Ősszel már írtam arról, hogy a macskák dorombolása milyen pozitívan hat az emberi szervezetre, és milyen örömteli pillanatokat adnak gazdájuknak. Most egy művelődéstörténeti érdekességről mesélek, a főszereplők azok a cicák, „akik” a világ egyik legnagyobb múzeumát, az Ermitázst őrzik.
Az első macska a Téli Palotába Rembrandt hazájából érkezett Nagy Péter cárral, és a Vaszilij névre hallgatott. Később, 1745-ben Péter lánya, Erzsébet cárnő, aki betegesen rettegett a rágcsálóktól, ukázt adott ki, hogy Kazany városában – amely már akkor is híres volt a macskáiról – keressék meg a legjobb és legnagyobb, az egerek elpusztítására legalkalmasabb macskákat… Így aztán a kazanyi cicák udvari alkalmazottak lettek, a cárnő testőrségéhez tartoztak, és bár bőséges ellátást kaptak, kiválóan teljesítették a feladatukat. Sajnos a II. világháborúban, az ostrom alatt a leningrádi blokád kiirtotta a múzeumi macskákat. A háború után 5000 cicát küldtek a városnak, a rágcsálók megint eltűntek, viszont a cicák elszemtelenedtek. Elszaporodtak, és maguk is szívesen gyönyörködtek a kincsekben fent, a látogatókkal együtt. Ezért a múzeum vezetése a 60-as években úgy döntött, végleg felmond a macskáknak. A patkányméreg és az irtószerek viszont nem voltak elég eredményesek, visszatelepítették a cirmosokat. Ma mintegy 50 macska uralja a múzeum majdnem 20 kilométeres pincerendszerét, és tartja távol a rágcsálókat. Mindegyikőjük munkatársnak számít, van igazolványuk, oltási könyvük, alvókuckójuk, tálkájuk.
Némelyiknek még mellékállása is van, például Vaszilijnek, aki a Vasziljevszkij-szigeten készült esküvői képek állandó szereplője. Kiballag, pózol a fényképészeknek, aztán hazatér a múzeumba. Amikor túlságosan elszaporodnak, örökbefogadó napokat szerveznek, az újdonsült gazdák ettől kezdve ingyenesen látogathatják a múzeumot. Egyébként a világ számos múzeumában élnek macskák, de az ermitázsi cicák valószínűleg a legszerencsésebbek: nem minden külföldi kollégájuk dicsekedhet saját állatorvossal, szóvivővel, bankszámlaszámmal és hivatalos ünneppel, április 25-én ünneplik őket.
Akinek van cicusa, simogassa most meg! Ha nem is az Ermitázs őrzője, de az ön mindennapi örömeinek forrása.
Szeretettel: Judit
Endrei Judit többi írását ide kattintva tudja elolvasni.
