A Komárom-Esztergom vármegyében található, nemrég felújított bajnai kastély szabadon látogatható, de a Hosszúlépés, járunk? tematikus sétáját is végigjárhatjuk, a sétavezető élvezetes előadását hallgatva. Mi is így tettünk, és sok mindent megtudtunk a kastély történetéről és különös uráról.
Nem élte a nemesek tipikus életét
A gróf beceneve, az Ördöglovas kicsit ijesztő, pedig tulajdonosa egyáltalán nem volt félelmetes. Nemesi családja a török uralom után, a 17. században telepedett le a kihalt vidéken. Az egyik ős, báró Sándor Mihály a király tanácsosa, az aranygyapjas rend lovagja volt, ő alakította ki a bajnai uradalmat. Egy másik családtag, a grófi címet viselő Sándor Vince építtette a Sándor-palotát a Budai Várban: ma ez a köztársasági elnök rezidenciája. Az ő fia volt az Ördöglovas, Sándor Móric, aki 1805-ben született, második fiúként a családban, így nem sok figyelmet fordítottak rá, nem taníttatták semmire. Ő volt a „tartalék” – hogy Harry herceget idézzük. A bátyja azonban fiatalon belehalt egy tüdőgyulladásba, ezért 14 évesen belőle lett a hatalmas vagyon örököse, a terjedelmes földbirtokok ura.
Az ifjú gróf nem roppant össze a teher alatt, hanem önszorgalomból tanulni kezdett, megtanult például franciául és olaszul. Azt sem árt tudnunk, hogy a Sándor család ugyan magyar nevet viselt, de érzelmeikben a mindenkori Habsburg császárhoz voltak hűségesek. Bármennyit is tettek a környék fejlődéséért, otthon valószínűleg németül beszéltek, és mereven elutasították a magyar függetlenségi törekvéseket.
A korábban háttérbe szorított és elhanyagolt neveltetésű fiú (17 éves volt, amikor az apja is meghalt) tetteivel egyre többször lepte meg a környezetét. Tanulmányai közé felvette a zenét is, és annyira megszerette a hagyományos magyar hangszert, a citerát, hogy több száz kottát gyűjtött össze, és 99 dalt komponált. Nem élte a nemesség tipikus életét, nem kártyázott, nem ivott, nem párbajozott. Viszont feleségül vette a korszak legnagyobb hatalmasságának, Metternich osztrák kancellárnak a lányát, Leontine-t. Abban a korban, amikor még lovakon és lovas kocsikon közlekedett a világ, az apja egész gyerekkorában tiltotta a lovaktól. Sándor Móric ennek ellenére Európa egyik legvakmerőbb és leghíresebb lovasa lett.
Még a szekerek felett is átugratott
„Mindig nagyon sok lova volt, és ha róluk volt szó, nem tudott józanul gondolkozni” – meséli a Hosszúlépés sétavezetője. „Képsorozatot rendelt egy angol festőtől, a festmények főleg a baleseteit ábrázolták, ezek a kastélyban ma is láthatók. Teljesen őrült volt, bármin átugratott. A keze kétszer, a lába négyszer tört el, de a kulcscsontja is sokszor megsérült. A bajnai kastély teraszáról is leugratott a lovával, és az épület lépcsői ma is »cakkosak« attól, hogy az állatok patája lekoptatta őket. A Sándor-palota erkélye sem volt számára akadály, állítólag a Metternich lány is ezt látva szeretett bele.”
A Tabánban utca – pontosabban lépcső – őrzi a nevét, hiszen a Sándor-palotából itt hajtott le négylovas fogatával a Vízivárosba. Ha lassú szekerek akadályozták az útját, a lova átugrott felettük. Az „Ördöglovas” becenevet Angliában kapta, ahol egy olyan lovat ült meg, amelyet addig senkinek nem sikerült betörnie. Széchenyi István gróf kicsit féltékenyen figyelte a gyorsan felívelő karriert, meg is írta naplójában: „Sándor, akit mindenfelé Móricnak neveznek, a nap újdonsága. Minden, amit tesz, jó. Divatban van. Festője megfesti minden testtartásban, szobrásza hasonmását faragja. Másvalakit gáncsolnának, gúnyolnának – neki megbocsátanak.” Később aztán összebarátkoztak, Sándor Móric sugallta Széchenyinek azt is, hogy támogassa egy Duna-híd megépítését.
Vakmerőségének áldozata lett
Móric gróf az esküvője előtt, az 1830-as években a modern idők szellemében átalakíttatta a bajnai kastélyt. Hild Józsefet, az esztergomi bazilika és más fontos budapesti épületek alkotóját kérte fel, és Bajna ettől fogva a Sándor család központi lakóhelye lett.
Ekkor a barokk már nem volt divatban, a kastély a nemes eleganciájú klasszicizmus stílusában készült. Belső tereit, bútorait, egyes termei falfestményeit nem kisebb művész, mint a milánói Scala díszlettervezője álmodta meg. A kastély lépcsőházában látható egy hatalmas festmény az Ördöglovasról. Ezt a felújítás során restaurálni kellett, mert a háború végén a szovjet katonák a belelőtt géppuskasorozattal fejezték ki ellenérzéseiket a „grófok világa” iránt.
Az Ördöglovas végül vakmerőségének áldozata lett. 1850-ben leesett a lóról, vagy kiesett egy hintóból, ezt pontosan nem tudni, mindenesetre az elméje elborult. Éveket töltött elmegyógyintézetekben, köztük Döblingben is – újabb párhuzam Széchenyivel – de még sokáig élt. 1878-ban halt meg, a közeli Gyarmatpuszta kápolnájában van eltemetve. Természetesen ott nyugszik kedvenc lova, Tatár is.
Sándor Móric lánya, Paulina és unokája, Clementina tovább szépítették a kastélyt és a kerteket, egészen a második világháborúig. Bajnán sokáig állt a front, hol a németek, hol a szovjetek foglalták el a birtokot. A tárgyakat elhurcolták, felégették, megsemmisítették. Egyetlen ülőgarnitúra maradt meg a bútorzatból, ezt szomorú, lepusztult állapotában meg is tekinthetjük. A háború után a helyi termelőszövetkezet irodáit, gépállomását helyezték el az épületben. A kastélyt annyira elhanyagolták, hogy a kilencvenes évek elején már omladozni kezdett. A 2010-es évekig nem történt semmi, aztán az Európai Unió 1,5 milliárd forinttal, a magyar kormány 700 millió forinttal támogatta az épület rendbe hozását. A renoválásnak még most sincs vége.
Fotó: Adobestock, Profimedia
