Elég kimondani, hogy „Gazsi bácsi lótetű”, és sokak előtt máris megelevenedik egy régi nyár: Duna-part, számháború, poros lábak és egy csapat fiú, akik néhány napra végre felnőttnek képzelhették magukat.
A Le a cipővel! 2026-ban már 50 éves, mégsem vált poros tévés emlékké. Generációk idézik a mondatait, szereplői pedig ma is úgy hatnak, mintha csak tegnap indultak volna el arra a bizonyos háromnapos kirándulásra – írta az újságmúzeum.hu.
Ez is érdekelhet
Hatszáz gyerekből választották ki a szereplőket
A természetesen viselkedő gyerekszereplők megtalálását komoly válogatás előzte meg. A Papageno kulturális portál által idézett, 1975-ben megjelent riport szerint napközis iskolákban és táborokban mintegy hatszáz gyereket néztek meg, mire összeállt a film „futballcsapatnyi” szereplőgárdája.
A szereplőválogatáson az úszástudás is döntő szempont volt, hiszen a történet jelentős része víz közelében játszódott. A biztonságot ennek ellenére sem bízták a véletlenre. A forgatáson úszómester, orvosi ügyelet, motoros vízirendőrök és mentőfelszereléssel ellátott stábtagok vigyáztak a gyerekekre.
Csukás István története a nyári szabadságról
A film Csukás István Nyár a szigeten című regényéből készült, és a forgatókönyvet is a nagy mesemondó írta.
A történet szerint hat városi fiú három napra felnőtt felügyelete nélkül indul kirándulni. Legalábbis ők ebben a hitben vannak, szüleik ugyanis titokban megkérik a helyieket, hogy fél szemmel vigyázzanak rájuk.
Ebből az egyszerű helyzetből születik a legtöbb mulatságos bonyodalom. A fiúk önállóságra és kalandra vágynak, miközben a háttérben egy egész falu próbálja őket észrevétlenül megóvni. A történet humorán fél évszázaddal később is lehet nevetni, mert pontosan megmutatja azt a pillanatot, amikor a gyerek már nagynak érzi magát, a felnőttek azonban még egyáltalán nem biztosak ebben.
A film címe is ezt a felszabadultságot sűríti egyetlen mondatba. A „Le a cipővel! Éljen a mezítláb!” valóságos nyári csatakiáltás: véget ért az iskola, eltűntek a városi szabályok, kezdődhet a vakáció.
Tudtad?
A Le a cipővel! már színesben készült, amit 1976-ban még külön feltüntettek a tévéújságokban.
Akkoriban azonban korántsem volt minden háztartásban színes televízió, így sok néző fekete-fehérben látta először a Duna-parti kalandokat. Számukra csak a későbbi ismétlések során derülhetett ki, milyen színes is volt valójában gyerekkoruk egyik kedvenc filmje.
A kritikusok lehúzták a Le a cipővel! című filmet
A kétrészes ifjúsági filmet 1976. szeptember 11-én és 12-én, szombaton és vasárnap mutatta be a Magyar Televízió. A Fortepan és a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ archív összeállítása szerint a hétfői Esti Hírlap máris keményen bírálta az alkotást.
A korabeli kritikus főként azt tartotta életszerűtlennek, hogy a történetben szinte minden felnőtt a gyerekek megfigyelésével foglalkozik. A közönség azonban egészen más ítéletet mondott. A filmet újra és újra műsorra tűzték, emlékezetes mondatai pedig önálló életre keltek.
Gazsi bácsi és a felejthetetlen szereplők
A Le a cipővel! sikeréhez a felnőtt színészek is rengeteget tettek.
Kovács Károly játszotta Gazsi bácsit, Kaló Flórián Kenderice Ákost, Gyenge Árpád Pólika Pált, Paudits Béla pedig a dadogós közértest. Bánhidi László Ábris bácsiként tűnt fel.
A filmet Szabó Attila rendezte, akinek többek között a Süsü, a sárkány televíziós változatát is köszönhetjük.
A Le a cipővel! titka talán éppen az, hogy nem hibátlan, hanem szerethető. Benne van a hetvenes évek televíziózásának bája, Csukás István utánozhatatlan humora és az a nyári szabadság, amelyre gyerekként mindannyian vágytunk. Ötven év után is elég egyetlen mondat, és máris indulhat a számháború.
