Riportok

Szűgyig gyalogolhatunk a szocializmus emlékei közt Szentendrén: bólogatós kutyák, moncsicsik kelnek új életre Bea udvarán

Néha jólesik egy kicsit visszanézni a múltba, a gyerekkorunkba, amikor még az volt a legfőbb gondunk, mire költjük a zsebpénzünket. Ebbe az időszakba kalauzol a Retro Design Center.

Persze nosztalgiahullám ide vagy oda, tudjuk, hogy akkoriban sem volt minden fenékig tejfel Magyarországon. Hiánygazdaság, silány minőség, évekig tartó várakozás a Trabantra, korlátozott utazási lehetőségek. És mégis örömmel indulunk a szentendrei Retro Design Center időutazására, ami a 40-50 évvel ezelőtti időbe repít vissza.

Nosztalgiázhatunk, jókat mosolyoghatunk, újra ráismerhetünk régi életünk nélkülözhetetlen darabjaira, és megmutathatjuk gyerekeinknek, unokáinknak, milyen is volt az a világ, amikor még nem volt mobiltelefon, internet, számítógép. Amikor még két csatorna volt a tévén, és ha váltogatni akartuk őket, fel kellett állnunk a fotelből, mert ekkor még a távirányító sem létezett.

Játékok és bélyegek

A múzeum első helyiségében a gyerekek kedvenceivel találkozhatunk: lendkerekes autóval, motorral, taxival, kisautókkal, játékvasúttal, asztali rugós focival, műanyag gombfocival és harcosokkal (amiket a piacokon is lehetett kapni, kartonra erősítve). De van itt moncsicsi, babaház – miniatűr berendezési tárgyakkal – és diafilm is.

Természetesen a nyelvét nyújtó kutyapersely, a Gazdálkodj okosan! társasjáték és az ikonikus könyvek, a Gőgös Gúnár Gedeon, meg a Mosó Masa Mosodája sem hiányoznak: ezt olvastuk kisiskolásként.

A zsebpénzünket takarékbélyegbe fektettük, vagy Donald rágót vettünk rajta, amelyben miniatűr képregények rejtőztek. A jó fizetésű családok költségvetésébe a pedálos Moszkvics is belefért, amit irigyelhettek a szomszéd gyerekek.

Szólt a rádió

A kamaszokat mindez már nem annyira érdekelte, az inkább, hogyan lehetne a nyugati nagybácsitól Boney M- vagy Abba-bakelitlemezt kunyerálni. Addig pedig gyorsan megvették az itthon is kapható Omega-, Koncz Zsuzsa- vagy Zalatnay Sarolta-albumokat.

Ha lemezre nem volt pénzük, lehetett ülni a rádió mellett, és bekészített orsós, vagy kazettás táskamagnóval várni, hogy felcsendüljenek Komjáthy György Csak fiataloknak! című műsorának dalai (amelyeket az akkori rádióújság cím és hossz szerint közölt).

Később megjelentek a könnyen kezelhető műsoros kazetták. Ezek az emlékek is megelevenednek a kiállításon, ahol régi rádiók, fekete-fehér tévék, lemezjátszók, magnók, minitévék (Junoszty!) és még egy Commodore 64 is sorakoznak a polcokon.

Búcsú a tantusztól

A kiállítást részletes tájékoztatást nyújtó táblák kísérik, amelyek felelevenítik a régi KGST-országok gyárainak, szolgáltatóinak világát, és mesélnek a tárgyak történetéről. Közben szól a zene is, korabeli slágerekkel vagy hirdetésekkel. A reklámok plakátokon is megjelennek.

Emlékeznek? „Egyél halat, a legjobb falat! vagy „Itt a Márka, itta már ma?” Láthatjuk a hétköznapi otthoni viselet szupersztárját, a nejlonotthonkát, s ha már telítődtünk az élménnyel, kisétálhatunk a kiállítás szabadtéri részére. Itt ugyancsak igazi meglepetések sorakoznak: elsősorban a korszak jellegzetes autói, Moszkvics, Zaporozsec, Dacia, Trabant, amelyekre éveket kellett várni.

Van itt telefonfülke tantuszos telefonnal, és újságosbódé is, amelyből egyre kevesebbet találunk már az utcákon. Kirakatában Magyar Ifjúság, Bravo, Kortárs, Ludas Matyi, Film, Színház, Muzsika és Ez a divat – valaha volt kedvenc magazinjaink.

Ikarus és pártkönyv

Igazi sláger a régi Ikarus busz, amely még a hamisítatlan illatot is őrzi. Fel is lehet szállni rá, és ott újabb érdekességek várnak: a korszak kitüntetései, kiváló dolgozó jelvényei, útlevelek (kék és piros), repülőjegy, mozijegyek, félárú vasúti igazolvány, párttagkönyv és két, kisdobosnak és úttörőnek felöltöztetett gyerekbábu. Az alagsorban pedig Verhovina, Riga, Simpson motorok, KRESZ-tankönyv – a biztonságra tányérsapkás rendőr ügyel.

Háztartásunk kincsei

A berendezett lakásbelsőben pálmafás tapétában gyönyörködhetünk, láthatunk piros, tárcsázós telefont, műbőrrel bevont ülőkét, az asztalon a régi cigaretták: Románc, Symphonia, Munkás, Fecske, Porti, Filtol.

A konyhában hamisítatlan kredenc rejti üvegablaka mögött a kotyogós kávéfőzőt és a gömb alakú alumínium kávékiöntőt. A Parti grillben melegszendvicsek ezrei sültek, a frissítőről pedig a szódásszifon gondoskodott. A hozzávalókért hálós szatyorral jártunk a boltba.

A kempingek kedvence volt a spirituszkockával működő miniatűr Sport presszókészlet. A hagyományos konyhai díszek sem hiányozhatnak: a kredenc tetején a műanyag fonatos demizson, a falon a népi mintás tányérok. És ott a Hajdu keverőtárcsás mosógép, majd későbbről a Minimat, ami harminc évet is kibírt, az ETA porszívó, a Sokol rádió és bólogatós kutya is az autó hátsó ablakából.

Így kezdődött

A múzeumot egy budapesti házaspár, Istvánkó Károly és felesége, Bea álmodta meg. Történetükről így mesélt:

„2015 januárjában nyitottunk. A férjem a rendszerváltás környékén – amikor mindenki szabadulni akart a szocialista autóktól – megsajnálta és elkezdte gyűjteni őket, ugyanis autószerelő. Így kezdődött, egy-két autóval… Korábban autójavító műhelyt üzemeltettünk Budakalászon. Mikor a gyerekeink kirepültek, úgy határoztunk, felforgatjuk az életünket, mindent feladtunk, és megvettük ezt a házat nagy udvarral, ahol el tudtuk helyezni az összes autót és egyebeket. Amikor a barátok, ismerősök hallottak rólunk, elkezdték hozni a tárgyakat, hordozható magnót, fényképezőgépet, Autó-Motor újságot, mindent, ami a 70-es, 80-as évek világával összefüggött. Ebből lett a kiállítás.”

Fotó: Fekete Zsuzsanna

Balázs Klári címlapfotózás

Gidamentés

Szofi a gólya

Csomagolásmentes üzlet

Iain Lindsay Britt nagykövet üzenete