A vacsora már így is késésben van, a tészta még a zacskóban, ezért kézenfekvőnek tűnik egy apró időt spóroló trükk: hideg helyett jó meleg vizet engedünk a fazékba. Így legalább hamarabb felforr, gondolhatjuk, és már mehet is bele a só meg a tészta. Csakhogy van egy bökkenő. A szakhatóságok ajánlása szerint a csapból érkező meleg vizet jobb nem használni sem iváshoz, sem főzéshez.
Ez elsőre különösnek tűnhet. Hiszen ugyanabból a csapból jön, ráadásul utána úgyis felforraljuk. A probléma azonban nem elsősorban az, hogy milyen minőségű víz érkezik a vízműtől. Sokszor éppen az út utolsó szakasza, vagyis az épület és a lakás saját vízvezeték-rendszere számít.
Mi a baj a meleg csapvízzel?
Az amerikai EPA ivóvízzel és ólommal foglalkozó tájékoztatója egészen egyértelmű tanácsot ad: ne használjunk a meleg vizes csapból származó vizet iváshoz, főzéshez vagy csecsemőtápszer elkészítéséhez.
Ennek oka, hogy a meleg víz gyorsabban oldja az ólmot, ezért nagyobb valószínűséggel tartalmazhat belőle többet.
Fontos, hogy ezt ne úgy értsük, hogy minden otthon meleg csapvize ólomszennyezett. Az EPA szerint az ólom például ólomtartalmú bekötővezetékből, csaptelepből és más vízvezeték-szerelvényből kerülhet az ivóvízbe korrózió következtében. A kioldódó ólom mennyiségét több körülmény is befolyásolja.
Vagyis a meleg víz nem azért kerülendő, mert eleve „rosszabb víz”, hanem azért, mert a magasabb hőmérséklet növelheti bizonyos fémek kioldódását a vele érintkező vezetékekből és szerelvényekből.
Nem csak az ólom miatt érdemes hideg vizet engedni
A CDC ivóvíz-biztonsági tájékoztatója a réz esetében is külön kitér erre. A szervezet szerint a forró víz könnyebben oldja a rezet, mint a hideg, ezért főzéshez és iváshoz sem javasolja a meleg vizes csap használatát.
A rézre ugyan szüksége van az emberi szervezetnek, túl nagy mennyiségben azonban problémát okozhat. Az ATSDR, vagyis az amerikai toxikus anyagokkal foglalkozó közegészségügyi ügynökség szerint nagy mennyiségű réz elfogyasztása hányingert, hányást, hasi fájdalmat és hasmenést okozhat, tartósan magas bevitel pedig súlyosabb egészségügyi következményekkel is járhat.
De hát úgyis felforraljuk. Az nem oldja meg?
Sajnos ez a konyhai logika itt nem működik. A forralással számos mikrobiológiai veszély ellen lehet védekezni, az oldott kémiai szennyező anyagokat azonban nem feltétlenül lehet így eltávolítani.
Ez azt jelenti, hogy ha a víz történetesen a vízvezeték-rendszerből ólmot vett fel, attól nem lesz ólommentes, hogy feltesszük a tűzhelyre és lobogva forraljuk.
Éppen ezért nem érdemes azzal megspórolni néhány percet, hogy rögtön meleg vagy forró csapvizet töltünk a leveshez, krumplihoz, rizshez, tésztához vagy akár a vízforralóba.
Így érdemes vizet engedni a főzéshez
A szabály meglepően egyszerű: iváshoz és olyan főzéshez, amelyhez vizet használunk, a hideg vizes csapot válasszuk, majd ezt a vizet melegítsük fel.
A Health Canada ólommal kapcsolatos lakossági útmutatója ugyanezt az elvet javasolja, sőr még azt is, hogy ha a víz több órán át állt a csövekben, azt javasolják, hogy engedjük a vizet addig, amíg hideggé válik.
Még több konyhai tippet keresel?
- Szinte minden családban rendszeresen főzik: így készítve a legkárosabb a csirkehúsleves
- 7 régi magyar étel, amit a fiatalok többsége még sosem kóstolt: nagyanyáink kedvencei voltak
- Ez a 3 legjobb receptünk kánikulára: gyorsan kész vannak és mennyeien finomak vacsorára
- Így készül a tökéletes bolognai spagetti: mesterszakácsok figyelmeztetnek egy gyakori hibára
Reggel még inkább számít, melyik csapot nyitod meg
Az éjszakai órákban a víz hosszabb ideig állhat az otthoni vezetékekben. A Health Canada szerint amikor a víz több órán keresztül a csövekben marad, ólom oldódhat bele, ezért fogyasztás előtt ők is azt javasolják, hogy engedjük a csapot addig, amíg hideg víz nem érkezik.
Tehát a reggeli kávénál sem érdemes a meleg vízzel gyorsítani a folyamaton. A vízforralót hideg csapvízzel töltsd meg, ugyanígy járj el akkor is, amikor teának, levesnek vagy bármilyen ételnek teszel fel vizet.
Különösen fontos lehet, ha régebbi a vízvezeték
Az ivóvízbe kerülő ólom forrása lehet ólomcső, csaptelep vagy más vízvezeték-szerelvény, és még olyan épületben is lehet kockázati forrás, ahol nincs ólomból készült bekötővezeték. A korrózió során történő kioldódást többek között
- a víz kémhatása,
- ásványianyag-tartalma,
- hőmérséklete,
- a vezetékek állapota
- és az is befolyásolja, mennyi ideig áll bennük a víz.
Az ólom azért különösen kényes kérdés, mert mindenkinek érdemes csökkentenie az ólomterhelését, a gyermekek, a csecsemők és a magzatok azonban különösen érzékenyek rá.
Ez nem ok arra, hogy megijedjünk minden csésze teától. Sokkal inkább egy könnyen megjegyezhető konyhai szabályt érdemes hazavinni belőle.
Van még egy apróság: a csapszűrőt is érdemes ellenőrizni
A csap végén lévő perlátorra, vagyis szűrőre is érdemes időnként ránézni, és ha törmelék gyűlt össze benne, tisztítsuk ki, mert az ott található részecskék ólmot is tartalmazhatnak.
Ha pedig felmerül a gyanú, hogy az otthonunkban ólomtartalmú bekötővezeték vagy más problémás vízvezeték-elem található, a hatóság szerint a víz vizsgálata segíthet kideríteni, jelen van-e ólom.
A konyhai szabály, amit tényleg könnyű megjegyezni
Legközelebb tehát, amikor sietsz, és már nyúlnál is a meleg vizes csaphoz, hogy hamarabb felforrjon a tésztavíz, inkább állj meg egy pillanatra. Ivásra és főzésre engedj hideg vizet, ha pedig egy ideje nem használtad a csapot, várd meg, hogy valóban hidegen érkezzen. Ezután melegítsd vagy forrald fel.
Nem látványos háztartási trükk, és még új konyhai kütyü sem kell hozzá. Pont ettől jó: egy egészen apró szokás, amellyel csökkenthető a vízvezetékekből esetlegesen kioldódó fémeknek való kitettség. Ami a pohárba vagy a fazékba kerül, az a hideg vizes csapból induljon.
