A gyerekeimtől tanultam meg, örülnek, ha végre otthon vannak, ha véget ért számukra a „munka”, hadd ne kezdjék rögtön felidézni a történteket. De később szóra lehet, sőt kell...
# endrei judit
Nálunk bárhol ledugod az ujjad, termálvíz tör fel. A gyógyvizekkel elsőként – közel két és fél ezer éve – a görög Hippokratész, az „orvostudomány atyja” foglalkozott.
Ott nem volt lehetőség ilyen titkos manőverre, de a húgom addig rágta a fülem, hogy ez milyen csúnya, milyen kopott, hogy mehetek ki így az emberek közé…
„Bármilyen hihetetlen, de nekem jobb, mint egy vásárlás, mert én azon kevesek közé tartozom, akiket éppen a vásárlás tesz türelmetlenné.”
Ha tehetném, ilyen kalandos táborokat szerveznék ma is. Persze biztosan vannak ilyenek is, bár az én gyerekeim a legtöbb táborból csalódottan jöttek haza.
Van itt Szentendrén egy nőkből álló baráti társaságom, sok éve tartozunk össze. Olykor jótékonykodunk, olykor valami „okos” programot szervezünk, kirándulunk, de azt is...
Eddig nem is tudtuk, hogy ilyen mély köztük a barátság.
„Mára már sikerült megtanulnom, ha látnak, akár csak itthon, Szentendrén, az utcán, többnyire derű van az arcomon.”
„És mondd, Judit, miért örülsz annak, hogy öregszel?” „Már hogyne örülnék, hiszen amíg öregszem, addig itt vagyok, élek!”
„Ha boldog vagyok, azért, ha kevésbé, azért. Ha kipihent, azért, ha fáradt, azért. Ha feltöltődött azért, ha kimerült, azért. Nekem mindenre a salsa a megoldás.”