. Az utóbbi években megszaporodtak az olyan levelek, amelyek arról szólnak, hogy egy azonos nevű illető egy távoli országban rám hagyott egy mesés összeget.
# endrei judit
A kutató házaspár 1963-ban Dél-Olaszországban, egy kis halászfaluban telepedett le, ott dolgoztak. Rájuk nem igaz a mondás: „Bort iszik és vizet prédikál”.
Sok év eltelt, mire én is rászántam magam a befőzésre. De megszülettek a lányaim, és fontosnak tartottam, hogy télen is egyenek gyümölcsöt.
Vannak, akik egy percet sem tudnak egyedül tölteni, a férjük elhunyta után néhány hónappal már új társuk van.
Vendéglátóink látták, hogy fáradtak és álmosak vagyunk, éppen ezért megpróbáltak gyorsan életet lehelni belénk. És mi szolgálhat tökéletes frissítőként egy karibi szigeten?
Akkor nem mutatta meg magát, mi meg nem akartuk elijeszteni. Aztán egyik este felfedeztem, hogy a cicának kitett ételt jóízűen eszegetik a sünök.
A Duna partján, Tahitótfalu külterületén található az egykori televíziós otthona, ahol mi is meglátogathattuk. Sándor itt tölti a hétköznapjait, ellátja a csodás birtokot...
A gyerekeimtől tanultam meg, örülnek, ha végre otthon vannak, ha véget ért számukra a „munka”, hadd ne kezdjék rögtön felidézni a történteket. De később szóra lehet, sőt kell...
Nálunk bárhol ledugod az ujjad, termálvíz tör fel. A gyógyvizekkel elsőként – közel két és fél ezer éve – a görög Hippokratész, az „orvostudomány atyja” foglalkozott.
Ott nem volt lehetőség ilyen titkos manőverre, de a húgom addig rágta a fülem, hogy ez milyen csúnya, milyen kopott, hogy mehetek ki így az emberek közé…
