Évtizedeken át volt a könnyűzenei műfaj meghatározó személyisége. A Csak fiataloknak! és a Vasárnapi koktél című műsorait milliók hallgatták. „Véletlenül kerültem a rádióhoz, mert fiatalon templomi szolgálatot végeztem, orgonista voltam egy budai kápolnában. Nem a vallás miatt kerültem közel az egyházhoz, hanem a zene szeretete sodort oda” – mondja Komjáthy György, aki a gimnáziumi énektanárának köszönhetően tanult meg zongorázni, majd orgonán játszani.
Egy másik világ szemtanúja
Gyuri bácsi még egy olyan békebeli Budapestre emlékszik, amire már csak kevesen. Az első, újdonságnak számító mozgólépcsőre a Corvin Áruházban, a páternoszter liftre a Vörösmarty téri irodaházban, a kalauzokkal robogó villamosokra vagy a finom illatú belvárosi drogériákra. „Amikor becsukom a szemem, előjönnek az emlékképek. Szeretek nosztalgiázni, jó lenne visszarepülni az időben” – árulja el.
Büszke a makett-villamosaira
„A múlt században, a 30-as évek elején születtem. Boldogan emlékszem vissza a gyerekkoromra, a családomra és a fiatalságomra. Szerető környezetben nőttem fel. A szüleim mellett a nagybácsik, nagynénik is odafigyeltek rám, foglalkoztak velem. Édesapám cégvezető volt, anyám háztartásbeli. Kétnaponta vitt magával a Nagycsarnokba, ahol az összes kofát személyesen ismertem. A savanyúságot árusító néni mindig adott nekem egy kis papíron friss káposztát, a zöldséges Andor bácsi pedig egy szem krumplit. Ekkortájt, rövidnadrágos kissrácként szerettem bele a villamosokba. Iskola után, délutánonként képes voltam órákig ácsorogni a Baross utcában, ahol egyszerre több villamos is áthaladt. Megtanultam a hangjukat utánozni, és a villamoskocsikon lévő reklámtáblákat memorizálni az agyamban.”
A villamosok iránti szenvedélyét a mai napig megőrizte: elkészíttette a kicsinyített másukat.
„A makettgyűjteményemet és a reklámtábláimat nagy becsben tartom. Szinte mindennap előveszem, nézegetem, és végrendelkeztem is róluk. Halálom után a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kapja meg, méltó helyen lesz náluk.”
Gyuri bácsi csak azt sajnálja, hogy a fájós lábai miatt legalább öt éve nem használta a tömegközlekedést. „Sajnos a régi típusú villamosokra nem tudok fellépni, már nem bírja a térdem. Néhány évvel ezelőtt az új Combinót kipróbáltam: modern és kényelmes, csendesen suhantunk a Nagykörúton, de az én lelkemnek mégis a régi szerelvények a kedvesek.”
Dórára és Zolira mindig számíthat
Az egykori rádiósról a hűség szó jut az eszembe. Hű volt a munkájához, a feleségéhez, a mártonhegyi otthonához. „A mai napig ugyanabban a lakásban lakom, ahová annak idején a feleségemmel 1967-ben költöztünk. A gyerekeink, Dóra és Zoli itt nőttek fel. A házasságomban következetes voltam. Judit elvesztése után sem kerestem más asszonyok társaságát. A közös szép éveinket a szívemben őrzöm. A kapcsolatunk a rádióban kezdődött, a feleségem is ott dolgozott. Nekem is a munkám volt a szenvedélyem, 55 évig rádióztam. Az ismertségemmel sosem éltem vissza. Sőt, mindig zavarba jöttem, amikor felismertek az utcán. Zárkózott ember vagyok, aki jól érzi magát a régi családi bútorok, tárgyak és fényképalbumok között. Azt vallom, ahhoz hogy a jelent megértsük, a múltat kell megbecsülni.”
A gyerekei gondoskodnak róla, rájuk számíthat. „A lányom a Bartók Rádiónál dolgozik, a fiam a reklámszakmában. Jó gyerekeim vannak, rendszeresen látogatnak, bevásárolnak nekem. Nem szeretek panaszkodni, de nehéz időszak áll mögöttem. Megrendült az egészségem, fájdalmaim vannak. Elestem a lakásban, és eltörtem a karomat, a vállamat. Ebben a korban már nehezen forrnak össze a csontok, türelmesnek kell lennem. Mosogatni már tudok, de a bizonytalan járásom miatt bot nélkül már a lakáson belül sem merek közlekedni.”
Rádiót már csak elvétve hallgat
A nehézségek ellenére igyekszik elfoglalni magát, célokat találni az életben. „Könnyűzenét sugárzó rádiót elvétve hallgatok, változott a stílus, már nem azokat a slágereket játsszák, amiket én szeretek. Zavar az illemtelen beszéd, túl nagy a zaj. Inkább a laptopom előtt ülök, és az internetet bogarászom, vagy híres színészek életrajzát olvasom. A régi kollégákkal telefonon tartom a kapcsolatot. B. Tóth Laci, Dévényi Tibi, Cintula fiatal rádiósként kerültek hozzám, rajtuk nem fogott az idő. Én egy régi bútordarab lettem” – mondja viccesen.
A legendás műsorvezető idén lesz 90 éves, félig-meddig készül a kerek évfordulóra. „A barátaim megígérték, hogy egy hatalmas születésnapi műsort szerveznek nekem. De a december odébb van, meg kell érjem! Én már csak arra vágyom, hogy az emberek becsüljék meg egymást. Legyen végre harmónia a világban” – mondja, és miután eljövök tőle, az erkélyről még integet nekem. Remélem, hogy a születésnapján újra találkozunk.
Fotó: Pintér Márta
