„A befagyottváll-szindróma (orvosi néven adhesiv capsulitis vagy periarthritis humeroscapularis, esetleg rotátorköpeny-szindróma), bár ahhoz hasonlóan fájdalmas, mégsem egyszerű húzódás vagy megerőltetés. A tartós fájdalom hátterében más áll.
A váll és a környező lágyrészek krónikus gyulladásos betegségéről van szó, amely azonban tartós változást is okozhat az ízületben.
Az ízületet körülvevő kötőszövetek ugyanis ilyenkor gyulladásba kerülnek, megvastagodnak (3-4 milliméteresről akár 1-2 cm vastagságúra is), merevvé, kötötté válnak. Ezzel pedig akadályozzák, kínzóvá teszik a mozgást. A beteg a fájdalom miatt érthetően nem szívesen mozdítja a vállát, ezzel azonban egyfajta ördögi körbe kerül:
egyre csak kötöttebbé és merevebbé válik az ízület, miközben a lágyrészek hegesedni kezdenek.
Kialakul a „befagyott” váll, amellyel még a mindennapi tevékenységek, például a fogmosás, az öltözködés, a fésülködés is rendkívül nehézkessé válnak. A gyógyulás még szakértői segítséggel is lassú. Akár 1‑2 évet is igénybe vehet, mire az ízület a teljes funkcióját visszanyeri” – mondja szakértőnk, dr. Dobos Márta Ilona ortopéd szakorvos.
Sokszor nincs konkrét oka
Az esetek egy részében a váll „befagyását” műtét vagy más ok miatti hosszas rögzítés előzi meg, amelynek következtében a beteg egy ideig nem tudja megfelelően mozgatni ezt a testrészét. A túlterhelés vagy a légkondicionáló általi túlhűtés is kiválthatja, ám sokszor semmilyen konkrét okhoz nem köthető a betegség kialakulása.
Gyakran fordul elő 40-60 év közötti nőknél, és egyes betegségek, különösen
- a cukorbetegség,
- pajzsmirigy-alul- és -túlműködés,
- a stroke,
- Parkinson-kór,
- valamint bizonyos szív- és érrendszeri betegségek szintén emelhetik a kockázatát.
Pontos oka nem ismert, egyes kutatók immunológiai folyamatot, a változó korban jelentkező formájánál az ezeket felerősítő hormonális okot sejtenek a hátterében, és különálló kórképnek tekintik.
Három fázis: amikor minden csak egyre rosszabb lesz
A befagyottváll-szindróma első és legjellemzőbb tünete a váll elülső és külső területén jelentkező fájdalom, és a mozgástartomány beszűkülése. A reggelek a legkellemetlenebbek, amikor a pihenés után újra aktivizálnánk a karunkat. A mozgatásra erősödő fájdalom nyugalmi állapotban sem múlik el teljesen.
Ami magát a mozgást illeti: először a kifelé forgatás, majd az oldalra emelés válik egyre nehezebbé. Olyannyira, hogy még szakember segítségével sem tudja a beteg ezekben az irányokban teljes tartományban megmozgatni az ízületet. A hirtelen mozdulatok pedig különösen fájóak lehetnek.
(Forrás: Adobe Stock)
A betegség lefolyása három fő szakaszra osztható.
„Az első fázis a befagyás, amely az első panaszok megjelenésétől 3-6 hónapig tart. Intenzív fájdalommal és a váll-ízület fokozatos bemerevedésével jár. Minden mozdulat egyre nehezebb és fájóbb.
A tünetek megjelenésétől számított 3-12. hónap a fagyott szakasz, amikor a fájdalom már kevésbé intenzív, de a mozgásterjedelem nem javul. A hirtelen mozdulatoknál ilyenkor fellépő kínzó érzés oka, hogy a beszűkült mozgástartományt elhagyva a vastag heg letépődik. Majd még vastagabb lesz.
A gyógyulás, az olvadás szakaszában, amely akár egy-két évig is eltarthat, a szervezet elkezdi lebontani a heget. Így lassan visszatérnek a mozgások. A csökkent mozgásterjedelem azonban – enyhébben – ezután is fennmaradhat” – magyarázza a doktornő.
Fontos a gyógytorna
A diagnózist az ortopéd szakorvos fizikális vizsgálattal állítja fel. A tipikus panaszok mellett mást nem látnak ilyenkor az orvosok, sőt a képalkotó vizsgálatok (például röntgen, MRI) sem mutatnak ízületi kopást vagy egyéb problémát.
„A kezelés elsősorban gyulladás- és fájdalomcsökkentő gyógyszerekkel, injekciókkal zajlik.
Nagyon fontos része a szakember segítségével végzett, de betanítás után otthon is gyakorolható gyógytorna, valamint a manuálterápia, főleg a célzott és hatékony fasciakezelés, amely felgyorsítja a mozgástartomány visszatérését” – teszi hozzá szakértőnk.
A fagyott fázisban, a fájdalom mérséklődése után a gyorsabb gyógyulás érdekében lehetőség van arthroszkópos műtétre is. Ennek során az orvos minimális behatolással, 2-3 db 1 centiméteres bemetszés mellett szabadítja fel az ízületi tok és a környező szalagok állományában felszaporodott kötőszövetet.
Az operáció után azonban szintén szükség van a rendszeres gyógytornára. A kiújulás megelőzésére érdemes a gyakorlatokat jó ideig később is végezni, illetve az orvos más javaslatait is betartani – például kerülni a túlterhelést vagy a légkondicionálást.
Még többet olvasnál az egészségről? Ez is érdekelhet!
Fotó: Adobe Stock



