Régebben egyértelmű volt, hogy ha egy bizonyos időt eltöltünk egy cégnél, és meg vannak elégedve a munkánkkal, akkor előléptetnek. „Ma már ez egészen másként van. Nincs íratlan szabály, cégenként és egyénenként dől el, hogy mikor kit neveznek ki egy bizonyos posztra. Ám mielőtt a kinevezésről álmodozunk, gondoljuk végig, hogy biztosan akarjuk-e, és egyáltalán alkalmasak vagyunk-e a hőn áhított posztra!” — tanácsolta Makai Gábor klinikai szakpszichológus.
1. kérdés: Mit jelent ez a pozíció?
Gondoljuk végig, hogy hol tartunk az életben, és hol szeretnénk tartani. Mit jelent a jelenlegi beosztásunk számunkra? Ha szeretjük és kielégíti az igényeinket, akkor bármennyire is hangoztatjuk, hogy már ideje lenne az előléptetésnek, a szívünk mélyén nem is igazán akarjuk, és bizony — ha nem is tudatosan —, ezt sugározzuk kifelé, kevésbé teszünk lépéseket az ügy érdekében.
2. kérdés: Félelem
Megeshet, hogy bár titkon reménykedünk a feljebb jutásban, rettenetesen félünk az új szerepkörtől, feladatoktól, felelősségtől és attól, hogy elveszítjük az eddigi, magabiztosan elvégezhető munkánkat.
3. kérdés: Ki is akarja?
Fontos, hogy be merjük vallani magunknak, hogy ki is szeretné igazán a magasabb beosztást. Tényleg mi vágyunk rá, vagy a szüleink, a párunk, esetleg a főnökünk elvárásának szeretnénk megfelelni? Csak azért a célért tudunk maximálisan küzdeni, amit mi magunk akarunk elérni!
4. kérdés: Vajon miért nem kapom meg a kinevezést?
Kell, hogy tudjuk, hogy a mi alkalmatlanságunk vagy rajtunk kívülálló okok miatt nem érhetjük el a céljainkat. Ez egy sorsdöntő kérdés!
Mit tegyünk?
„Ha mindent átgondolva úgy érezzük, hogy járna nekünk az előléptetés, akkor tegyünk érte! A legjobb alkalom a szokásos éves értékelés, amikor a beosztott és a vezető lehetőséget kap arra, hogy őszintén, ugyanakkor kellő tisztelettel megbeszéljenek mindent, ami a munkával kapcsolatos. Ilyenkor érdemes rákérdezni, hogy számíthatunk e kinevezésre, és ha igen, akkor mennyi időn belül. Ha többször előfordul, hogy csak hiteget minket a vezetőnk, akkor nézzünk másik munkahelyet, ahol nagyobb eséllyel válnak valóra az álmaink! Ne adjunk teret a félelmeinknek, hogy nem leszünk elég jók, nem legyünk kishitűek! Tűzzünk ki magunknak
egy határidőt, amíg hajlandóak vagyunk várni a kinevezésre, és ha ez nem történik meg, akkor cselekedjünk Ne feledjük: a rossz döntés is jobb, mint a semmilyen!” — javasolta a szakértő.
Jó, ha tudjuk!
Az előléptetés nem csupán előnyökkel jár. Igaz, hogy magasabb fizetés, új kihívások várnak ránk, de gyakorlatilag egy teljesen új állást kell betöltenünk, ami sokkal nagyobb felelősséggel jár.
4 ok, amiért nem léptetnek elő
1. Túl jók vagyunk!
Az, hogy nem kapjuk meg a magasabb posztot, nem biztos, hogy a mi hibánk! Lehet, hogy éppen az a baj, hogy túl jól végezzük a munkánkat, nagy a teherbíró képességünk, és a vezetőink nem akarnak elveszíteni egy ilyen jó köz-katonát, mint mi vagyunk, hiszen akkor ki fogja ilyen odaadással elvégezni majd a mi feladatainkat?
2. Beskatulyáztak!
Gyakran előfordul, hogy kezdőként elhelyezkedünk egy munkahelyen, és bár hamar megtanulunk mindent, talán már kenterbe is veri a tudásunk némely régebben ott dolgozó kollégáét, mégis mindenki — így a főnökünk is kezdőként könyvelt el minket. Sajnos ez előfordul sok helyen. Ha ez nem változik, akkor érdemes új munkahelyet keresnünk, ahová már tapasztaltnak számító munkaerőként érkezünk, így már alapból jóval nagyobb az esély rá, hogy hamarabb előléptetnek minket.
3. Nem számít!
Megeshet, hogy sikerült egy olyan helyre bekerülnünk, ahol nem a munkánk alapján ítélnek meg minket, hanem, hogy mennyire tudunk a főnökünk kedvére tenni, mennyire vagyunk képesek azt szajkózni, ami hallani akar, őt magasztalni. Ha ezt történt, és nem vagyunk azok a kimondott talp-nyaló típusok, akkor meneküljünk!
4. Peter-elv
A Peter-elv — amit Laurence J. Peterről neveztek el — azt a jelenséget fedi le, amikor egy vállalat nem a belső munkaerőkből nevel ki vezetőket, hanem mindig külső munkaerőt keres. Elsőre talán ez
igazságtalannak tűnik, főként ha már éveket húztunk le ugyanabban a pozicióban, de azért van előnye ennek az elvnek: ha a már meglévő munkavállalók közül kerül ki a vezető, akkor megeshet, hogy azok, akik szintén pályáztak az előléptetésre, csalódottak lesznek és továbbállnak, vagy egyszerűen nem fogják elfogadni a kollégájukat vezetőként. Ez pedig rengeteg belső konfliktushoz vezet, ami persze a munka rovására megy. Az is megeshet, hogy az adott pozícióhoz megfeleltek a kvalitásaink, de egy vezetői pozíció már más képességeket kíván. Ha ilyen helyen vagyunk, és szeretnénk feljebb lépni, akkor keressünk másik céget. Még az is előfordulhat, hogy később ugyanerre a helyre hívnak vissza minket vezető beosztásba.
