Nagymama lett a szexszimbólum, Rák Kati: „Boldog vagyok, mert szerető család vesz körül”

Buda egyik elegáns utcájába vezet az utam. A környéken ultramodern villák és impozáns házak, de Rák Katiék otthona visszafogottságról és melegségről árulkodik. Nem a külvilágnak élnek, nem akarnak többnek látszani. A lányuk betegsége miatt költöztek a jó levegőre.

„Amikor Saci kicsi volt, fulladásos köhögőrohamok gyötörték, és az orvos azt tanácsolta, jöjjünk ki a zöldövezetbe. A nyolcvanas években ezen a környéken alig-alig laktak, hiszen nem volt betonút, és a csatornát sem építették még ki. Viszont sok gyümölcsfa állt a telken, aminek nagy hasznát vettük. A férjemmel, Lacival imádtuk, hogy mindig hozzájuthattunk friss, szezonális gyümölcshöz, nem kellett a piacra menni” – meséli Kati.

A gyerekek ugyan már kirepültek a családi fészekből, de a színésznő a mai napig a saját gyümölcseiből készíti a házi lekvárt és a befőttet. Roskadásig a kamra mindenféle földi jóval.

Sünökkel és mókusokkal laknak együtt

„Lacival már csak ketten maradtunk a  házban. A 37 éves lányunk, Saci a férjével Párizsban él. A kisebbik lányunknak, Mircinek is saját családja van már. Tavaly júniusban született meg a kislánya, Anka. A férjem korábbi házasságából született gyermeke, Klári is meglepett minket egy unokával, így rögtön kétszeres nagymama lettem” – mondja büszkén a 64 éves művésznő.

„Most minden a pici babák körül forog. Anka egyéves születésnapját a napokban ünnepeljük. Nagy a készülődés. Elhatároztam, hogy tortát fogok sütni, csak még nem tudom, milyen gyümölccsel töltöm meg, mert a cseresznyefánk kihalt, idén egy szem termés sincs rajta.” Kati imádja a kertjét és a benne élő állatokat.

„Mókusokkal és sünökkel élünk együtt. Ide szoktak a telkünkre. Nekik is mindig kiteszek egy kis rágcsálnivalót, nem venném a szívemre, ha éhesek maradnának.”

Eredetileg ő lett volna Alma a Szomszédokban

A színésznőt legutóbb a Keresztanyu sorozatban láthattuk, Gina és Huba édesanyját játszotta. „Nagyon szerettem a forgatásokat, jó volt találkozni a színészkollégákkal és részese lenni a csapatnak. A 80-as években úgy volt, hogy a Szomszédokban is jelentős szerepem lesz. Taki bácsi és Lenke néni unokáját, a presszóban dolgozó Almát kellett volna alakítanom. A Szomszédok sorozat ugyanis a férjem, Czető Bernát László ötlete nyomán íródott, de miután kifúrta őt a rendező, így Alma szerepét sem én kaptam meg, hanem egy másik színésznő. Nehéz szakma a miénk, sokszor voltam kiszolgáltatott helyzetben” – sóhajt nagyot Kati. Szerencsére mostanában jól mennek a dolgai, nem függ a karrierje másoktól.

„A férjemmel létrehoztunk egy művészeti vállalkozást, a Hangszínházat. Már több sikeres bemutatónk volt. A társulatunkkal járjuk az ország városait. Ősszel egy új darabunk is lesz. R. Kárpáti Péterrel adjuk majd elő a Ne szórakozz a démonnal! című színdarabot. A színvonalas, minőségi szórakoztatásban hiszek, ezért is tudtam ilyen hosszan a pályán maradni és főszerepeket játszani. Szolnokon az első számú primadonna voltam, Marilyn Monroe-t pedig három különböző darabban, három különböző rendező is velem játszatta el. Szerettem Marilyn bőrébe bújni. Érzéki, esendő, ugyanakkor nagyon tehetséges nő volt.”

Laci figyelmessége még most is lenyűgözi

Kati azt meséli, a magánélete sokkal szerencsésebben alakult, mint a holly­woodi sztáré. „Lacival negyven éve élek együtt. A házasságunk titka, hogy iszonyatosan jókat beszélgetünk, nekem ő a szellemi társam. Ezenkívül a figyelmessége is lenyűgöz. Szeretem, hogy a férjem udvarias, lesegíti a kabátomat, a buszról lelépve nyújtja a kezét, hogy biztonságban érkezzem le a járdára, és az étteremben kihúzza nekem a széket, mielőtt leülnék. Mi még ennyi év távlatából is szépen terített asztal mellé ülünk le vacsorázni, nem csak úgy állva kapkodjuk be itthon az ételt. Annak idején a nagypapám is udvarias volt a mamával, én ezt a példát láttam otthon, és ilyen, egymásra odafigyelő házasság lett a miénk is. Boldog vagyok, mert szerető család vesz körül. A lányaim élete is révbe ért. Nem kell aggódnom miattuk. Alig várom, hogy az unokáim nagyobbak legyenek, és megmutathassam nekik a körülöttünk lévő világot.”

Fotó: Kéner Viktória, Schumy Csaba, Rtl, Archív