Retrósztár lett Ihos József, de nem bánja: „Mindig van nálam egy fejkendő Kató néni számára”

A népszerű humorista az édesapja elvesztése után, immáron nős emberként Zala vármegyébe költözött.

„Úgy érzem, most visszatértem a ki­indulópontra. A gyerekkoromat ugyanis egy kicsi faluban, Belegen töltöttem, az iskolás éveimet Kaposváron, majd Szombathelyen, tehát a vidéki életforma alapvetően nem áll távol tőlem. Most pedig negyven év pesti kitérő után újra vidéken lakom. A feleségem, Évike a lenti termálfürdő szaunamestere volt, általa kerültem én ide. Az élet már a Balaton-felvidéken sem olcsóbb, mint a fővárosban, de a jó levegő és a nyugalom az én koromban előnyt élvez. Sajnos a környezetemben azt tapasztalom, hogy a férfiak alig érik meg a 70 éves kort. Szívinfarktus, agyvérzés, rák viszi el őket. Szerencsére 66 évesen még egészséges vagyok, van ugyan egy pici cukrom, de kezelhető. Tartani szeretném a jelenlegi szintet, és életem utolsó időszakát nyugodtan, stresszmentes környezetben kívánom tölteni” – mondja Ihos József.

Nem érzi cikinek, hogy retrósztár lett

A humorista első házassága nem sikerült. Abból a kapcsolatából született egy gyermeke.

„Négyéves volt a fiam, amikor az édesanyjától elváltam. Sajnos nem alakult ki köztünk apa-fia kapcsolat. Úgy tudom, Zoli az építőiparban dolgozik. Régen találkoztunk utoljára, bizalmas viszonyban sosem voltunk. A válásom után azt hittem, hogy örökre agglegény maradok. Hatvan felett döntöttem úgy, hogy újra megnősülök. A második házasságom minden elvárásomat felülmúlja. Mindig vonzódtam a nálam fiatalabb hölgyekhez, Évi is húsz évvel fiatalabb. A testi vonzalmon túl a párom belső tulajdonságaiba is beleszerettem, sok közös témánk van. Évi a konyhában is ragyog. Istenien főz, ami a haskörfogatomon jól látszik” – meséli nevetve.

Ihos József olyan jól érzi magát a felesége mellett, hogy most már csak elvétve utazik Budapestre. „A Rádiókabaré felvételei vagy a fellépések miatt szoktam csak autóba ülni. A koromnak megfelelő mennyiségű szereplést vállalok. Nem érzem cikinek, ha azt mondják rám, retrósztár vagyok, hiszen a 90-es években voltam csúcsra járatva. Akkoriban egy hétvége alatt 7-8 fellépést is megcsináltam.”

A hazai kabaré műfaj egyik legsokoldalúbb képviselője. Íróként, szerzőként és előadóként is foglalkoztatott. Például a Kisváros tévésorozat egyik fő írója volt, a Szeszélyes Évszakok állandó szereplője, Bajor Imre „Gyula meg az Ottó” poénjának kitalálója, de Kató néni karaktere is az ő fejéből pattant ki.

„Eredetileg Tábori Nórának írtam ezt a szerepet, csak a színháza nem engedte el a Rádiókabaré felvételére, így én ugrottam be a Kossuth-díjas művésznő helyére. Vele szinte azonos időben, a Mikroszkóp Színpad igazgatója, Sas József is bejelentkezett hozzám, hogy Kató néni szerepeljen náluk a színházban. Ott Lang Györgyi alakította volna ezt a cserfes falusi asszonyt. De a figurát akkor már nem akartam odaadni másnak, és örülök, hogy így döntöttem. Kató nénivel a mai napig nagy sikert aratok, éppen ezért mindig van nálam egy tarka fejkendő. A fellépéseimen rendre előveszem ezt a kedves, szerethető öregasszonyt, aki a világért nem akar megbántani másokat. Szerintem ebben rejlik Kató néni népszerűsége” – véli a humorista.

Megelégszik az idősek szeretetével

Ihosnak még megadatott, hogy a nagy elődöktől tanulja meg a kabaré műfaját. „Hofitól, Körmendi Jánostól, Kabos Lászlótól, Kibédi Ervintől lestem el a fortélyokat. Az én generációm tőlük vette át a stafétabotot. Most mi vagyunk a nagy öregek, de a jelenlegi stand-uposok másik úton indultak el, számukra mi nem vagyunk példa. A világ megváltozott, az emberek ingerküszöbe magasabban van, a csúnya beszéd, a káromkodás most belefér. Úgy látom, a fiatal közönséget azonnal meg kell fogni, rögtön olyat kell nekik mondani, ami meghökkentő. A fiatalok, az iskolások gyakran nem is értik, amit én mondok, mivel nincs közös kapcsolódási pont. Ők a stand-uposok humorán nőnek fel, és én ezt elfogadom. Minden korosztálynak megvan a maga kedvence, megelégszem azzal, ha az idősebb generáció nevet a poénjaimon.”

Hogy mennyire megváltozott az emberek mentalitása, jól tükrözi az alábbi példa. „Egy fiatal stand-upos kollégával léptem fel egy kisvárosban. Az előadás után az esemény szervezője meghívott minket, hogy csatlakozzunk a vacsora­asztalukhoz. Rögtön igent mondtam, és megtisztelésnek éreztem a szívélyes invitálást, míg a fiatal kolléga azonnal azt kérdezte, hogy meddig fog tartani a vacsora, mert akkor ő még leszámlázna harmincezer forintot, hiszen a személyes jelenléte emeli a vacsora fényét. Kicsit értetlenül álltam az eset előtt, de rájöttem, a mostani generáció máshogyan látja a világot, sokkal pénzközpontúbbak. Ami azt illeti, én sosem voltam túlfizetve” – állapítja meg Ihos József nevetve.

Korábban dolgozott az egészségügyben is

A humorista szerint a hosszú előadóművészi karrier a hitelességen múlik. „Óriási vargabetűvel kerültem a színpadra. Tanári diplomám van, később az egészségügyben dolgoztam, aztán pedig a Ganz-MÁVAG művelődési bizottságának titkára voltam. Az akkori munkatársaim unszolására jelentkeztem a Rátóti Humorfesztiválra. Néhány évig Nagy Bandó Andrással amatőrként léptem fel, míg végül hivatásos előadóművészi vizsgát tettem. Akárhogy számolom, ennek már 36. éve. Nagyon szeretem a hivatásomat. Most is újabb terveken töröm a fejem. A Muzsika tévén hamarosan megújul a Fűre lépni Ihos! című humoros-zenés műsorom, és egy ifjúsági film forgatókönyvén is dolgozom. Ha minden jól sikerül, nemzetközi szenzációnak fog számítani. Soha nem volt menedzserem, amit elértem, magamnak köszönhetem.”

fotó: Ambrus Marcsi, Fábián Olga, Archív, Privát