Egyszer mindenkiből előtör
Nincs olyan ember, aki a végtelenségig meg tudja őrizni a hidegvérét, egyszer mindenkiből kitör az agresszió.
„Hogy mennyire, az egyénenként változó – mondta Csehák Hajnalka pszichoanalitikus. – Vannak, akik meg tudják fékezni indulataikat, és még kitörés előtt képesek tompítani annak erejét, de bármit tesznek is, egyszer csak felszínre tör.”
Az agresszió nem a semmiből bukkan elő, mindig van előzménye, és előjele is.
„A szorongás és az agresszió kéz a kézben járnak. Az indulatokat mindig kisebb-nagyobb frusztrációk, belső nyugtalanság előzi meg – tette hozzá a szakember. – A düh támadhat befelé és kifelé is. Amikor nem sikerül kiadni
a mérgét, ezek a hatások a dühös embert fogják támadni, amitől tovább gyűlik a feszültség.”
És bizony, a legtöbben tartjuk magunkat ahhoz, hogy nem illik kiabálni, kínosnak érezzük, ha kifordulunk magukból, ezért inkább elfojtjuk dühünket.
Kiabálj, ahogy csak tudsz!
Hogy miként, arra nincs egyetlen bevált módszer, mindenkinek magának kell kitapasztalnia. Néhány tipp a levezetésre:
● Menjünk egy olyan szabad téri helyre, ahol egyedül lehetünk (és másokat nem ijesztünk meg), és kiabáljunk, üvöltsünk torkunk szakadtából, míg azt nem érezzük, elfogyott belőlünk minden harag.
● A vízimádókra a tavak, folyók közelsége és az úszás, a hegyek, erdők szerelmeseire a nagy kirándulások lehetnek nyugtató hatással. Töltsünk el legalább egy teljes napot kedvenc helyünkön!
● A sport köztudottan jó feszültségoldó. Minél megerőltetőbb a tevékenység, annál kevésbé leszünk érzékenyek később a stresszes helyzetekre. Ajánlott még kipróbálni például egy bokszzsák ütögetését is.
● Ajándékozzuk meg magunkat valamivel. Persze csak olyan összegben, hogy annak hiánya ne okozzon később mérgelődést. Egy új rúzsnak vagy éppen a kedvenc süteménynek remek stresszoldó hatása van.
● Dacoskodjunk, de csak módjával. Jó érzéssel tölthet el, ha nem végzünk el egy olyan feladatot, melynek halogatásával ugyan nem lesz gondunk később, de már régóta meg kellett volna csinálnunk. Ez a „magam ura vagyok” erősítő érzését kelti bennünk.
Vannak jelei a közelgő kitörésnek
A felnőttek már tapasztalatból tudják, mennyi stresszt tudnak elviselni. Ha valaki tisztában van azzal, hogy hetente csak négy kellemetlenkedő megjegyzést vagy eseményt tűr el, utána már csúnyán visszaszól, megbánt valakit, akkor a harmadik inzultus után célszerű valamivel levezetnie a felgyülemlett feszültséget.
Bármikor támadhat
Van, akihez a reggeli kávé előtt nem lehet hozzászólni, különben esélyes, hogy leharapja a fejünket, másokat pedig az esti lefekvés előtt érdemes békén hagyni, ha csendes éjszakát szeretnénk. Mindenkinél máskor jelentkezik az ingerültség, ennek oka a test és a lélek kifáradása.
„A fáradtság fokától és az életmódtól függ, ha valakinél legtöbbször ugyanabban az időben jelentkezik az agresszó. Aki reggel érzi ingerültebbnek magát, az azt jelzi, hogy nem tudta kipihenni magát – meséli a szakember. – Őt az életmódja vagy a stressz nem hagyja pihenni, de az is lehet, hogy egyszerűen bagolytípus, aki mindig későn feküdne és későn is kelne. Akinél az esetek többségében este szakad el a cérna, annak a szervezete azt jelezi, hogy ideje pihennie, ennyit bírt a mai napból. Persze ha ezt nem tehetik meg, hiszen még el kell látni a gyereket, fel kell készülni másnapra vagy egyéb halaszthatatlan elfoglaltsága van, az indulatokat vált ki benne, hiszen a testét és a lelkét a tennivalók már nem érdeklik, az pihenni akar.”
Lehetetlen elfojtani
A huzamosabb ideig elfojtott, ki nem eresztett stressz és agresszió egyszer biztosan felszínre tör. Ezért, ha valaki azt érzi, hogy kezd elviselhetetlenné válni az élete a szorongásoktól, feszültségtől, akkor kérjen tanácsot szakembertől, és támogatást a szeretteitől.
És ha a párunknál szakad a cérna?
Nem köszöni meg a vacsorát? Felemeli a hangját, amikor sokadszorra magyarázza el a távirányító működését? Csak morog egyet, amikor egy csini új ruhában állítunk haza?
Rosszulesik, egyből gyanakodni kezdünk, és különféle összeesküvés-elméleteket gyártunk, pedig valószínűleg egészen egyszerű oka van a mogorvaságának: nála is kezd betelni a pohár. Ilyenkor legyünk elnézőbbek vele, próbáljunk segíteni neki, az eredmény biztosan nem marad el!
Ne vádoljuk magunkat!
A dühkitörések után nem nagyon tudunk tükörbe nézni, pedig felesleges ilyenkor az önvád. Nem vagyunk egyedül az agresszív gondolatokkal, csak senki nem beszél róla. A szomszéd is legszívesebben rákiabálna rosszalkodó gyerekére, és a parkban annak a kedves néninek is néha az agyára megy imádott kutyája, ha az újra megrágja a szőnyeget. Vállajuk fel bátran, hogy ez is a részünk, így legalább az ok nélküli szégyenkezéssel nem tetézzük tovább feszültségeinket.
Fotó: shutterstock
