Vannak filmek, amelyek nem egyszerűen sikeresek lesznek, hanem generációk közös emlékezetének részévé válnak. Ilyen volt az Árvácska is, amelyet Ranódy László Móricz Zsigmond megrázó regényéből forgatott, és amely 1976-os bemutatója óta a magyar filmtörténet egyik legmeghatározóbb alkotásának számít. A kis Csöre története milliókat érintett meg, a főszereplő, Czinkóczi Zsuzsa pedig egy csapásra az ország kedvence lett – írta a BEST magazin.
A filmben Czinkóczi Zsuzsa alakítását ma is sokan a magyar filmművészet egyik legerősebb gyermekalakításaként emlegetik. Pedig a főszereplő kislány akkor még alig volt hétéves, amikor több ezer jelentkező közül őt választották ki az árva Csöre szerepére.
Nem színészdinasztiából érkezett, hanem egy alföldi tanyáról, és egészen más élet várta volna, ha a sors nem sodorja elé ezt a különleges lehetőséget.
„Bármi megtörténhetett volna”
Az Árvácska nemcsak egy filmszerep volt számára, hanem egy életre szóló fordulópont.
„Ha nem akad meg rajtam a rendező, Laci bácsi szeme a jászszentlászlói iskolában, lehet, hogy még ma is mezítláb futkosok a tanyán, ahol akkoriban éltünk. Bármi megtörténhetett volna.
A sors ajándéka, hogy én lettem Árvácska. Ez volt a fordulópont az életemben.
Kaptam valami szépet, és adhattam érte én is valami nagyon jót az embereknek. Ez lett az utam. Ezzel indultam el a Legelődűlőről, ahol a házunk állt” – mondta a BEST-nek Zsuzsa.
A forgatás idején még egészen más világ vette körül. A család szerény körülmények között élt, a film bemutatója előtt még várost sem látott. Budapestre először az Árvácska premierje miatt érkezett.
Tanyasi gyerekkor romantika nélkül
Az utókor hajlamos romantikusan tekinteni a tanyasi életre, Czinkóczi Zsuzsa azonban mindig őszintén beszélt arról, hogy számára inkább a mindennapi nehézségeket jelentette.
„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem olyan hú, de csodás gyerekkorom volt. A tragédiák szerencsére elkerültek. Maradandó sebeket nem ejtett rajtam a tanyasi élet, olyan igazán nagy örömök azonban ritkán értek. Először talán akkor, amikor egy szép piros biciklit kaptam Ranódy Laci bácsitól.”
A rendező nemcsak a film elkészülte alatt figyelt rá. Miután Zsuzsa Teheránban elnyerte a legjobb női alakítás díját, a jutalom egy családi álmot is valóra váltott.
„Tévénk akkor lett, amikor Teheránban megkaptam a legjobb női alakítás díját. Addig a nagymamához jártunk a faluba filmet nézni. Tenkes kapitányát, Rózsa Sándort, Onedin családot. Erről Laci bácsi is tudott, azért a díjjal járó pénzjutalomból vettek nekünk egy kis televíziót.
Mivel nem volt áram a tanyán, akkumulátorokat is kaptunk hozzá.
Anyuék a mamához hordták feltölteni, azzal ment két hétig, egy hónapig a televízió. Nekem a tanya a mindennapi élet nyűgjeit jelentette, nem valamiféle romantikát. Nem is gondolok rá nosztalgiával soha.”
A gyereksztár, aki két lábbal állt a földön
Az Árvácska elképesztő sikere után sorra érkeztek a felkérések. Olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Mészáros Márta vagy Jancsó Miklós, és később nemzetközi produkciókban is szerepet kapott. A filmes világ azonban nem változtatta meg. Sokat köszönhet egykori tanító nénijének, aki arra tanította, hogy a siker ellenére se gondolja magát többnek másoknál.
Embernek maradni – ezt az útravalót vitte magával a felnőttkorba is.
Kevés igazi barátság született
A forgatások emlékeire ma is szeretettel gondol vissza, ugyanakkor soha nem idealizálta a szakmát.
„Nagy harcos voltam, és ma is az vagyok. A talpon maradásért keményen meg kellett küzdenem. A forgatásokon mindenki kedves volt velem, de amint elköszöntünk egymástól, Mészáros Mártán kívül senki nem volt, aki kíváncsi lett volna rám. Minden színészhez csak munkakapcsolat kötött, több nem nagyon. Két nevet azért megemlítenék még.
Tarján Györgyihez az Allegro Barbaro című Jancsó-filmben kerültem közel. És Dajka Margit! Hozzá a Labdaálmok című tévéfilm köt. Mindenki félt tőle, mint a tűztől, én bírtam őt. Jókat kacagtam a humorán. Imádtam azt is, ahogy rám kacsintott.”
Korán családot alapított, ezért a hétköznapi élet kihívásai hamarabb megtalálták, mint sok kortársát. Talán ennek is köszönhető, hogy a reflektorfény helyett végül egy nyugodtabb, civil életformát választott.
Nem a színészet lett az életpályája
Miközben filmjei bejárták a világot, és olyan rangos fesztiválokra jutott el, mint Cannes vagy Karlovy Vary, ő nem a színészi karriert választotta hivatásának.
Ma Kecskeméten él férjével, közel a családjához. Felnőtt fia a közelben lakik, akárcsak testvérei és párja családtagjai. Saját vállalkozását vezeti, és úgy érzi, mindazt megkapta az élettől, amire szüksége van.
„Harmonikus életet élünk a férjemmel. Negyvenhárom éves a fiam, itt lakik a közelünkben, akárcsak a testvéreim és a párom lánya. Komplett család vesz körül Kecskeméten. Mindenért hálás vagyok, amit kaptam, nincs semmiféle hiányérzetem. Kertes házban lakunk, mi építettük.
Viszem továbbra is a takarítóvállalatot, szeretem a munkámat, jól vagyok, egészségesek vagyunk, mit akarjak még?
Már annak is örülök, ha semmi kirívó nem történik velünk. Hétköznapi életet élünk, de tartalmasat. Ha ez így marad, lesz mit megköszönnöm a Jóistennek.”
Ötven év után is ugyanúgy megérint
Az Árvácska különleges helyet foglal el a magyar filmtörténetben. Nem csupán azért, mert Móricz Zsigmond megrendítő regényét emelte vászonra, hanem azért is, mert egy hétéves kislány olyan természetességgel és őszinteséggel formálta meg Csöre alakját, amelyre ma is emlékeznek a nézők.
Czinkóczi Zsuzsa végül nem lett hivatásos filmsztár a klasszikus értelemben. Mégis kevesen mondhatják el magukról, hogy egyetlen szereppel örökre helyet kaptak a magyar kultúra emlékezetében. Az Árvácska pedig fél évszázad elteltével is ugyanazzal az erővel szorítja össze a nézők szívét, mint amikor először bemutatták.
Az egykori gyerekszínész még több érdekességet osztott meg az életéről a BEST magazinnal, amiben friss képeket is találsz Czinkóczi Zsuzsáról és a csaldjáról. Keresd az újságárusoknál!
