Az ezotéria úgy tartja, tipikus poltergeist jelenséggel állunk szemben. A szó német eredetű, kopogó szellemet jelent.
Földhöz kötött lelkek üzenetei
Ez a jelenség másban is érzékelhető: koppanások, elmozduló tárgyak, kinyíló ajtók és véglegesen eltűnő, vagy kis idő múlva újra előkerülő tárgyak jelzik, hogy elhunyt személy szeretné felvenni velünk a kapcsolatot. De vajon miért ilyen ijesztő módon kívánja az itt rekedt szellem felhívni magára a figyelmet? Azért, mert szenved ebben az állapotban, hiszen nem tudja folytatni útját a Fénybe.
Földhöz kötött lelkeknek azokat a láthatatlan lényeket nevezik, akik körülöttünk vannak, beszélnek hozzánk, de ezt mi, élők nem halljuk és nem látjuk. Mivel nem „fogjuk” finom jeleiket, rákényszerülnek, hogy tárgyak eltüntetésével hívják fel magukra a figyelmünket. A testetlen lélek azért nem tud továbbmenni, mert valamilyen elintézetlen ügye itt tartja. A poltergeist jelenség akkor is bekövetkezhet, ha elhunyt szerettünket eltemettük, és már a gyászidő is letelt, mégsem tudjuk teljesen elengedni őt. Ragaszkodó gondolatainkkal visszahívjuk, ezzel viszont csak meghosszabbítjuk a szenvedését.
Különleges energiák
Vannak olyan szellemek, akiket nem ismerhettünk az életük során. Ők általában azért választanak bennünket, mert esetleg olyan helyszínen tartózkodunk, ahol ők szerettek lenni annak idején.
Ám a tárgyak eltűnését nemcsak nyugtalan holt lelkek okozhatják, hanem a mi bizonytalankodásainknak is jellegzetes tünete lehet. Ha egy tárgy eltűnik, és sohasem kerül elő, az jelezheti, hogy olyan lelki problémánk van, amelyet ha nem oldunk meg rövid időn belül, akkor az testi tünetekben mutatkozhat meg. Ebben az esetben az ezotéria úgy tartja, hogy a tárgy átkerült egy másik dimenzióba. Ha pedig eltűnik, majd előkerül, akkor azt a túlvilágról küldhették vissza, azzal a céllal – mintegy megjövendölve –, hogy képesek leszünk változni és változtatni. Ne féljünk a ránk váró új dolgoktól!
Az sem mindegy, hogy milyen tárgy tűnik el. Az exünkkel közös fotó azt szimbolizálhatja, hogy le tudtuk zárni a kapcsolatot, és közeleg egy új viszony.
Az ilyen eseteket különleges energiák felszabadulása okozza. Az ősi tanok azt tanácsolják: ha egy tárgy eltűnik, vagyis kopogó szellemet észlelünk, ne ijedjünk meg, hanem gondolatban próbáljuk megnyugtatni a Földre tévedt lelket. Árasszunk felé szeretetteljes, békét sugárzó érzelmeket, mert a szeretet az egyetlen erő, mely még a kísérteteket is képes visszavezetni a Földről oda, ahol igazából lenniük kellene: a Fénybe.
Ahol nincs se tér, se idő
Felmerülhet a kérdés, mi van akkor, ha eltűnik egy tárgy, pedig nem is történt haláleset a közvetlen környezetünkben? Például, ha valakinek régóta egyetlen hozzátartozója, az édesapja is húsz évvel korábban távozott az élők világából, akkor ennyi idő elteltével is jelentkezhet a lélek tárgyeltüntetéssel? A válasz a kérdésre igen, hiszen abban a másik, láthatatlan dimenzióban nem létezik sem tér, sem idő. Az édesapa lelke tehát jelentkezhet ilyen hosszú földi idő után is, éppen akkor, amikor odaátról vigyáznia kell a gyermekére. Ezért ha ilyen jelenséggel állunk szemben, alaposan vegyük szemügyre, milyen helyzetben is vagyunk, hogyan és miként kell változtatnunk az életünkön. Mert a tárgy eltűnése erre kívánja felhívni a figyelmünket.
Szűcs Judith – Itt a nadrág, hol a nadrág?
„Ha ezotériáról van szó, egészen elképesztő történeteim vannak. Például az egyik pláza sportüzletében végkiárusítás volt, és vettem két nadrágot, az egyiket a lányom nyomban kisajátította. A másik ruhadarabot kikészítettem az ágyra, és elmentem zuhanyozni. Amikor befejeztem a fürdést, hiába kerestem a nadrágot, nem találtam sehol. Kérdeztem Timit, de ő sem tudott róla. Egy hét múlva teljesen ledöbbentem, mert az új nadrágom és a régi bolyhos szépen összehajtogatva pihent a szekrényemben. Ám ez még nem minden. Ugyanis az új és a régi nadrág mellett volt egy vadonatúj harmadik is! Fogalmam sincs, hogyan lehetséges ez. De ezek a történések megerősítenek abban, hogy sokkal több van annál, mint amit az öt érzékszervünkkel tapasztalunk.”
Kiemelt kép: Ványi Ákos
Szöveg: Izing Klára, asztrológus
