Több mint tizenöt éve találkoztam vele először egy közös ismerősünknél. Zsolt akkoriban még felszolgálóként dolgozott, és bár a szakmájában sikeres volt, mégis csak a hobbijáról mesélt. Már akkor tudtam, a vendéglátóiparnak hamarosan nélkülöznie kell Zsoltot, aki kedvese, Lilla támogatásával biztosan megvalósítja az álmait. Nem tévedtem. Most a jászfényszarui családi házukban berendezett műhelyben találkoztunk újra. Ez Zsolt birodalma, amelyben igazi alkotómunka folyik, miközben csak néhány lépés választja el a családjától: a feleségétől és két csodálatos lányuktól.
Az íjászat indította el az úton
„Mindig is nagy volt bennem az alkotási vágy. Felszolgálóként is azt szerettem, amikor felkészítettük az adott helyet a vendégek fogadására, szépen megteríthettem az asztalt, stb. A napi 10 órás állás, gyaloglás azonban már a negyvenhez közelítve egyre megterhelőbbé vált – kezdi Zsolt, aki a felszolgálás mellett versenyszerűen lovagolt és íjászkodott. A sport volt kezdetben a kikapcsolódás, a feltöltődés számára, ám aztán új szerelem került a képbe.
„Az íjászat kapcsán ismerkedtem meg a bőrrel mint anyaggal. Nem akartam minden egyes eszközt megvenni drága pénzért, így elkezdtem elkészíteni magamnak. A nyílvesszők hordozásához megalkottam az első bőr tegezt, amit a mai napig őrzök. Kezdetben könyvekből, internetről tájékozódtam, és így készítettem el ágyelőből, kocsibőrből az eszközöket. Aztán mivel versenyszerűen lovagoltam, a lószerszámokat is magam készítettem, javítottam. Lenyűgözött a bőr illata és tapintása, maga az alkotás folyamata, az, hogy valami maradandót hozhatok létre, és megpecsételődött a sorsom” – mondja mosolyogva.
Jászberényben, a Csángó Fesztiválon már szakmai szemmel figyelte a fogatokat. Felajánlotta az egyik hajtónak, hogy ingyen kijavítja neki az elhasználódott lószerzámot, és nem sokkal később tökéletes állapotban adta vissza. Innentől kezdve szájról szájra járt a hír Zsolt ügyességéről, tehetségéről. Egyre többször csörgött a telefonja, mind több megrendelést kapott.
„Választás elé kerültem, de nem volt nehéz dönteni: otthagytam a vendéglátóipart, és a hobbim lett a munkám” – magyarázza a fiatalember.
Zsolt semmit nem szeret félgőzzel csinálni, így egyértelmű volt, hogy kitanulja a szakmát. Iskolába járt, gyakorolt, és közben egyre több ötletét valósította meg.
15 év garanciát vállal az alkotásaira
„A feleségem nélkül nem ment volna. Egyrészt a biztos állásomat adtam fel, ráadásul, amikor iskolába jártam, sokat voltam távol. Nem lehetek elég hálás neki a támogatásért és azért, hogy hitt bennem” – mondja. A műhelyt is közösen tervezték meg. „Nem volt kérdés, hogy a családom közelében szeretnék lenni. Ha csak egy puszira vagy ölelésre van szükségük a lányoknak, akkor is lejönnek, de ha valami bántja őket, vagy épp öröm érte őket az iskolában, azt is egyből el tudják újságolni nekem. Mindig kéznél vagyok, és ez apaként csodálatos érzés.”
A tervezéstől a kivitelezésig mindent Zsolt végez. Fontosnak tartja, hogy tartós, időtálló termékek kerüljenek ki a keze alól. Minden termékre 15 év garanciát vállal, mert tudja, hogy tökéletes alapanyagból, tökéletes technikával készülnek. „Úgynevezett kéttűs kézi varrást alkalmazok, hogy biztos legyen a kötés, és hosszú évekig stabil maradjon. Fontos számomra a fenntarthatóság, így kizárólag vegyszermentesen, növényi kivonatokkal cserzett természetes marhabőrt használok. Nem veszek meg anyagot anélkül, hogy ne látnám, ne tapintanám meg” – mondja.
Néha „négyfal-mérgezése” van
Zsolt élvezi az alkotást, ha belemerül egy munkába, teljesen magával ragadja a folyamat. Előfordul, hogy a megrendelővel 10-20 levélváltás, telefonbeszélgetés is zajlik, mire mindkét fél biztos a dolgában, mégis néha magányos ez a műfaj.
„Időnként mondom a feleségemnek, na, most „négyfal-mérgezésem” van. Ilyenkor este elmegyünk sétálni, barátokkal találkozunk, esetleg elutazunk pár napra a családdal. De nem érzem magam egyedül, szerencsére a gyerekek sokat sertepertélnek a műhelyben. Egy-két munkafolyamatba, mint például a szegecselés, be is szoktak segíteni” – magyarázza. Az idősebbik lánya nagyon szeret kézműveskedni, talán egyszer majd átveszi a stafétát, de csak akkor, ha ő is annyira szereti majd a bőrt és az azzal való munkát, mint Zsolt. Addig pedig apa úgyis elkészíti neki, amit csak kér.
„A feleségemnek nagyon sok táskát készítettem már, de a gyerekek iskolatáskái is saját alkotások. Ha pedig kipattan egy ötlet a fejemből, megtervezem, megvalósítom, és a lányokon tesztelem. De az sem okoz gondot, ha a Barbie-nak kell kabátot, ruhát varrnom. Igazából nem is maga a termék számít, hanem az alkotás és az, amikor látom az örömet az emberek arcán, ha meglátják a művemet.”
Nánásitól Merőig
Zsolt hisz abban, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell. És ha valaki a helyén van, azt csinálja, amit szeret, akkor a lehetőségek is megtalálják.
„A feleségem kitalálta, hogy mindenképp Nánási Pál készítse a weboldalunkra a fotókat. Kértünk is árajánlatot, abban azonban egy olyan összeg szerepelt, amit nem engedhettünk volna meg magunknak. Ám a levél végén ott állt, hogy szóba jöhet az is, hogy a termékekért cserébe készíti el a fényképeket. Utólag kiderült, hogy Pali akkor már hetek óta egy kanadai bőrdíszműves videóit nézegette a neten, és nagyon érdekelte ez a fajta alkotás. Aztán úgy alakult, hogy Pali és Ördög Nóri balatoni üzletében a nyitás óta lehet a termékeimet kapni. Idén ősszel a Merő Péter divattervezővel közös táskakollekciónk debütált a BCEFW-en.”
A MERO x CSOLLAK alkotások azóta Bécsben is lenyűgözték a vendégeket.
Szöveg: Kovács Vera
fotó: privát
