Az énekesnő bő tíz évvel ezelőtti elköltözésének okai mélyen keresendők, édesanyja elvesztése után a szakmában sem igazán érezte itthon a helyét, nem kapta meg azt az elismerést, amire vágyott. Persze külföldön sincs kolbászból a kerítés. Meg kellett küzdenie előítéletekkel, magánnyal, többszörös becsapásokkal, de az álmát, hogy énekeljen, sose adta fel.
„Borzasztó nehéz volt az első évünk. Kevés pénzünk volt, nem beszéltük a nyelvet és sokszor megalázó helyzetbe kerültünk. Nem szégyellem: takarítói munkát vállaltam egy szállodában, ahol bár elégedettek voltak velem, mégsem fizették ki a megbeszélt összeget. Úgy éreztem, nagyon lenézik a bevándorlókat. Persze később, amikor már szép ruhában, nagy színpadokon énekeltem, alig várták, hogy a közelemben lehessenek… Szerencsére kint megismerkedtem egy lánnyal, aki sokat segített nekünk a mindennapi hivatalos ügyek intézésében. Egyszer hívott, hogy benevezett egy pláza énekversenyére. Határtalan volt az örömöm! Főként miután elénekeltem a dalt, és állva tapsolt a közönség. Három nap múlva hívott a kísérőzenekar vezetője, hogy lenne-e kedvem csatlakozni hozzájuk” – meséli Bencsik Tamara a Spirit FM-en is hallható #nofilter-Nők, filter nélkül Köböl Anitával adásának vendége.
Így Tamara komoly nemzetközi karriert épített, már három zenekarral dolgozik, bejárta egész Európát; volt olyan hónap, amikor 24 helyen léptek fel. A szíve azonban hazahúzta.
„Elégedettnek érzem magam, úgy gondolom, hogy szakmailag a helyemen vagyok. Viszont nagyon hiányzott Magyarország, egyre erősebben húzott a szívem, ezért a párommal úgy döntöttünk, hogy hazajövünk. Itthon is szerencsét próbálunk, de a külföldi karriert nem adtam fel, hiszen ma nincs áthidalhatatlan távolság; amikor fellépés van, akkor repülőre szállok, és megyek énekelni” – tette hozzá Bencsik Tamara a #nofilter-Nők, filter nélkül Köböl Anitával műsorában.
Fotó: FEM3
