Az ünnepek alatt mindenki visszavesz kicsit a tempóból, és jut idő a pihenésre. Közben meg rájövünk, mekkora szükségünk van, vagy pontosabban fogalmazva szükségünk lenne erre egész évben. Sokan azonban félnek attól, hogy veszélyben van a munkahelyük, ezért mindent elvállalnak. Mások büszkék arra, hogy ők hagyják el utolsónak az irodát, miközben – talán a maximalizmusuk miatt, vagy lelkiismeret-furdalásból – otthon is százszázalékosan akarnak helytállni. De azok sincsenek feltétlenül jobb helyzetben, ahol megmaradt a Covid alatt kialakított home office. Sokan azt gondolják, ezzel a lehetőséggel nyugodtabb az életük, elég csak az utazási idő megspórolására gondolni. Ám itt is áteshetünk a ló túloldalára azzal, hogy nincs kezdete és vége a munkaidőnek: elvárják tőlünk, vagy mi magunktól, hogy reggel hétkor vagy akár este nyolckor is válaszoljunk egy e-mailre. Ez állandó készenlétet, stresszt jelenthet, amivel az egészségünket is kockáztatjuk. Mint ahogy azzal is, hogy keveset mozgunk, hiszen dolgozni kell, és gyakran csak az íróasztal mellett ülve kapunk be pár falatot.
Az első és legfontosabb lépés, hogy beismerjük, változtatni kell. Hogyan? Ahhoz, hogy valóban lassítani tudjunk, időnként kérdezzük meg magunktól, hogy vagyunk, hogy bírjuk a tempót. És időről időre gondoljuk át, hogy mit csinálhatnánk másként.
Határokat húzni
A közlekedésben viszonylag egyszerű kiigazodni: hol lehet 50 km/h sebességgel autózni, hol csak 30-cal. Ha túllépjük a sebességhatárt, rálépünk a fékre, és lassítunk. De hogy húzzunk határt a mindennapokban? Fektessük le a családban az alapokat: jelöljük meg azt az időpontot, amikor mindenki leteszi a munkát, a telefont, a gyerekek sem játszanak, tanulnak stb., és csak egymásra figyelünk. Szabjunk meg egy időpontot, amikor mindenki aludni tér, és ehhez ragaszkodjunk is. Egyrészt a megfelelő mennyiségű alvás fontos az egészséghez, másrészt meg kell tanulnunk, hogy nem egy nap a világ. Amivel ma nem végeztünk, az holnap is megvár minket. Ezután hasonlóan járjunk el a munkahelyen is.
Mi a fontos?
Hiába tudjuk, érezzük, hogy szükségünk lenne lassításra, mégsem mindig sikerül. Ilyenkor a legjobb módszer, ha fogunk egy papírt, és felírjuk rá a mindennapi teendőinket. Majd csoportosítsuk ezeket aszerint, hogy mi az, ami szerintünk „csak” fontos, és mi az, ami lényeges, nélkülözhetetlen. Majd próbáljunk meg a fontos kategóriából lehúzni egy-két tételt, vagy átminősíteni elhanyagolhatóvá. Ez persze nem fog menni egyik pillanatról a másikra, de érdemes dolgozni rajta.
Ezek mind segítenek
- Barkácsolás, kreativitás: Válasszunk olyan hobbit, amely boldogsággal tölt el minket. A kreativitás, az alkotás élménye segít nyugalmat találni. A foglalkozás idejére ki tudjuk zárni a külvilágot: ilyen lehet a kötés, varrás, bútorfestés, de akár egy sütemény készítése, vagy kenyérsütés is.
- Élvezzük a nyugalmat! Hétköznapokon, sőt munka közben is megérdemlünk egy kis pihenést. Igyunk egy csésze teát, kávét, vagy egyszerűen csak nézzünk ki az ablakon. Ne vegyük fel a telefont, ne aggódjunk, csak élvezzük a pillanatot, a nyugalmat.
- Mozgás: Egy kis séta a friss levegőn segít kiszellőztetni a fejünket, és megnyugodni. Próbáljuk ki! Jó megoldás lehet, ha egy-két megállóval előbb szállunk le a buszról, villamosról, és gyalog megyünk be a munkahelyünkre vagy haza.
- Teendők listája: A képzeletbeli listánk este hosszabb, mint reggel? Nem gond, halasszunk néhány feladatot másnapra vagy akár a jövő hétre. Néha szükség van újratervezésre, mert akármit csinálunk, a nap 24 órából áll. Ha viszont még aggódunk, stresszelünk is azon, hogy valamivel nem végeztünk, akkor csak rontjuk a saját helyzetünket.
- A bűvös hármas: Amikor valamivel foglalkozunk, akkor csak arra koncentráljunk. Például ebéd közben ne a rengeteg feladat miatt kezdjünk el kapkodni, egyszerűen csak élvezzük az ízeket. Három projektnél/feladatnál/elintéznivalónál ne vállaljunk be egyszerre többet. Tudatosítsuk magunkba és persze adjunk is hangot annak, hogy ennél több nem megy.
- Felejtsük el a rágódást! Mi lett volna, ha… ? Valószínűleg sokan lamentáltunk már ezen. De tegyük a szívünkre a kezünket! Van érteleme ennek? Ne hátra tekintsünk, hanem inkább előre!
Arra koncentráljunk, amire még van ráhatásunk, ne pedig a múlton rágódjunk. Legfeljebb addig gondoljunk rá, amíg levonjuk a kellő tanulságot. - Csak türelem! Nem élhetünk át minden élményt, nem oldhatunk meg minden problémát. Igen, lesz, amit ki kell hagynunk, na és? Tanuljunk meg türelmesnek lenni! Vannak olyan problémák, amelyek maguktól is megoldódnak – felesleges idegeskedni miattuk.
Szöveg: Kovács Vera
Fotó: Pexels
