„Az erő veled van!” – ez a jedi lovagokra utaló cégtábla fogad a leanderekkel, muskátlikkal pompázó udvaron. Gyönyörű a kert, de ez nem is csoda, Sándor és Edit családja generációk óta kertészettel foglalkozott. A növénytermesztés a vérükben van. Tizenkét-tizenhárom éve ugyan átvehették volna a szülők munkáját, szállíthatták volna ők is az egynyári virágokat és zöldségeket a környékbeli piacokra, de valami újra vágytak.
„Úgy gondoltuk, van rá lehetőségünk, hogy olyasmit csináljunk, amivel más nem foglalkozik. 2012-ben talán még az országban is csak két-három csilitermesztő volt. Jó időben sikerült ebbe beletenyerelnünk. Az első évben csak próbálkoztunk, az volt a jelszó: »majd én megeszem, ha nem tudjuk eladni…«”
Magok a világ minden tájáról
Sándor már gyerekkorában szerette az erős paprikát. Akármennyire csípett is, elöntötte a boldogság egy-egy tüzes falat után. Az egyik ismerőse hozott neki Mexikóból és Dél-Karolinából ottani csiliket, tudván, hogy a magyar paprikák Sándornak már nem jelentenek kihívást. A dél-amerikai fajták magjait Edittel elültették a szülők fóliasátrának egyik sarkában, és már ez is elég nagy mennyiséget hozott.
„Tovább kísérleteztünk, kipróbáltuk a füstölést, csináltunk krémet, őrleményt, mártást, kezdetben paradicsomos alappal. Első körben megkóstoltattam mindent a családdal, a barátokkal, a reakciójukból pedig úgy ítéltem meg, nem lehet ez olyan rossz.”
Ekkor már tudatosan keresett Magyarországon is ismert szaporítóanyagot, cayenne-, a jalapeno-, habaneromagokat. Közben, főleg Budapesten egyre több lett a mexikói konyhát népszerűsítő étterem, és berobbant a csililáz. Sándorék ekkor már Thaiföldről, Indiából is szereztek be magokat, többek között az akkori Guinness-rekorder szellem chiliből, amit az idő tájt a világ legerősebbjének tartottak. Ma már letaszította a trónról a Carolina Reaper.
Ami jó, annak hamar híre megy
Ahogy mondani szokás, a jó bornak nem kell cégér. A Bogár házaspár olyan recepteket kísérletezett ki, amikre az éttermek is felfigyeltek. Igazán híressé pedig Borbás Marcsi műsora, a Gasztroangyal tette őket 2014-ben. Amikor tervezgették a vállalkozást, még megvolt az eredeti munkájuk is. Sándor tanult szakmája víz-, gáz- és központifűtés-szerelő.
„Telepítettünk központi fűtést, gázkazánokat tíz évig, el kellett járnunk távolabbra is, nem volt könnyű a család, a három gyerekünk nélkül. Előbb helyben lettem karbantartó, aztán jött a paprika. Edit óvatos volt, azt mondta, csináljuk párhuzamosan öt évig, de már a harmadik évben kiderült, hogy a csili lesz a befutó.”
Éttermek rendelnek tőlük, fesztiválokra, vásárokra járnak szinte minden hétvégén, de a legtöbbet a webáruház forgalmaz.
„Megismertek bennünket a rendezvényszervezők, új szín voltunk a palettán a kürtőskalácsok, lángos, kenyérlángos, a hagyományos dolgok mellett – meséli Sándor. – A magyar gasztronómiától egyébként sem áll messze a csípős paprika. Nem ijednek meg tőle az emberek – amíg meg nem kóstolják. Tízből nyolcan úgy jönnek oda, hogy »ettem én már Erős Pistát, ezt is ki fogom bírni«, de arra már sokan felkapják a fejüket, hogy a mi standunknál a fele társaság sír, mert kóstol. A másik fele meg azon röhög, hogy milyen arcokat vágnak.”
Már a legidősebb fiuk is besegít
Sándort élvezet hallgatni, de azt is jó látni, hogy két ember ennyi munka és pörgés mellett ekkora harmóniában él együtt, és huszonkilenc év után is ennyire szikrázik közöttük a levegő. Mindketten Tetétlenben születtek, már az általános iskolában is ismerték egymást. A középiskolában szétfújta őket a szél, más társaságba jártak. Aztán a diszkó és a régi Zichy-kastélyban működő kultúrház foglalkozásai újra összesodorták őket, egymásra találtak.
Sándor és Edit a munkájuk mellett három gyereket is felnevelt. A legidősebb fiuk, Márk a legnagyobb segítségük, mert mindent, ami az internettel kapcsolatos, ő intéz.
„Ő már az a generáció, aki klaviatúrával együtt született – meséli Sándor. – Neki már nem gond összedobni a weboldalt, az Instagramon való megjelenést, vagy intézni a webshop ügyeit.”
A honlapon pedig nagyon mulatságos terméknevekkel találkozhatunk: Csak Norris, Özvegycsináló, Füst az üstben, Leteper, Gasztromókus. Ezek mind Sándor humorát és marketinges tehetségét dicsérik.
Dolgozni kell, nincs megállás
Felfoghatatlan, hogy egy házaspár hogyan tud ennyit dolgozni. Mintha nekik nem huszonnégy órából állna egy nap. Közel tizenegyezer tövet ültettek idén, nemsokára kezdik a szüretet és a feldolgozást. Szűk egy hektáron gazdálkodnak, fóliasátrakban, de nem egy helyen, hanem a település különböző részein, a szomszéd telkén, a nagyszülők, az apósék portáján.
„A Tour de France után ez a Tour de Tetétlen – mondja Sándor. – Folyamatosan mozgásban vagyunk, biciklivel tekerünk egyik helyről a másikra, mikor az egyiken befejeztük a munkát, már mehetünk is a másikhoz.”
Amit megtermeltek, feldolgoztak, sokszor elfogyott a szezon végére, és nem hagyhatták, hogy a vásárlók üres kézzel távozzanak. Mára már nem kell senkinek azt mondaniuk: „sajnos elfogyott”. A szószaikhoz maguk termelik a paradicsomot, a hagymát, a gyümölcsöket, a földiepret, a barackot, merthogy a termékeik között igazi újdonságok, gyümölcsös, epres, meggyes csilik is találhatók. Egyes szószaikkal nemzetközi díjakat, világbajnokságot nyertek. A hozzájuk bekopogtató érdeklődőket nem küldik el, inkább behívják, és megvendégelik őket. A farmlátogatáson turistacsoportok is részt vesznek, Hollandiából is jártak már náluk. Ilyenkor kemencében, bográcsban készülnek a finomságok. Edit arra is magyarázatot ad, hogy találnak minderre időt:
„Szakítunk rá. Úgy osztjuk be. A logisztikának működnie kell.” A csili a tartós hideget nem bírja, télen fel kell szedni a tizenegyezer tövet. Csak karácsony és szilveszter között pihennek, a január már a fóliasátorban kezdődik. Közben februárban beindulnak a fesztiválok. Nincs megállás. Úgy érzik, elérték a teljesítőképességük felső határát. „Olyan nagyra nőtte ki magát ez a vállalkozás, hogy ketten már nem bírunk többet. De most úgy működik, ahogy szeretnénk” – összegez Sándor, és derűsen egymásra nevetnek Edittel.
Fotó: privát
