyik legbecsületesebb tagját. Ma már el sem lehet képzelni, hogy ne az ő hangján szólalna meg.
Csankó is a sorozatnak köszönhetően lett országosan ismert, de még így is van jónéhány történet, amit nem mesélt el az akkori felvételekről. Például azt, hogy milyen is volt egy szinkronfelvétel közel 40 évvel ezelőtt.
A Dallas szinkronjának nehézségei
„A Dallas idejében, még az első felében, amikor levették a hangot felvételben, akkor tulajdonképpen ilyen tátogó színészeket láttunk csak és arra kellett rábeszélni. Az rettenetesen nehéz volt. Olyan, mintha lehalkítaná valaki a tévét és megpróbálna valami szöveget rámondani a tátogó emberre. Hát az borzalom” – mesélte Csankó, aki úgy véli, a sorozat felvételei közben tanult meg igazán szinkronizálni.
„A maiaknak sokkal könnyebb, és vigyázni is kell vele, mondom nekik mindig, hogy ne csak a fülesre hagyatkozzanak. Nézzék minél többet a tévét, a monitort” – magyarázta a színész.
3 éve találkoztak először Duffyval
Patrick Duffy és Csankó Zoltán adta, és adja azóta is az amerikai színész minden filmjében, amihez magyar szinkron készül. Ők ketten 2023-ban találkoztak egymással először, negyed óráig volt lehetőségük beszélgetni.
„Sosem kellett más színésznek kölcsönöznöm a hangomat, éppen ezért annyira fura belegondolni ebbe a helyzetbe. Ráadásul az is eléggé érdekes, hogy míg az angol nyelvterületeken, ahol eredeti nyelven látták az emberek a Dallast, az én hangomat felismerik. Itt viszont csak a te hangoddal ismernek engem” – mondta akkor Duffy Csankónak miután megtudta, hogy a Lepattanó című filmben is a színész adja majd a hangját, azt kérte tőle, küldjön majd neki egy fotót és egy felvételt arról, ahogyan a stúdióban készíti a szinkront.
Maradandó élmény számára a találkozás
Csankó a mostani műsorban azt mesélte, nagyon felkavarta a találkozás.
„Olyan színészeket szinkronizálhatok, aki én soha nem lehetek, viszont így részese lehetek az ő itthoni sikereiknek. Nagyon sok nagy sztárt szinkronizáltam már és azt gondolom, hogy ha velük találkoznék, az nem kavarna fel ennyire. Az egész fiatalságom a Patrick Duffy volt, rajta keresztül lettem „eladható” újságokban, nagyon népszerűvé tett engem. Írtam is neki egy pár mondatot és megköszöntem neki, hiszen a munkámat adta” – mondta a színész.
Az ő interjúja kapcsán utánajártunk a Dallas szinkronizálásának egyéb kulisszatitkainak is.
Amikor Jockey már nem J.R. volt
Péntek esténként az Ablak után hirtelen kiürültek a konyhák, elcsendesedtek a telefonok, és az ország egy jelentős része ugyanarra a dallamra kapta fel a fejét: kezdődött a Dallas. A sorozat persze Amerikából érkezett, texasi olajjal, ranchhellyel, cselszövéssel és hatalmas vállpárnákkal… De Magyarországon nagyon hamar lett belőle valami sajátosan hazai élmény is.
Nemcsak azért, mert késve, a rendszerváltás idején került képernyőre, hanem mert a magyar szinkron olyan erősen rányomta a bélyegét a szereplőkre, hogy sok nézőnek ma is Kránitz Lajos hangján nevet Jockey. Szerencsi Éva hangján szenved Samantha, és Csankó Zoltán hangján szólal meg Bobby.
A sorozatot 1990 decemberének végén mutatták be Magyarországon, vagyis akkor, amikor az amerikai sugárzás már a végéhez közeledett.
Ez is érdekelhet
A neveket megváltoztatták
A magyar változat egyik legizgalmasabb döntése éppen az volt, hogy bizonyos neveket nem szó szerint vettek át. Sue Ellenből Samantha lett, J.R.-ból Jockey. Ez ma már természetesnek tűnik, de akkor nagyon is tudatos dramaturgiai munka állt mögötte.
A Szinkronjunkie idézi Kálmán Judit dramaturgot, aki elmesélte: először fel kellett vázolni a családi és baráti viszonyokat. El kellett dönteni, ki kit tegezzen, és ekkor született meg például a Sue Ellenből Samantha megoldás, mert az eredeti név magyar kiejtése, vagyis a „szú-elen”, komikus hatást vihetett volna a jelenetekbe.
Ugyanebben a visszaemlékezésben az is szerepel, hogy a fordítók a lóárverések, a ranchon folyó gazdálkodás és a tőzsde világának szakkifejezéseit is tanulmányozták. Majd ezeket próbálták közérthető magyar formába önteni.
Le kellett faragni a nevetségességből
Ez a munka azért is fontos, mert a Dallas nem egyszerűen párbeszédek sorozata volt. Egy addig sok magyar néző számára távoli, gazdag, amerikai világot kellett úgy megszólaltatni, hogy az ne legyen nevetséges, de ne is maradjon idegen.
A szinkronrendező Hazai György volt, akinek döntései nagyon erősen formálták a magyar Dallas hangulatát. Több mint 130 film és sorozat szinkronrendezése fűződött a nevéhez, köztük a Dallas, a Derrick, a Petrocelli és a Knight Rider.
A Szinkronjunkie idézi Hazai György visszaemlékezését is. A rendező egyszer azt mesélte, egy hosszú sorozatra nagyon nehéz szerepet osztani, mert a rendező gyakran csak egy-két részt láthat előre. Miközben nem tudhatja, hogyan változnak később a karakterek. A Dallas esetében mégis úgy érezte, a figurák szinte „hívják” a megfelelő magyar színészt.
Kránitz segített nekünk utálni Jockey-t: ő találta ki a gúnyos kacajt
Jockey magyar hangja, Kránitz Lajos külön fejezet a magyar tévétörténetben. Larry Hagman figurája eredetileg J.R., vagyis John Ross volt, a magyar névváltozat azonban önálló életre kelt.
Kránitz Lajos saját bevallása szerint szerette Jockey „huncut játékát”, és megtisztelőnek érezte, hogy nyolc éven át szinkronizálhatta Larry Hagmant. Hazai György azt tanácsolta neki: a gonosz figurát ne kellemetlen, hanem behízelgő, kellemes hangon adja.
Ettől lett Jockey igazán veszélyes, mert nem ordított, hanem mosolygott a hangjával. A jellegzetes cinikus kacaj ráadásul a magyar változatban kapott különösen erős karaktert: ezt Kránitz Lajos tette hozzá a figurához.
Kránitz egy 2002-es Claudia Show-ban beszélt arról, hogy a szinkronrendező ötlete volt Jockey kellemes, behízelgő magyar hangja. Mert szerinte egy eleve gonosz karaktert nem lehet igazán jól egy eleve kellemetlen hanggal eljátszani.
A színész nyolc éven át volt Larry Hagman magyar hangja a Dallasban. És bár sokan szidták a sorozatot, mégis mindenki nézte, ezért ő kötelességének érezte, hogy a lehető legjobban dolgozzon Jockeyként.
Csankó Zoltán kissé beleszorult a karakterbe
A színész természetesen nem a fent említett interjúban beszélt először a sorozathoz való viszonyáról. Bobby magyar hangja egy 2016-os interjúban arról beszélt, hogy sok mindent köszönhet annak, hogy ő volt Bobby hangja, de ez egyben be is szorította egy bizonyos nézői asszociációba:
sokak számára ő maradt „a bársonyos hangú”.
Dallos Szilvia, Ellie magyar hangja pedig arról mesélt egy 2017-es Ridikül-interjúban, hogy akadt, aki éjszaka hívta fel „Ellie-ként”, családi problémákkal, mintha a sorozatbeli bölcs, mindent megoldó anya valóban ő lenne. A színésznő hiába mondta, hogy ő Dallos Szilvia, csak a hangját adja, a nézői azonosulás ennél erősebbnek bizonyult.
Sokat adtak a hangjukkal ahhoz, hogy mi mit gondoltunk egy karaktre személyiségéről
Szerencsi Éva, Samantha magyar hangja egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy szerette ezt a munkát, mert ha jó a színész és jó filmben játszik, öröm szinkronizálni, és ha a magyar hang még valami pluszt is hozzá tud adni, az már valódi megmérettetés.
Simorjay Emese, Pamela magyar hangja a Szinkronjunkie által idézett interjúban azt mondta, a színészek nem mindig ültek bent egész nap, csak akkor, amikor az adott jelenetben szükség volt rájuk, ezért nem is mindig tudták, a többi történetszálban pontosan mi történik.
A magyar stáb hangulatát viszont nagyon szerette, családként emlékezett rájuk. Balogh Erika, Lucy magyar hangja pedig arról mesélt, hogy Lucy eredeti hangja élesebb és kellemetlenebb volt, a rendező pedig úgy gondolta, az ő lágyabb hangszíne javíthat a figurán.
Örökre azonosítjuk őket a Dallasszal?
A magyar hangok annyira összenőttek a figurákkal, hogy paródiákban is visszatértek hozzájuk: a magyar színészek a kilencvenes évek elején saját karaktereiknek beöltözve Dallas-paródiát is előadtak.
A kultusz később is élt tovább. Larry Hagman például 1993-ban Magyarországon is járt, szerepelt a Friderikusz Show-ban, majd egy MOL-reklámban is feltűnt, ahol a Jockey-figurát Kránitz Lajos hangja kísérte.
Ez igazi szenzáció volt akkoriban, mert popkulturális ikont épített be egy hazai reklámba. Ugyanez a nosztalgia tért vissza évtizedekkel később Patrick Duffyval is, akit a reklámban szintén a sorozatbeli magyar hangja, Csankó Zoltán szólaltatott meg.
A Dallas-kultusz a közös emlékezet része
A Dallas magyar szinkronja ezért több volt egyszerű fordításnál. A magyar hangok nem csak „ráültek” az eredeti szereplőkre, hanem valamit áthangoltak bennük a hazai nézők számára.
Jockey nem pusztán J.R. magyar neve lett, hanem külön karakterhangulat. Samantha nem csak Sue Ellen fordítása volt, hanem egy olyan név, amely nem törte meg a drámát egy félrecsúszó hangzással.
A szinkron pedig, a maga gondosan kiosztott hangjaival, kiszólásaival, plusz nevetésével és családias stúdióhangulatával, segített abban, hogy Southfork Ranch ne csak egy távoli texasi birtok legyen, hanem egy péntek esti magyar emlék.
