A Kossuth-díjas rendezőt a soha nem múló kíváncsisága tartja fiatalon, az életében pedig a család jelenti a legfontosabb biztos pontot. Többgenerációs családi házban élnek, ahol mindenkinek megvan a saját tere, de a vasárnapi közös ebéd szent: ilyenkor három generáció ül az asztalhoz.
„Rólam tudják a családban, hogy ha konfliktus van, akkor én inkább kimegyek”
„Mindig arra törekedtem, hogy mindent megteremtsek, amire a családomnak szüksége van. Persze nálunk is vannak nézeteltérések, de ezek sosem igazi veszekedések, és generációs konfliktusok is csak ritkán akadnak. Amíg minden vasárnap együtt ülünk a családi ebédnél – a feleségemmel, a lányommal, a vejemmel és az unokáimmal – addig azt érzem, minden rendben van” – mesélte Krizsó Szilvia műsorában.
Felnéz a vejére
A legendás rendező arról is őszintén beszélt, hogy mindig is szüksége volt a család megtartó erejére, és saját bevallása szerint egész életében elkényeztették azok a nők, akik körülvették.
„A család nekem mindent jelent”
„Gyerekkoromban az édesanyám mindenben kiszolgált, később pedig a feleségeim is nagyon háziasak és gondoskodók voltak. Egész életemben ehhez voltam hozzászokva, nem is tudnék másképp élni. Nagyon szerencsés ember vagyok. A harmadik feleségemmel lassan 55 éve élünk együtt, és a mai napig olyan szeretettel és gondoskodással vesz körül, ami óriási ajándék számomra.”
Az apaságról szólva azonban már sokkal önkritikusabban beszélt.
„Rossz és jó apa voltam”
„Rossz annyiból, hogy csodálom a vejemet, Zalánt, ahogyan tud foglalkozni és játszani a harmadik kicsi unokámmal. Én erre mindig képtelen voltam, nem voltam alkalmas rá. A gyerekeimmel és az unokáimmal inkább akkor tudtam igazán kapcsolódni, amikor már nagyobbak voltak, öt-hat éves kor után, amikor már lehetett velük beszélgetni. Ilyen szempontból nagyon rossz apa voltam.”
„Ugyanakkor mindig nagyon szerettem őket, és gondoskodtam rólunk”
– mondta.
Még több hírességről olvasnál?
Sose irányította Dóra életét
Szinetár Dóra a színészi pályát választotta, de édesapja elmondása szerint soha nem próbálta irányítani a lánya döntéseit, még akkor sem, amikor fiatalon fontos fordulópontok elé került.
„Soha nem szóltam bele a gyerekeim életébe”
„A lányom egyszer sem kérte, és nem is kellett nekem jóváhagynom, hogy kihez megy férjhez. Az unokámat próbáltam terelni, mert nagyszerű beszélőkészsége van, de nem akarta, és én ezt elfogadtam. Szóval soha nem szóltam bele úgy tevőlegesen az életükbe, hogy irányítottam volna őket. Dóri egyetlen próbáján sem voltam ott, megnézem a premieren mint néző, és ennyi.”
„Mindig igyekeztem magam távol tartani attól, hogy bármilyen formában beleszóljak abba, hogy mit csinálnak, hogy csinálják. Talán azért is, mert nagyon okosak, meg tudják oldani a saját életüket. És mindig ódzkodtam attól, hogy apu ott ül az asztalfőn, mindenki halkan beszél, mert nem szabad mondani semmit” – fogalmazott Szinetár Miklós.
„Az én édesapám engem sokszor megpofozott, de »azért lett belőlem ember«: ez a fajta családmodell tőlem idegen volt, pedig az emberekben ez benne van: kell nekik a »jó király«, ezért vannak a diktátorok is. Én ezt mindig tanítom, hogy az ember tudja bizonyos dolgokra azt mondani, hogy ez tőlem idegen. Szilárdan kell ragaszkodni a saját értékrendjéhez és a saját elveihez.”
Sajnálja az elégedetlenkedőket
Gyerekkori tapasztalatai és későbbi élete is formálta Szinetár Miklós szemléletét arról, hogyan érdemes viszonyulni az élethez.
„Az életemet mindig úgy igyekeztem élni – és ezt tanítottam a gyerekeimnek is –, hogy ami öröm, annak próbáljanak meg mindenképpen örülni. Nagyon sajnáltam és nem is nagyon szerettem azokat az embereket, akik reggeltől estig fel vannak háborodva, és keresik az alkalmat, hogy hol lehet elégedetlenkedni.”
„Gyerekkoromban a gangon folyton kiabáltak és veszekedtek egymással az emberek, és ezt annyira utáltam, hogy egy életre megmaradt bennem. Nagyon szerencsés helyzetben voltam, és mindig tudatában voltam ennek: mert vannak, akik jó helyzetben vannak, mégis úgy élik meg, mintha minden rémes lenne.”
„Mindig azt tanácsoltam mindenkinek, hogy őrizzék meg a hála képességét”
„Ami fontos, arra emlékszem, ami nem fontos, arra nem annyira. Nagyon lényegesnek tartom az életvezetés során, hogy az ember tudja, mi a fontos és mi a nem fontos. Nagyon sok mindent elfelejtettem, és nagyon sok mindenre emlékszem: nyilván azokra, amik erősebben hatottak rám érzelmileg, vagy amik igazán megérintettek.”
„Ami fontos, az az élet maga”
„Például az, hogy mennyire szép a természet. Vagy az, amikor az ember eljut a tengerhez, vagy úszik egy jót – ezek mind nagyon fontos dolgok. Az tart életben, addig él az ember, amíg érdeklik a dolgok” – mondta.
Tudatosan visszavesz
Szinetár Miklós ma is aktív: a rendezéstől lassan búcsúzik, de az írás továbbra is az életében marad.
„Befejezem már a rendezést, mint olyat. Nagyon fáraszt az odaközlekedés meg egyáltalán a helyzet: a színház megköveteli a délelőtti a délutáni és az esti próbát. Én már ilyet nem tudok. Tavaly azt mondtam az autóvezetésre, hogy ennyi, most pedig már lassan a rendezésre is azt mondom, hogy ennyi. Az írásra viszont nem. Még írok is, nemrég jelent meg a harmadik önéletrajzi könyvem.”
Fotó: Birton Szabolcs, Schumy Csaba, MTI
