Sokat mesél rólunk
Ha egy lakásban semmi mást nem nézhetnénk meg, csak az étkezőt, bizony sok mindent le tudnánk szűrni az itt lakókról, szokásaikról, stílusukról. Aki egyedül él, jó eséllyel nem kihúzható asztalt választ, hacsak nem nagy baráti köre van, és imád többfogásos lakomákat főzni.
Előfordulhat, hogy ha a mindennapokban nincs idő nagy traktákra – és még hely is van elég –, akkor a konyhaszigethez kerülnek székek, és ott esznek egy gyors reggelit, vacsorát, a nagy étkező pedig csak a hétvégi, ünnepnapi, ráérős étkezések színtere lesz.
„Egyre kevésbé jellemző, hogy az étkező külön helyiséget kap – mondja Krivarics Ditta, az Otthonkommandó blog szerzője, lakberendező.
– Vagy a konyhával kerül egybe, vagy a nappali-konyha-étkező hármast tervezik egy nagyobb légtérbe. A panellakásokban jellemző inkább – ahol egészen kicsi konyha van –, hogy az étkező külön van, illetve a békebeli, nagypolgári otthonok sajátja még az étkezőhelyiség.”
Ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit
Az egyik legújabb trend – ami tőlünk nyugatabbra már jó néhány éve hódít –, az étkezőben a stílusok keveredése. Izgalmas kaland ez, ahol bevethetjük a fantáziánkat, vállalkozó kedvünket, no és alkotói hajlamainkat is.
„A legbátrabbak variálhatnak teljesen más színű, anyagú, stílusú székeket – mondja Ditta. – Bár ehhez kétségkívül nagyon jó ízlés vagy szakember kell, mivel nehéz megtalálni a tökéletes egyensúlyt. Vegyíthetjük a klasszikus és a legmodernebb dizájnbútorokat is, esetleg
választhatunk olyan székeket, amelyben nincs két egymáshoz hasonló színű.
Azok, akik nem ennyire merészek, esetleg összeválogathatnak különböző formájú Thonet-székeket, és ezeket lefesthetik egy színre. Első látásra nem is fog feltűnni a turpisság. De az is jó megoldás, ha egyforma székeket veszünk natúr fából, és ezeket festjük le különböző árnyalatokra.”
Akik szeretnék kipróbálni ezt a kedvesen bolondos trendet, nézelődjenek bolhapiacon vagy aukciós oldalakon, ezeken a helyeken ugyanis pillanatok alatt megtalálhatják azokat a darabokat, amelyekből létrejöhet a bájos eklektika.
Asztal, szék és még?
Régen az étkező elképzelhetetlen volt tálalószekrény nélkül, ahol a család büszkeségei, az ünnepi étkészlet, a nagymama tányérjai, a legszebb abroszok kaptak helyet.
„A tálaló most is divatos, főleg, hogy a rusztikus stílus, a vintage visszahozta ezeket az elemeket az otthonokba. Természetesen egy modern lakásba nem annyira illenek, ide inkább az úgynevezett side boardok valók, amelyeknek csak alsó szekrényrésze van, és stílusukban leginkább az 50-es, 60-as, 70-es éveket idézik.
Ha nem áll tőlünk távol egy-egy bohókás megoldás, választhatunk tálalószekrényt meglepő színben; fessünk le egy alapdarabot élénk sárgára vagy éppen pinkre, és rögtön más lesz az üzenete.”
A fal dekorálásánál szóba jöhetnek a tükrök – amelyek jótékonyan nagyítják a teret –, nagyon illenek ide az óriási faliórák, de akár szőnyeget is tehetünk a falra, amely még otthonosabbá varázsolja a helyiséget.
Díszbe öltöztetve
Ha szép nagy étkezőasztalunk van, és még az anyaga is mutatós, érdemes csupán egy-egy, ám méretes kiegészítőt választani rá. Lehet ez egy óriás tál, tele gyümölccsel, de akár egy nagy befőttesüveg, ágakkal, tobozokkal, éppen az adott évszaknak megfelelő díszítéssel. A lényeg, hogy nagy legyen, ugyanis egy nagy asztalon elveszik egy aprócska dekoráció.
És lőn világosság…
A lakberendező szakember nem győzte hangsúlyozni, hogy az étkezőben milyen fontos szerepe van a megfelelő világításnak. Az evéshez fény kell, nem is akármilyen!
„Az étkezőbe ne válasszunk olyan lámpát, ami a mennyezetre simul – javasolja a lakberendező. – Ide olyan csillár való, amely bőven belóg az asztal fölé, akár sokkal jobban, mint a nappaliban. Mivel most nagyon divatos az ipari, vintage vonal, az ipari lámpák trendben vannak. Ha túl markánsnak találjuk, választhatunk helyettük kicsit finomabb, letisztultabb formát.”
Természetesen, ha klasszikus az otthonunk és az étkezőnk stílusa is, kereshetünk kristálycsillárt, de az sem ritka, hogy a parasztasztal fölé kerül egy ilyen nagyvilági darab.
„A lényeg, hogy a lámpa nagyon karakteres legyen, főleg akkor, ha az étkezőnk egyszerűbb, letisztultabb stílusú. Ez ugyanis az egyik legfontosabb pontja lesz a helyiségnek, szinte vonzza majd a tekintetet.”
Az asztal ruhája
A legtöbb családnál az ünnepi ebédhez különleges abrosz dukál. Ám a mindennapokban nem feltétlenül kell terítőt használnunk, főleg, ha szép az asztalunk.
„Akinek gyönyörű erezetű, faasztala van az ebédlőben, azt vétek eltakarni – mondja Krivarics Ditta. – Főleg, ha nem mindennap van használatban, bár ilyenkor is elég lehet a tányéralátét. Természetesen, az ünnepi étkezésekhez már elővehetjük a nagymama damasztabroszát.”
Más a helyzet, ha nem túl mutatós az asztalunk, ilyenkor szerencsés terítőt használni. Fontos, hogy mindig a lakás és az étkező stílusához válasszuk a textíliát. És bármennyire fontos számunkra a családban anyáról lányára öröklődő fehér csipkeabrosz, minimál stílusú lakásunkba egyáltalán nem illik.
Talpunk alatt
De mi kerüljön az étkező alá? Divat vajon még a szőnyeg, vagy inkább felejtsük el?
„A szőnyeg nagyon szépen kijelöli az étkező helyét, hangulatos kiegészítője lehet, ám azt hozzá kell tenni, hogy nem túl praktikus. Főleg, ha minden étkezés itt zajlik, vagy éppen kicsi gyermekünk van, aki valóságos morzsaerdőt varázsol egy vacsora alatt maga alá.”
Burkolatok tekintetében nincsen kőbe vésett szabály, inkább az határozza meg, hogy hideg- vagy melegburkolat kerüljön az étkezőbe, hogy mely helyiségekkel van egy térben.
„A legjobb az, ha nincs burkolatváltás, és ezzel nem szabdaljuk fel a teret. Ha a nappalival van egy térben az étkező, akkor érdemes melegburkolatot választani, ha viszont a konyhában kő van, akkor inkább az étkezőben is folytatódjon az. Ha mindhárom funkció – konyha, nappali, étkező – egy térben kapott helyet, és nem szeretnénk követ a nappaliba, nyugodtan választhatunk melegburkolatot a konyhába is. Kevesen tudják, de már vannak olyan parketták, amelyeket bátran letehetünk a konyhába, bírni fogják az ottani igénybevételt.”
Hogy kerül a szőnyeg az asztalra?
Különlegesen nagyvonalúvá varázsolja a teret, ha szőnyeget teszünk terítő helyett az asztalra. Természetesen nem a kőkemény, gépi csomózású darabokra kell gondolni, hanem a szövött, lágyabb esésű darabokra.
„A reneszánsz világban a szőnyeg nem a padlóra, hanem az asztalra vagy a falra került, hiszen státuszszimbólumnak számított, ha valaki megengedhetett magának egy ilyen egzotikus darabot.”
Ha a családi örökségben nincsen egy-egy régi, klasszikus szövött szőnyeg, internetes oldalakon is hozzájuthatunk. Nem baj, ha itt-ott kopott, attól csak még patinásabb a megjelenése. Szőnyeg helyett választhatunk vastag, szövött ágytakarót is, ha különleges megjelenésű étkezőasztalra vágyunk.
„Mivel ezeknek az anyagoknak nem egyszerű a tisztítása, evés előtt takarjuk le egy normál abrosszal, nehogy leegyük, leöntsük.”
Fotó: gettyimages