A Jászai Mari-díjas művész 1921-ben született egy Lupény nevű kis bányászvárosban. Édesapja, aki bányásztisztviselőként dolgozott, eredetileg kántornak szánta, de a tanulás nem volt az erőssége. Volt olyan év, hogy hat tantárgyból bukott meg egyszerre.
Suka bútorkészítést tanult Marosvásárhelyen, majd a II. világháború kitörése Budapestre sodorta, ahol egy csepeli gyárban kapott állást. A harcok befejezése után műszaki rajzolóként helyezkedett el, de a sors más útra szánta. Felfedezte a Csepeli Szabadtéri Színpad világát, és 1953-ban megszerezte diplomáját a színművészeti főiskolán.
Pályafutását a Nemzeti Színházban kezdte, ahol karakterszerepben bizonyított, elsősorban a magyar irodalom jelentős darabjaiban. 1971-től a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, ahol zenés darabokban is megmutatta a tehetségét. Innen több mint tíz év után visszatért a Nemzetibe, ahol haláláig játszott – írta az ujsagmuzeum.hu.
Hajrá Suka!
Itt történt meg a színházi világban azóta is emlegetett történet, amely szerint Suka – a színészekre akkoriban nem jellemző módon – fizetésemelést kért. Szép, szép ez a mesterség, de azért csak jó lenne pénzt is keresni vele, gondolta és bekopogott a Nemzeti Színház igazgatójához, Major Tamáshoz – emlékezett vissza rá Koltai Róbert is egy interjúban.
„Major elvtárs, lehetne szó egy kis fizetésemelésről?” A válasz rövid volt és tömör: „nem…” De a színész nem hagyta annyiban és azt kérte az igazgatótól, hogy legalább mondjon neki valami biztatót.
Mire Major így felelt: „hajrá, Suka!”
Ezen azóta is minden színész mosolyog, de igazat is adnak Sukának. Remek színész volt, de talán nem becsülték meg igazán. Sem fizetéskor, sem a szereposztáskor: főszerepet nem soha nem játszott. Suka tipikusan „kisember” karakter volt, már fiatalon kopaszodott, így a szerelmes- és hősszerepeket nem rá osztották. De ő minden alakításában a maximumot nyújtotta, ő volt a „nagy kisember”, ahogy színésztársai emlékeznek rá.
Haláláig alakította a Família Kft. nagypapáját
Suka a színpadon kívül is karriert futott be, jellegzetes, mély hangja a Magyar Rádióban és több filmben is ismert lett. Olyan ikonikus mozikban szerepelt, mint a Körhinta, a 2×2 néha 5, Egy magyar nábob, az Utazás a koponyám körül.
Sőt, szerepelt két, évekre betiltott filmben is: Az eltüsszentett birodalom, A nagyrozsdási eset című alkotásokban. Szinkronszínészként pedig ő kölcsönözte hangját többek között Károly bácsinak a Frakk, a macskák réme című rajzfilmsorozatban, a Kérem, a következőt! című rajzfilm vakondjának, de szinkronszerepet játszott a Szaffiban és a Misi Mókus kalandjaiban is.
Televíziós szerepek is megtalálták: Vidám vasárnap, A fekete város, Keménykalap és krumpliorr, Őrjárat az égen. Utolsó filmes szerepét a kor legnépszerűbb magyar teleregényének, a Família Kft.-nek köszönheti, ő alakította Szép Károly édesapját, Szép Ágostont. Suka ekkor már komoly betegséggel küzdött, három évad után ki is kellett írni a sorozatból: a történet szerint „világutazó lett”.
Suka Sándor hosszú betegség után, 1993-ban, 72 éves korában távozott az élők sorából.
