Bereczki Zoltán: „Nem szégyellem bevallani, most sokkal érettebb szülő vagyok, mint Zorka születésekor”

Az elmúlt időszak nehéz­ségei után ismét jó hangulatban találom. Abból a borzalmas gégegyulladásból, ami decemberben kényszerpihenőre küldte, már felépült. Az elmaradt téli turnét tavasszal pótolja be. Imád színpadon lenni, és találkozni a közönségével, de már közel sem vállal annyit, mint korábban.

„A nagylányom, Zorka születésekor, 16 évvel ezelőtt szinte mindennap játszottam az Operettszínházban. Lubickoltam a sikerben, és úgy éreztem, nélkülem nem gördülhet fel a színházi függöny. Nem szégyellem bevallani, most sokkal érettebb szülő vagyok, és máshogy élem meg az apaságot, mint akkoriban. Nagyon szeretem a hivatásomat, de felállítottam egy fontossági sorrendet. Első a családom. A 20 hónapos kislányom, Flóra életében száz százalékosan jelen vagyok. Nem akarok lemaradni azokról a fontos eseményekről, amik egy kisgyerek életében mérföldkőnek számítanak. Szeretem megélni az apaságot, figyelni, ahogy Flóra napról napra nyitottabb a világ dolgaira” – árulja el az édesapa.

A pelenkázás is jól megy neki

Zoli hisz az ezotériában, és érzi, hogy óriási személyiségfejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben.

„Egyszer egy ezotériával foglalkozó szakember azt mondta nekem, olyan vagyok, mint egy teknős. Sokáig fogok élni, és lépésről lépésre haladok a célom felé. Találónak érzem ezt a megállapítást, mert tényleg úgy gondolom, szép lassan érnek be körülöttem a dolgok. Jelenleg az apaság megélését és az ebben való kiteljesedést tartom a legfontosabb életfeladatomnak. Azt gondolom, nem egyszer élünk, és minden egyes életünk arra való, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk olyan dolgokról, melyek az előző életünkből hiányoztak.” Zoli sokat változott az elmúlt években.

„Régebben otthon is arra vágytam, hogy színpadon lehessek, most megvan az az örömöm, hogy ott tudok lenni, ahol valójában vagyok. Amikor otthon vagyok, csak a feleségem és a lányaim érdekelnek. Vicának az elmúlt hetek sűrűbbek voltak a próbák, majd a színházi bemutatója miatt, én pedig boldogan töltöttem az időt a két gyerekemmel. A pelenkázás sem fogott ki rajtam, hiszen annak idején Zorkánál is csináltam. Szerintem mosni vagy mosogatni sokkal nehezebb” – teszi hozzá nevetve.

Aki azt hiszi, hogy a családfőtől távol áll a kétkezi munka, nagyot téved. „Nem esik le a gyűrű az ujjamról, ha fizikai munkát kell végeznem. Mindig van valami a házban és a ház körül: polcot felfúrni, lapra szerelhető bútorokat összerakni, a kertet rendezni… A villanyszerelésen és a gipszkartonozáson kívül bármit szívesen megcsinálok. A napokban a benti fűszernövényeket, petrezselymet, rozmaringot, oregánót ültettem el. Szerintem jó, ha egy pasinak van kézügyessége.”

Bizsergést érzett a gerincében

A színész 46 éves korára beérett a felelősségteljes családfő szerepébe. „Boldoggá tesz, hogy a válásom után nyolc évvel újra megadatott, hogy családban éljek, és egy olyan nő legyen a feleségem, akiben teljes mértékben megbízom, és akivel maximálisan tiszteletben tartjuk egymás igényeit. Amikor Vicával először találkoztunk egy olvasópróbán, és bemutatkoztunk egymásnak, ahogy kezet fogtunk, a gerincemen végigfutott egy soha nem érzett bizsergés. Ezt a szavakkal leírhatatlan érzést a mai napig érzékelem, amikor a feleségem mellettem van. Fontosnak tartom azt is, hogy Vica a gyerekünk mellett a munkájában is kiteljesedjen. Tudom, hogy szüksége van arra, hogy elmenjen játszani. Én ebben az időszakban csak egyetlenegy színdarabban, a Dolgok, amikért érdemes élni címűben vagyok látható a Játékszínben. Régebben készült egy hivatalos felmérés, mely szerint a bányászok után a színészek munkája a legmegterhelőbb. Sokat tudnék mesélni erről, a társulati színészi életformát ezért sem sírom vissza.” Zoli azért is hálás, mert az édesanyjára és Vica anyukájára is számíthatnak.

„Szerencsére mindkét nagymama segítőkész, aktív életet él, és nagyon jó velük a kapcsolatunk. Például anyukám a húsvéti bevásárlásnál segített nekünk, Vica anyukája pedig vigyázott Flórára, hogy egy kicsit kettesben is lazíthassunk a feleségemmel Zalakaroson. Jó volt feltöltődni, kizökkenni a mindennapi dolgokból.”

Ragaszkodik a szeretteihez

Ambiciózus művész, de megelégszik azzal, ha itthon szeretik, nem hajszolja a világhírnevet. „Sztevanovity Dusán szép sorát idézve a Padlás című musicalből, csak annyit mondhatok: »Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim.« A külföldi karrier lehetőségét tudatosan nem keresem, de ha valami adódna, örömmel vágnék bele. Azt szoktam mondani, valamiért ide születtem le, én pedig itt is maradok. Máskülönben a feleségemet, a lányaimat és az édesanyámat sem hagynám itt. Ragaszkodom hozzájuk.”

Fotó: Borzi Vivien, Rózsa Erika