A minap egyszer csak átvillant rajtam, hogy már megint eltelt az év első fele, pedig szinte most volt karácsony, meg újév. Ahogy telnek az évek, úgy érzem, egyre gyorsabban peregnek a napok, gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. Amikor még fiatal voltam, számolatlanul volt időm, csak az évszakok váltakozása adott valami rendet. Aztán ahogy megszülettek a lányaim, már kezdett felgyorsulni az idő múlása. Hiszen éppen csak elkezdődött a tanév, már ott is volt az őszi szünet, és éppen csak szusszantunk, jött a karácsony és az újév. A tavaszi szünetre kellett egy kicsit várni, de ahogy vége lett, máris ott volt a nyakunkon a nyári vakáció. Peregtek az évek, mint a vásári ringlispíl. Manapság még inkább úgy érzem, észrevétlenül elröppen egy hónap, egy év. Bevallom, ebben a korban nem túl vidító, hogy ilyen gyors az idő múlása, azonban mint oly sok minden másban, itt is felfedeztem magamnak egy „gyógymódot”.
Amikor elkezdenénk sopánkodni, javaslom, vegyünk elő egy papírt, ceruzát, és kezdjük sorra venni, hogy mennyi, de mennyi minden történt velünk az elmúlt időszakban, amik már a feledés homályába vesztek. Nem csak a nagy eseményekre gondolok ám! A leghétköznapibb dolgot, amiben volt egy kis örömünk, érdemes felidézni. Most én is visszapillantok, mi minden történt szilveszter óta. Például eszembe jutnak a könyvek, amiket olvastam, az Egy moszkvai macska feljegyzéseit, a Kövek és gyöngyök című regényt, vagy a Papírsárkányok című szépséges történetet… De elmosolyodom, ha a barátnőimmel töltött Valentin-napi estére gondolok, megtelt a nappalim élettel, ami egyébként elég csendes. Márciusban meg a Gyalogolj – Endrei Judittal! keretében egy jó kis társasággal felmásztunk a Kőhegyre. De nem sorolom tovább, inkább kezdjen el „visszalapozni” Ön is, kedves Olvasó!
Az előadásaimban gyakran javaslom a hallgatóságnak, írjanak naplót. Nem annyira az utókornak, mint inkább saját maguknak. Egy ilyen alkalommal a közönségből valaki felállt, és elmondta, hogy ő már évek óta ezt teszi. Hogy miért? „Mert így látom, hogy élek – mondta.” És milyen igaza van!
Szeretettel: Judit
(Kiemelt kép: Olajos Piroska)
