Rózsadesszert, a cica mancsa, gibanica és a kullogó – mennyit ismer fel a vidéki édességekből?

Szolnok: Hungarikum, mint a dobostorta

Az islert mindnyájan jól ismerjük. Ám van egy változata, amelynek lekvártöltelékét hófehér tojáshab helyettesíti, csokimázát pedig szép, világosbarna karamell. Ez a szolnoki habos isler, amely már majdnem a dobostorta nyomába lépett mint hungarikum. Az eredeti isler Ferenc József császár tiszteletére készült kedvenc nyaralóhelyén, Bad Ischlben. A habos viszont egy szolnoki cukrásznak Hegedűs Lászlónak köszönhető, aki a megmaradt tojáshabból nem habcsókot gyártott, hanem kipróbálta, mire lehet még jó: linzerkorongok közé töltötte. Móra László cukrászkollégájával pedig kitalálták, hogy csokoládé helyett karamellel ízesített, színezett mázzal öntik le a sütit.

Boldog: Rózsadesszert az ünnepekre

A boldogi nagyrózsa a farsang látványossága a Heves vármegyei településen. Más eseményekre, keresztelőre, születésnapra, lakodalmakra is készítik. Speciális sütőforma kell hozzá, és a tésztája sem átlagos, gyakorolni kell, hogy jól sikerüljön. A recept szerint tejföl sűrűségű palacsintatésztát kell készíteni késhegynyi szódabikarbónával, majd a formát olajban megmelegíteni, félig belemártani a tésztába. Két perc alatt megsül a tészta, „kinyílik a rózsa”. Porcukorral hintik meg, vagy olvasztott csokoládét, lekvárt csorgatnak bele.

Pusztavám és Mór környéke: A cica mancsa

Pusztavám és Mór környékén ismert hagyományos sváb lakodalmas sütemény a macskapracli. Régen a macska talpára emlékeztető nyomófával készítették, de ha nincs ilyenünk, használhatunk hozzá bármilyen (szilikon vagy fém) Madeleine sütőformát is. A tésztájába nem kell liszt, mindössze nagyjából ugyanannyi darált dió és porcukor, 1 evőkanál kakaó és egy vagy két tojás fehérje. A hozzávalókat összegyúrjuk, a masszát a porcukorral megszórt formába nyomkodjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsiben megsütjük.

Székesfehérvár: A költő emléke

A Vörösmarty-csemege Székesfehérvár különlegessége. A költő az itteni ciszterci gimnázium tanulója volt, szobrot is állítottak neki. Rá emlékezve alkotta meg a finomságot Karsay Ferenc cukrászmester az 1940-es évek első felében. Külföldi útjai során talált rá a párizsi krémre, ez került a híres süteménybe. Az édesség eredetileg kör alakú volt, és nagyon hasonlított az islerre, de takarékossági okokból a szocialista évek alatt négyszögletűre változtatták a formáját.
Eredeti receptje nem maradt fenn, ám a lényeget megőrizte a cukrászok emlékezete, az édesség ma is kapható a székesfehérvári cukrászdákban. Alapja piskótatészta, amelyet párizsi krémmel, mogyorómasszával töltenek, a tetejét pedig csokoládémáz fedi.

Geresdlak: Gombócból sosem elég

A Baranya vármegyei Geresdlakon készülő gőzgombóc tiszteletére már több mint egy évtizede fesztivált is rendeznek, ahol főzőcsapatok mérhetik össze a tudásukat. Hagyományos sváb étel, sósan babbal, káposztával tálalják, az édeset pedig szilvalekvárral töltik, mákkal szórják, és vaníliasodót adnak mellé.

Rábavidék: Édesen, sósan

A gibanica mindentudó balkáni rétes. Szerb, szlovén, horvát vidékeken is sütik, van sós változata is, amelyben a réteslapok között juhtúrós tölteléket találhatunk. A rábavidéki gibanica viszont édes változat, muravidéki gibanicának vagy százrétű rétesnek is nevezik. Lehet egyszerű, cukrozott túrós tölteléke is, de a szlovén változat inkább a flódnihoz hasonlít, hiszen van mákos, túrós, diós, almás rétege, mazsolával, fahéjjal, esetleg rumos aromával kiegészítve.

Kunság: Vízben kel a tészta

Úgy tanultuk, hogy a kelt tésztát meleg környezetben kell tartani. Ám a Kunságon van olyan tésztafajta, amelyet kútban keltnek, vízen kullogónak neveznek, mert vízben kell keleszteni. Ma már elég hozzá egy vödör hideg víz is, de Borbás Marcsi úgy meséli, a nagymamája még a kútba eresztette le az összegyúrt masszát. Lassan, 4-5 óra alatt kel meg ez a tésztaféleség, és jól megszívja magát vízzel. Újra összegyúrva és darabokra vágva kristálycukorban hempergetik meg, és sütőben 20 perc alatt megsütik. Kívül ropogós, belül puha lesz.

Borsodnádasd: Díszes ostya

Az ország észak-keleti csücskében található Borsod­nádasdnak a molnárkalács a spe­cialitása. Valójában nem is kalács, hanem ostya, és a díszítése miatt lett népszerű a környéken. A látványos díszítőelemekkel megtervezett sütőformák ugyanis a Borsodi Lemezgyárban készültek.

Források: szolnokiertektar.hu, teleelettel.hu, provertes.hu, mormost.hu, Borbás Marcsi szakácskönyve, magyarkonyhaonline.hu

Fotó: Farkas-Mohi Balázs, Marcipán Cukrászda, Egy magazin, Rupaner Konyha, Vörösmaty Cukrászda Székesfehérvár, Nosalty, Profimedia, Adobestock