Bálint gazda özvegye kötelességének érzi, hogy ugyanolyan rendezett maradjon a sashalmi házuk portája, ahogy a férje megálmodta. „Ideköltözésünk után Gyurka gondosan és szakszerűen tervezte meg a kertünket. Van előkert, virágos-, szőlős-, gyümölcsöskert és magaságyásba ültetett zöldséges. A férjem szándéka az volt, hogy tavasztól késő őszig legyen a család asztalán friss gyümölcs és zöldség. Bálint gazda szeretett a kertben tevékenykedni és növényeket ápolni. Még százéves korában is ragaszkodott ahhoz, hogy a rózsákat és a szőlőt saját kezűleg metssze meg. A halála után rám maradt a kert gondozása, ami ugyan nem nagy, de elegendő munkát ad. Ezek a képek tavaly nyáron készültek a kertről, és azt szeretném, hogy idén is ugyanilyen szép virágos és rendezett legyen” – mondja Récsey Antónia.
Saját zöldséget eszik a reggelihez
A márciusi napsugarakkal elkezdődött a kerti munka. „Az első feladat a fák és bokrok metszése, majd követi a lemosó permetezés, mert ezzel alapozzuk meg a bőséges, egészséges gyümölcsök fejlődését, így egész nyáron élvezhetjük a magunk által megtermelt finomságokat. Kertészeti végzettségem van, bár gazdaságban sosem dolgoztam, csak a saját kertünkben művelem ezt a szép szakmát. A friss levegőn végzett munka az egészségnek és a léleknek is jót tesz. A férjem nagyon bölcsen törpe gyümölcsfákat ültetett, mert úgy gondolta, így könnyebb a fák gondozása. Ilyen megfontolásból épített magaságyást is – ez lett a zöldségeskert –, hisz nem kell a növények ültetésekor és gondozásakor hajladozni. A kertben termő gyümölcsök és zöldségek így sokkal kisebb erőkifejtéssel gondozhatók. Nincs annál jobb, mint amikor a reggelihez a saját paprikát, paradicsomot tálalom fel. Általában annyi zöldség termett, ami Gyurkával kettőnknek elég volt. Szoktam befőzni is, de azt nem a saját gyümölcsünkből, hanem piacon veszem meg, mivel a kiskertemben nem terem olyan sok.”
Beszél a növényekhez
Antónia azt mondja, hozzászokott már, hogy a termés mennyisége és minősége mindig változik. „A növényeknek is van ciklusuk, vagyis egyik évben több, a másikban esetleg kevesebb gyümölcs terem. Az öntözésre azonban oda kell figyelni, mert a nyarak mostanában nagyon szárazak, ezért fontos a növények rendszeres locsolása. Meghálálják a gondoskodást, mert azt tapasztalom, hogy szebb virágokat, nagyobb gyümölcsöt és termést hoznak. Biztos vagyok benne, hogy jól érzik magukat a kertemben. Azt sem tagadom, hogy „beszélek” a növényekhez, mert jólesik gyönyörködni a szépségükben. Megnyugvással tölt el, ha a munkámnak látszata van. A hóvirág, a jácint a primula már elvirágzott, a tulipánok pedig most kezdik a szirmaikat bontogatni. Késő őszig nyílnak a különböző virágok nálam. Kedvencem nincs, mindegyiket egyformán szeretem” – árulja el Antónia, aki azt is megemlítette, nem szívesen vág ki fát.
„Az egyik gyümölcsfa már hatvanéves. Öreg és apró szemű a termése, de nincs szívem megválni tőle. Egy dolgos nap után kellemes a lombkoronája alatt üldögélni és élvezni a kert szépségét. Úgy érzem, Gyurka fentről figyeli a munkámat, és nagyon remélem, hogy elégedett vele.”
Ápolja szeretett férje emlékét
Antónia szerencsésnek tartja magát, hogy a neves kertész szakember és televíziós személyiség, Bálint György felesége lehetett. Két évtizeden át éltek együtt. A Mezőgazda Kiadóban éveken át szerkesztette és gondozta Bálint gazda könyveit. Antónia két fiúgyereket nevelt egyedül, Gyuri bácsi pedig özvegy volt, amikor összekötötték az életüket. „Amíg élek, ápolom a férjem emlékét. Egy éremmel és pénzjutalommal járó Bálint gazda-díjat alapítottam, amit minden évben a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem egyik végzős hallgatójának ítél oda egy hattagú bizottság. Fontosnak tartom, hogy a férjem szakmai tudása, munkássága és összegyűjtött tapasztalata, amit mindig szívesen megosztott az emberekkel, ne merüljön feledésbe.”
Madárcsicsergésre ébred
A kertben több madáretető is van. „Szeretek csicsergésre ébredni. A madarak hasznos állatok, megeszik a kártékony rovarokat, bogarakat. Ők jót tesznek velem, én jót teszek velük, amikor etetem őket. Kölcsönösen élünk boldogan egymás mellett” – meséli Antónia.
Fotó: Gálos Mihály Samu, Olajos Piroska, Saját