A budatétényi ház most csöndes, fájdalom ül rajta. Legutóbbi ittjártunkkor még tele volt élettel, vidámsággal és a szőke szépség, Tóth Évi bájos mosolyával. „Rendkívüli nő volt a párom. Húsz éven át éltünk hatalmas szerelemben, boldogságban. 55 éves voltam, amikor megismerkedtünk. Szerencsésnek éreztem magam, hogy egy ilyen áldott, kedves teremtést küldött nekem a sors. Életem mélypontján voltam, amikor Évit megismertem, és neki köszönhetően a magánéletem és a szakmai karrierem is új lendületet kapott. Csodálatos éveket töltöttünk együtt, rengeteget koncerteztünk itthon és szerte a világban” – meséli a neves előadóművész.
Feleségének nem volt fájdalma
De tavaly augusztus 9-én egy pillanat alatt megváltozott ez az önfeledt boldogság. „El sem hiszem, hogy ez megtörténhetett. Évi a halála előtti napon, éjjel 11 órakor még kedélyesen beszélgetett telefonon, reggel 9 órakor pedig arra mentem be a hálószobájába, hogy kihűlt a teste. A boncmestert később megkérdeztem, hogyan fordulhatott ez elő, csinálhattunk volna-e valamit másként, hogy életben maradjon, de azt mondta, hogy Évike álmában agyvérzést kapott, nem volt fájdalma, néhány másodperc alatt aludt el örökre. Ezt alátámasztja az is, hogy amikor az ominózus reggelen bementem hozzá a szobába, mosollyal az arcán, békésen feküdt. Lehet, hogy morbid ilyet mondani, de a halálában ugyanolyan szép volt, mint éltében” – mondja elcsukló hangon az özvegy.
Visszatérne a kívánságműsorhoz
A kedvelt előadóművész úgy véli, a munka kihúzza majd a bajból, ezért folytatni szeretné a Hatoscsatornán a kívánságműsort. „Évivel ketten vezettük ezt a népszerű televíziós programot. Sok levelet kapok, hogy folytassam egyedül. Amikor visszajövök Ausztráliából, szerintem lesz már lelki erőm hozzá, hogy újra beüljek a tévéstúdióba.”
Rémálmok gyötrik éjszakánként
Évi nélkül új élet kezdődött a 75 éves Leblanc Győző számára. „A párom mellett könnyű életem volt, minden terhet levett a vállamról. Nemcsak itthon és a színpadon volt a partnerem, a fellépések szervezését és a hivatalos ügyeinket is ő intézte. Most a fiaim segítenek, ők tanítanak meg a számítógép kezelésére, a Facebook és az okostelefon használatára. Nagyon jó gyerekeim vannak. Elfoglalt emberek – Gergely balett-táncos, Győző közgazdász –, de nem hagytak magamra. Főzni is tanulgatok, már csináltam húslevest és spenótot. A takarítást is egyedül végzem, de abba a szobába, ahol Évi elhunyt, nem vagyok képes bemenni. A mai napig minden ugyanúgy van, ahogy itt hagyta. Amikor porszívózás közben a fürdőszobában megtalálom Évi egy-két hajszálát, rám tör a sírás, elveszettnek érzem magam. Üres a ház Évike mosolya nélkül.”
Győző tudja, hogy nem szabad az emlékek fogságában maradnia. „Az lenne a legjobb, ha eladnám a házat. Itt minden tárgy és illat Évire emlékeztet. Hosszúak az éjszakák, és én gyakran felriadok. Rémálmok gyötörnek, látom magam előtt Évike mozdulatlan, merev testét. Gyakran teszem fel azt a kérdést, miért kellett 61 évesen elmennie?”
Utazást küldött a mennyországból
Hamarosan ausztrál turnéra indul. Talán a sebek gyorsabban gyógyulnak majd a távolban, bár az is igaz, hogy Évivel millió emlék fűzi ahhoz a földrészhez is. „Ötször turnéztunk Ausztráliában. Úgy érzem, ezt az utat Évike küldte nekem a mennyországból. Szerelmünk hajnalán a Csendes-óceán partján lévő Gold Coastban is koncerteztünk. Most visszamegyek ugyanoda. Félek, hogy elárasztanak az Évivel közös emlékek, de tudom, hogy a közönség szeretete óriási erőt fog adni. A helyi magyarok mindig nagy szeretettel fogadtak. Most egy kiváló énekművésszel, Szeredy Krisztinával utazom. Népszerű operetteket, magyar nótákat tűzünk műsorra.”
Az ötven éve színpadon szereplő művész a társa elvesztése után sem szeretné abbahagyni a pályát. „Tudom, hogy Évi is arra biztatna, hogy énekeljek tovább. Nem akarna megkeseredett, szomorú emberként látni, hiszen mi mindig boldogok voltunk egymás társaságában. Tartozom neki annyival, hogy olyan férfi maradok, akibe annak idején beleszeretett.”
Fotó: Birton Szabolcs, Olajos Piroska
