Őrzök magamban róla egy emléket, amikor sírtam az ő győzelme után. Szokás szerint maga mögé lapátolta az ellenfeleit, majd jött a dobogón az érmek átadása. Az arany átvétele és a magyar himnusz után díszlépésben szerettek volna elvonulni a szereplők. Szokás szerint elöl a bajnok, utána a többiek. Tamás az autóbalesete miatt sántított, ő csak a vízen volt a leggyorsabb. Emiatt zavarba kerültek mögötte, mert képtelenek voltak felvenni azt a ritmust. Vagyis a magyar fiú világbajnokként megtanította bicegni azokat, akik felelőtlenül a trónjára törtek. Mindenkinek, kicsiknek, nagyoknak példa volt az akaraterőre, a harcosságra vonatkozóan. Ha Amerikában él, Hollywood elrabolja sztárnak, nálunk csak Bujtor Istvánnak jutott eszébe, hogy Az elvarázsolt dollárban szerepet adjon neki. De ami még furcsább, amikor az MTK-ból visszavonult, utána senki nem kereste. Lement hát a gyerekekhez, és minden ellenszolgáltatás nélkül a lelkesekkel foglalkozott. Szürke eminenciásként gondolt magára, akkor is, most is. Kocsmája falának támaszkodva keressük az okát.
Folytatás a Meglepetés magazinban!
