Volt idő, amikor egy-egy katonákról szóló történet, sorozat vagy film miatt kiürültek az utcák esténként. A televíziózás aranykorában a magyar nézők különösen fogékonyak voltak az egyenruhás hősök, a bakák mindennapjai és a háborús történetek iránt. Ezek az alkotások azonban sokkal többet adtak egyszerű katonás kalandoknál: humorral, emberi sorsokkal, kiváló színészekkel és felejthetetlen mondatokkal írták be magukat a magyar televíziózás és filmgyártás történetébe – írta a Story.
Angyalbőrben: a rendszerváltás előtti katonavilág kultikus lenyomata
Ha magyar katonás sorozatról esik szó, az első címek között szinte mindig előkerül az Angyalbőrben. A Magyar Televízió 13 részes szériáját 1990-ben mutatták be, de a forgatás még a rendszerváltás előtti években zajlott.
A történet a vasbogdányi laktanyában szolgáló újoncok életét követi, akiknek mindennapjait humor, szerelem, ügyeskedés és persze a feletteseikkel vívott örök harc határozza meg. A sorozat egyik legnagyobb erőssége Usztics Mátyás emlékezetes alakítása volt Karádi őrmester szerepében, aki katonáit csak „olajbogyóknak” nevezte.
A Médiaklikk archív összefoglalói szerint a sorozat ma is az egyik legtöbbször ismételt magyar tévésorozat, ami jól mutatja a népszerűségét.
A fiatal katonákat alakító szereplők között később ismert színészek sorát találjuk, köztük Bede-Fazekas Szabolcsot, Görög Lászlót és Mészáros Zoltánt. Utóbbi Urbán szerepében igazi közönségkedvenccé vált.
A tizedes meg a többiek: amikor az oroszok már a spájzban voltak
Kevés magyar filmből született annyi idézet, mint a A tizedes meg a többiekből. Keleti Márton 1965-ös filmje a második világháború utolsó napjaiban játszódik, és egy olyan világot mutat be, ahol a túléléshez gyakran több leleményesség kell, mint bátorság.
A Sinkovits Imre által alakított Molnár tizedes figurája a magyar filmtörténet egyik legemlékezetesebb karaktere lett. Az „Az oroszok már a spájzban vannak!” mondat mára a magyar köznyelv része.A film számos szakmai elismerést kapott, bekerült az úgynevezett Budapesti Tizenkettő közé, és ma is a magyar filmtörténet egyik legfontosabb alkotásaként tartják számon.
A film különleges ereje abban rejlik, hogy a háborút nem hősies eposzként, hanem nagyon emberi, olykor abszurd helyzeteken keresztül mutatja be.
Szeretnél még többet nosztalgiázni?
Princ, a katona: Ernyey Béla sármja milliókat ültetett a képernyő elé
A hatvanas évek egyik legnépszerűbb televíziós sorozata volt a Princ, a katona. A történet főhőse egy vagány autószerelő, aki hirtelen a sorkatonaság világában találja magát. Ernyey Béla alakítása azért működött olyan jól, mert a nézők könnyen azonosulhattak a szabadságszerető fiatalemberrel, aki kezdetben egyáltalán nem lelkesedik a katonai fegyelemért.
A sorozat ugyanakkor nemcsak szórakoztató kalandtörténet volt, hanem generációs történet is a felnőtté válásról, a felelősségről és az életben elfoglalt hely kereséséről.
Bors: történelmi tablókivitel a magyar televíziózás aranykorából
A Bors nem klasszikus katonás sorozat, de katonák és háborús veteránok sorsán keresztül mesélte el az első világháború utáni Magyarország zavaros éveit. A főszereplő, Bors Máté figuráját Sztankay István formálta meg, mellette pedig olyan legendás színészeket láthattak a nézők, mint Bujtor István, Koncz Gábor vagy Gobbi Hilda.
A sorozat egyik legnagyobb értéke a történelmi hitelesség és az a színészi gárda, amely ma már szinte elképzelhetetlenül erősnek tűnik.
Őrjárat az égen: a magyar Top Gun
Amikor a katonai repülés került a középpontba, megszületett az Őrjárat az égen. Az 1969-ben készült négyrészes sorozat a vadászpilóták világába kalauzolta a nézőket. Huszti Péter és Balázsovits Lajos főszereplésével bepillanthattunk a repülőskiképzés mindennapjaiba, a pilóták küzdelmeibe és személyes történeteibe.
Bár a sorozat magán viseli a korszak propagandafilmes jegyeit, ma már elsősorban televízió-történeti érdekességként és színészi teljesítményei miatt érdemes újra elővenni.
Kisváros: a határőrök hétköznapjai
A kilencvenes évek egyik legnézettebb magyar sorozata volt a Kisváros, amely 1993 és 2001 között futott. A történetek középpontjában a határőrség munkája állt, a főszerepben pedig ismét Usztics Mátyás tűnt fel.
A sorozat sikerének egyik titka az volt, hogy minden epizódban feltűntek a magyar színházi és filmes élet kiválóságai. A nézők egyszerre kaptak krimit, családi történetet és társadalmi látleletet, miközben a határőrök munkájába is bepillanthattak.
Miért szeretjük még ma is ezeket a katonás történeteket?
Ezek a filmek és sorozatok nem pusztán a katonaságról szóltak. Az egyenruhák mögött nagyon emberi történetek rejtőztek: barátságok, szerelmek, konfliktusok, csalódások és győzelmek. Talán ezért nézzük őket újra és újra. A legendás színészek, a máig idézett mondatok és a nosztalgikus hangulat olyan időutazást kínálnak, amelyből még évtizedekkel később is jólesik visszatérni.
A magyar televíziózás történetében pedig örökre ott maradnak azok az „olajbogyók”, akik egykor egy egész országot ültettek a képernyők elé.
