Húsipari készítmények
A párizsi „megfejtése” nem tűnik nehéznek, hiszen amikor parizerként említi az idősebb generáció, azzal már jelzi is, hogy ez a felvágott Ausztria felől érkezett hozzánk. Voltak más elméletek is, hogy talán Lyon környékéről származik, meg hogy a német kolbászok rokona, de a legvalószínűbb, hogy azért nevezték el a 19. században párizsinak azt a húsfajtát, amit már nem a falu hentese, hanem modern húsipar állított elő, hogy Párizs csillogó nevével tegyék minél vonzóbbá.
Ugyanúgy, ahogy a prágai sonka sem feltétlenül Prágából származik, viszont elnevezése megbízhatóan jelzi a minőséget és a magas hústartalmat.
Pepi néni fortélya
A brassói aprópecsenye nevét több legenda is őrzi. Az egyik szerint a „feltaláló” egy Gróf Sándor nevű vasutas szakács, az Utasellátó Vállalat alkalmazottja, aki a Budapest–Brassó vasútvonalon dolgozott, és ott kreálta 1948-ban ezt az ételt. Egy másik verzió Óbudához kötődik, ahol állítólag a Weiss kocsmában egy kedves törzsvendég, Brassóy Károly pecsenyét kért születésnapjára, és a kocsmáros felesége, Pepi néni nagyon apróra vágta a húst, hogy nagyobb adagnak nézzen ki.
Szovjet sztár
A kijevi csirkemellről sem lehet tudni, honnan ered. Több a jelentkező: ukránok, franciák, oroszok egyaránt a magukénak tartják. Tény, hogy a szocializmus idején minden étterem étlapján ott virított, és okkal volt népszerű: a fűszervajjal töltött rántott csirkemell nagyon finom.
Milánóit Milánóból?
Soha! Milánóban ezt a paradicsomos, gombás, sonkás szósszal készülő ételt, a milánói makarónit nem ismerik. Fantáziadús vendéglátósok találhatták fel Magyarországon, mert sehol máshol nem lelni nyomát. A bolognai spagetti pedig nem bolognai ihletésű. Létezik ugyan a ragù alla Bolognese elnevezésű sűrű, húsos-zöldséges mártás, de azt leginkább lasagnébe töltik. Amerikai katonák vitték hírét a háború után szülőhazájukba, az amerikai szakácsok spagettivel kezdték társítani, így került vissza aztán Európába.
Egy kolbász, két név
Érdemes megemlíteni, hogy a frankfurti virsli és a bécsi virsli egy és ugyanaz. A hentesmester Johann Georg Lahner, aki – ugyancsak a 19. században – „kitalálta” és gyártani kezdte, városa iránti tiszteletből frankfurtinak nevezte el. Nem frankfurti kolbásznak, hanem frankfurtinak. Később, miután Bécsbe költözött, a kolbászkáknak a bécsi frankfurti nevet adta.
Reklámfogás volt a név
1898-ban egy cukrászmester, Josef Manner boltot nyitott Bécsben. Saját maga által kitalált kekszeket árult, melyekben az ostyalapok közé mogyorókrémet töltött – és a mogyorót Nápolyból hozatta. Természetes, hogy reklámcélokból adta új termékeinek a nápolyi nevet. Később már mindegy volt, mi a töltelék, a név nápolyi maradt, a cég pedig továbbra is gyártja, immár többfajta töltelékkel a finom kekszeit.
A Monarchia kedvence
A pozsonyi patkó a kivétel, ami erősíti a szabályt. A bejgli elődjének is tekinthető finomság valóban Pozsonyban készült először, több mint négyszáz éve. A legenda szerint a törökök kiűzése után készültek az első változatai, félhold alakja ezt ünnepelte.
A pozsonyi kocka eredete viszont homályba vész, de nagyon kedvelt menzaétel volt: a lekvárral, mákkal töltött fodros csuszatészta laktató második fogás a leves után.
Fotó: Adobestock
