Két olimpiai aranyérem egy családban !

A Meglepetés már három évvel ezelőtt felfigyelt a jóképű testvérpárra, akkor egy hosszabb cikket is írtunk róluk. Abból az interjúból kiderül, hogy a kínai származású Liu család, vagyis a testvérpár édesapja hogyan került Magyarországra. „Apukám huszonöt éve az öccsével vonattal kelt útra, tíz napig tartott, míg Európába érkeztek. Több országot is bebarangoltak, mire úgy döntöttek, itt maradnak. Szerintük nálunk volt a legegészségesebb a levegő. Később a nagyiék is utánuk jöttek, de ők nem tudták legyőzni a honvágyukat, azóta hazaköltöztek” — mesélte nekünk Liu Shaolin Sándor, akit csak Sanyinak szólít a környezete. Bár kínai édesapjától örökölte egzotikus vonásait, ő ízig-vérig magyar. Ezért viseli büszkén anyai nagypapája keresztnevét. A testvérpár édesapja egyébként művészember. Képzőművészetit végzett, Kínában elismert festő volt, de Magyarországon új életet kezdett. Feleségével (a fiúk édesanyjával), a gyönyörű, szőke Szabinával egy könyvelőirodában ismerkedett meg, szerelem volt az első látásra. Három gyerekükre is művészi pálya várt, hiszen a lakásban, ahova költöztek, állt egy zongora. Otthagyta az előző lakó. Az apa isteni jelnek tartotta, hogy az utcában volt egy zeneiskola — be is íratta Sanyit, a legidősebb gyereket. „Nem jött be a szolfézs, alig vártam, hogy véget érjen az óra — árulta el mosollyal az arcán a gyorskorcsolyabajnok Liu Shaolin Sándor. — Nem bírtam a fenekemen maradni. A zeneórákat úszásedzésre cseréltük, de akkor meg állandóan megbetegedtem. Tizenegy voltam, amikor először lekeveredtem egy gyorskoriedzésre. Valahogy rögtön éreztem: ez az én terepem.” Az első verseny után megkeresték őket kínai szakemberek, hogy költözzenek Kínába, a tehetséges fiú ott többre vihetné. Össze is pakoltak, de egy évnél tovább nem bírták. „Bevallom, sem apa, sem mi nem éreztük ott jól magunkat. Egy tízmilliós városban laktunk, ami ott még kicsinek is számít. Ezer versenyzővel edzettem együtt, olyanokkal, akik ötéves koruk óta bentlakásos suliban tanulnak. Ráadásul a kínaiak nem olyan érzelgősek, mint mi, magyarok. Nincs babusgatás, csak életre nevelés. Én itt születtem, a Vukon meg Lúdas Matyin nőttem fel, engem lelombozott az a légkör. Hazavágytam, az otthonunkba, a barátaimhoz” — mesélte nekünk három évvel ezelőtt Sanyi. Öccse, Shaoang akkoriban még csak álmodozott arról, hogy egy napon ő is bajnok lesz. Ennek most jött el az ideje, amikor az ő nyakába is olimpiai aranyérem került. A testvérpártól azt is megtudtuk, hogy kedvencük a rakott káposzta, amit mindig az édesanyjuk készít el nekik. „Régen én vittem őket suliba, edzésre, de szerintem ez az anyák dolga. Kiskoruk óta mindent megbeszélnek velem, nincsenek előttem titkaik. Bár sosem dicsekszem velük, nagyon büszke vagyok az én két bajnokomra. Amikor versenyről jönnek haza, mindig a kedvenc ételükkel várom őket, a rakott káposzta a mindenük!” — erősítette meg az édesanyjuk, Szabina, aki jelenleg várandós, és nyárra várja a negyedik gyermeke érkezését. A srácoknak már van egy 12 éves húguk, aki szintén gyorskorcsolyázó, és az újszülött is kislány lesz, így a családon belül kiegyenlítődik a nemek aránya.