Reggel frissen, üdén érkeznek a fotózásunkra, nem látszik rajtuk, hogy hajnal háromkor értek haza a Hajdúságból egy fellépésről. Eddig három szabadnapjuk volt a nyáron, ezt leszámítva minden este játszanak a Turay Ida Színház és a Mandala Dalszínház utazó produkcióiban. Mint mondják, nem mindennapi vitalitásuk a közönség szeretete mellett annak köszönhető, hogy a kapcsolatuk nagyon harmonikus.
Váratlanul érte a csók
„A miénk nem volt első látásra szerelem – meséli Mikó István. – Zalaegerszegen ismerkedtünk meg, Anikó ott volt kezdő színésznő, én pedig vendégművész. Hosszasan ismerkedtünk, rengeteget beszélgettünk, és rájöttünk, sok közös van bennünk. Ösztönösen kerestük egymás társaságát, és szinte észrevétlenül fordult át ez egy párkapcsolatba.”
„Nem volt az annyira észrevétlen! – szólal meg nevetve Anikó. – Pisti egyszer csak váratlanul megcsókolt, és attól kezdve egy pár voltunk. Számunkra is meglepő, hogyan suhant el azóta csaknem 36 év. És hogy mitől működünk? Azt hiszem, egymás jó tulajdonságainak értékelése és a hibák elfogadása a harmónia kulcsa. Pisti például szereti maga körül megteremteni az alkotói káoszt, aztán természetesen nem találja meg a dolgokat. Én olyankor megállok a szoba közepén, átlátom a rendetlenséget, és két perc múlva a kezébe adom, amit keresett. Most ezen a különbözőségen lehetne vitatkozni, de nem érdemes.”
Mikó István rendkívül nyugodt ember, egyetlen dolog van, ami kihozza a sodrából. „Ez a pontatlanság – árulja el a színész. – Nagy szerencse, hogy Anikó ebből a szempontból csodálatosan teljesít, ami lássuk be, nőknél nem túl gyakori. Rá még soha egy percet sem kellett várnom. Emellett hatalmas tehetséggel viszi az életünket, nyugodt hátországot biztosít számomra, így foglalkozhatok az ötleteimmel, az aktuális szerepekkel és mindennel, ami fontos számomra.”
Anikó azt mondja, párja a sok törődést szeretettel és figyelemmel viszonozza. „Például néhány hete a születésnapom alkalmából a kollégákkal megszervezte, hogy előadás közben, a közönség előtt köszöntsenek fel a színpadon. Nagyon megható volt. Pisti rendkívül figyelmes és szeretetteljes társ. Szoktam is mondani: gyerekkoromban nem volt mackóm, de felnőtt koromra az ő személyében lett, amiért nagyon hálás vagyok.”
Mindkettőjüknek fontos a humor
Miközben Anikó és István az előadásokkal járja az országot, figyelmet fordítanak a töltődésre is. Megvannak a kedvenc magyar városaik, szállásaik, éttermeik, mindenfelé vannak barátaik, akiket időnként meglátogatnak. Számukra úton lenni nem teher, hanem életforma. Ez tartja őket fiatalosan. Mikó István nem is tudná úgy elképzelni az életét, ahogyan általában a nyugdíjas évekre gondolunk.
„Nem mondom, hogy én nem szoktam keresztrejtvényt fejteni, tévét nézni, vagy azon töprengeni, ideje lenne felülni a szobabiciklire, csak hogy megmozduljak, de nem ez a jellemző – nevet. – Néhány napot tudok pihenni, aztán elkap az érzés, hogy valamit alkotnom kell. Ilyenkor csendre és nyugalomra van szükségem, amit Anikó tökéletesen ért. Azt hiszem, egy civil társsal sokkal több konfliktusom lenne. Nagyon sokat jelent, hogy neki a színházcsinálás a kisujjában van.”
Persze a 72 éves Mikó Istvánnak is vannak fáradtabb napjai. Ilyenkor Anikó tesz róla, hogy feldobja a hangulatot. „Rengeteget bohóckodok neki. Szokta is mondani: »Bolond vagy te, hogy lehet ennyi hülyeséget kitalálni!» De Pisti velem nevet, és ami nekem nagyon jó érzés, hogy egy nehezebb napján is abba az állapotba tudom felhozni őt, hogy ebből este már semmit nem érez a közönség. A közös előadásaink pedig mindig kalandosak. Volt már olyan, hogy véletlenül csak a jelmez fele került a csomagba, és az esti fellépés előtt még nadrágot kerestünk Gyöngyösön, ami Pisti esetében nem könnyű, mert speciális méret. Vicces volt, amikor már sminkben, jelmezben ültem az öltözőben, magamban mantráztam a szöveget, miközben tűvel-cérnával a kezemben szegtem fel a nadrágszárat” – emlékszik a vidám történetre a színésznő.
Eltört a lába és a bordája
Az évek alatt az is előfordult, hogy egyszerre sérültek meg – ráadásul egyazon előadás kapcsán. „Nyíregyházán játszottuk a Hippolyt, a lakájt. Nekem már az első előadás alatt úgy meghúzódott a lovaglóizmom, hogy orvosi beavatkozásra volt szükségem. Két nappal később pedig Anikó – mint Schneiderné – egy fazékkal a kezében bucskázott le a színpadról, a nézők segítették fel. Kiderült, hogy eltört a lába és a bordája, de abban a sokkos állapotban ő ezzel nem foglalkozott, mivel sérülten is le akarta játszani az előadást.”
„Akkor még dolgozott bennem az adrenalin, nem éreztem fájdalmat. Színpadon lenni megváltozott tudatállapot – magyarázza Anikó. – A szünetben aztán a doktornő megtiltotta, hogy folytassam a játékot. A nézők sorfalat álltak nekem, a tapsuk egészen a mentőautóig kísért. Tapintható volt a szeretet, és az is jó érzéssel töltött el, hogy a fiatal kollégák azt mondták, most kaptak élő leckét a színpadi alázatból.”
Az eset után beütött a világjárvány, a pár otthon ápolgatta egymást. „Érdekes, hogy erre mindketten szép időszakként emlékszünk – meséli a színész. – Annak ellenére, hogy nem játszottunk, remekül töltöttük közösen az időt. Akkor az is kiderült, hogy ha szerényen is, de kijövünk a nyugdíjamból, és ha az embernek nincs túl nagy igénye, meglepően kevés dologra van szüksége a boldogsághoz. De azért számunkra az az igazi, ha játszhatunk. Ha kapcsolatban lehetünk a közönséggel. Biztos vagyok benne, hogy amíg az egészségünk engedi, mi alkotni fogunk, számunkra így kerek a világ.”
Új bemutatóra készül
Mikó Istvánnak ősszel újabb premierje lesz a Turay Ida Színházban, amelyben kivételesen nem a párja lesz a színpadi partnere. „Az Örömszülők című vígjátékot mutatjuk be Vándor Évával. A darab nevettető, ugyanakkor keserédes, mint maga az élet, egyszóval igazi jutalomjáték nekünk. Nagyon várom, hogy a próba elkezdődjön” – árulja el a színész, aki a pályája kezdetén sokat játszott Vándor Évával. Örül, hogy újra találkoznak.
Fotó: Bognár Bogi, dfp/Schumy Csaba
Smink és haj: Rédli Ági • Stylist: Bendes Bianka • Ruha: C&A, H&M, Mohito, Reserved
